Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY ez az irtózatos fekély, a­mely megfolyt minden nagy eszmét, a­mely meggátol minden fejlő­dést. Semmi fel nem tarthatta a sülyedést és végre oda jutottunk, hogy kétségbe esett minden jó hazafi az ország sorsán. — A korrupczió segítségével hatalmaskodó önkény lett úrrá és úgy tetszett, nem lesz szabadulás. Ekkor következett el Magyarország életé­nek egyik történelmi korszaka. Lázas állapot­ban volt az ország, abban a lázban, mely a döntő pillanatot előzi meg. Hosszú, kínos vajúdás után szerencsésen végződött a harcz; kormányra került Széll Kálmán, a jog, törvény és igazság hármas jelszavával. Széll Kálmán, Deák Fererencz tanítványa. Az ő elveit követi, az ő szellemében kormá­nyoz, politikája az elvek politikája. Vele felé­lednek a régi, nagy tradícziók, általa felfrissül Magyarország egész közélete. Ó, de szükségünk van erre a felfrissü­lésre ! Hiszen már csaknem kiveszett a töme­gekből annak az érzése, hogy az győz, akinek igaza van. Már egészen elszoktunk attól, hogy nem pártszempontok irányítják a felsőbbség cselekedeteit. És mérhetetlen nagy veszélyt rejt magában az ilyen elfásulás. Az egyén jogai miatt való érzékenység csaknem kipusztult már és a pesszimisták azt mondották, hogy rendőrállam leszünk. De most már kipusztul majd ez a felfo­gás. Meg kell szoknunk azt, hogy féltve őriz­zük az egyén jogait, mert ha a hatalom bün­tetlenül erőszakoskodik az egyes emberen, ak­kor könnyen rákerül a sor a tömegekre is. Mily bölcsesség van a híres angol mondásban: az én házam , az én váram, így kell nálunk is lennie. A jog, a törvény és az igazság le­gyen az erőssége mindenkinek és vonuljon be a tisztaság az egész közéletbe. És íme boldog megnyugvás költözött az aggodalom, a szorongás helyébe. Biztosnak érzi magát mindenki jogainak tudatában és szinte hallani a megkönyebbülés felsóhajtását. Azt a korszakot, amelyben az önkény volt az úr, ki kell törölnünk emlékezetünkből, hiszen most már a jog, törvény és igazság jegyében élünk. Voltaképen történelmet írunk most. A jelen oly­annyira külömbözik attól a korszak­tól, amely megelőzte, mintha nem hónapok, hanem évtizedek választanák el kettőjüket. Ezt a csodálatos változást nem is idézhette más elő, mint az igazságnak világot romboló és világot alkotó ereje. Az igazság jelszavával nyakon jött egy férfiú és megsemmisült előtte a hazugság. Új életnek néz elébe Magyarország, szebb, szabadabb életnek. Igazi fejlődését ez a szent hármas jelszó biztosítja: jog, törvény és igaz­ság. — És hogy testet ölt az ige, azt látjuk immár. És hogy a jövőben is megmarad ez a fejlődés, arra biztosíték Széll Kálmánnak az egyénisége. Talpig férfiú ő: méltó arra, hogy vezére legyen Magyarországnak. Történelem ez. De úgy hasonlít a tündér­meséhez . Az elátkozott királyleány várta az ő szabadító tündér lovagját. És a tündérlovag eljött. Mezőgazdasági termények kiállítása. A szegedi mezőgazdasági kiállításnak az állatkiál­­lítások mellett kétségkívül a legfontosabb, legazdagabb és legszebb részét a mezőgazdasági termelést feltün­tető csoport fogja képezni. Ez a csoport egymaga tizenhárom alcsoportot ölel föl, melyek nemcsak magát a termelés eredményét, hanem a termelés elő­mozdítására, tökéletesítésére és növelésére szolgáló intézményeket és eszközöket is hivatva vannak bemu­tatni. A most lezárt bejelentésekből ítélve, bátran lehet elmondani, hogy a kiállításnak ez a része az Alföld mezőgazdasági termeléséről oly tökéletes képet fog nyújtani, aminőt eddig még egy kiállítás sem mutathatott. A mezőgadasági termelés négy nagy épületben lesz kiállítva a­melyek a kiállítás főkapujánál kétoldalt lesz­nek elhelyezve. Itt foglalnak helyet a mezőgazdasági termények, a műtrágyák és a gyűjteményes kiállítások. Különösen a gyűjteményes kiállítások — amelyeket 56 kiállító jelentett be — fogják a kiállítás fénypont­ját képezni, mert ezek között az Alföld összes vár­megyéinek gazdasági egyesületei, az összes nagy alföldi városok hatóságai és a legtöbb nagy uradalom az alföldi mezőgazdaságnak módjait, eszközeit és eredmé­nyeit be fogja mutatni. Ezek a gyűjteményes kiállítások nem a czifrasá­­gukkal fognak feltűnni, hanem egyszerű tartalmassá­gukkal és be fogják mutatni az alföldi kisgazdának egyszerű, nagy részben primitiv gazdálkodása mellett a nagy uradalmaknak a kor színvonalán álló gazdálko­dási rendszerét, ez által az összehasonlitásnak és oku­lásnak mérhetetlen terét tárván föl. A gyűjteményes kiállítók különös súlyt fognak fektetni a maguk vidé­kének vagy gazdaságának különleges gazdasági ága­zataira, a­mi a kiállítás tanulságos voltát első­sorban biztosítani fogja. lítások Az a körülmény pedig, hogy gyűjteményes kiás­vármegyénként együvé tartozóságuk szerint lesznek csoportosítva, a nemes versenynek legszebb alkalmát fogja megnyitni. Szükséges azért, hogy a kiállítók ne a külsőségekre, hanem kiállításuk belső reális értékére fektessék a fősúlyt. Ebben a részben a rendező-bizottság mindenkinek a legszívesebben kész a kellő felvilágosításokat megadni. Augusztus 15-ig, a­mikorra a tárgyaknak Szegedre szállítása kezdetét veszi, mindenkinek elegendő ideje van a kiállításra kellőképpen előkészülni. A gyűjteményes kiállításokon kívül különösen érdekes és tanulságos lesz az alföldi földmívesiskolai kiállítás, mely a földmivelésügyi miniszter ur áldozat­­készségéből külön pavillonban lesz kiállítva. A beren­dezett minta földmivesiskola, munkával foglalkozó tanulói­val, az alföldi földmivesiskolák termény- és háziipari kiállításával, a földmivesiskolákban és a téli tanfolya­mokon használt tanítási eszközök bemutatásával az Alföld tanulni vágyó gazdanépességében mindenesetre nagyban fogja emelni a földmivesiskolák iránti bizalmat és elő fogja segíteni ezen hasznos intézményeknek az alföldi gazda nép által való nagyobb felkarolást. Az ezen pavillonban elhelyezendő kisérletügyi kiállítás, melyben a m.­óvári növénytermelési, a debre­­reczeni dohánykisérleti, a budapesti rovartani és vető­magvizsgáló állomások kiállításai lesznek, a kisérletügy fontosságát és az alföldre jelentőséggel bíró kísérleti eredmények tanulságos gyűjteményét fogják képezni. Ezeket a csoportokat kiegészíti még az árpa és a komló, valamint a dohánykiállítás, mely utóbbi ki­vált az Alföldön bir oly nagy jelentőséggel. A magunk részéről a siker biztos reményével tekintünk e kiállítás elé és a kiállítóknak csak azt a tanácsot adhatjuk, hogy igyekezzenek mindenben a tényleges állapotnak megfelelő reális kiállítást egybe­­állítani, mert a kiállítás haszna valósággal csak így lesz hosszú időre kiható. K. L.­ dulatukra, hogy amikor távoznak, gyorsan követhessem őket. Ma is ép úgy, mint tegnap néha-néha rám tekin­tett és mosolygott, én pedig folyton pirultam. Fél hétkor fizettek, én felkeltem és megelőzöm távoztukat, hogy a vendégek előtt feltűnő ne legyen, odakünn megvártam őket. A leány rögtön észrevette és egy hálás mosol­­­lyal köszönte meg érdeklődésemet. Követtem őket, majd egy kirakat előtt álltak meg, majd még valami utczai látványosság előtt, s a leány minden alkalmat felhasznált, hogy élénk szemei­vel felém tekintsen és mindannyiszor reám mosolygott. Egyszerre megállnak, hosszasan beszélgetnek, a matróna befordul egy házba, míg a lány kissé gyor­sabb lépésekkel tovább halad. Szivem hevesen dobo­gott, minden vér a fejembe szállt — s egy merész határozással mellette teremtem. — Ezer bocsánat, nagysád, engedje meg, hogy bemutassam magam, X. szigorló orvos vagyok; meg­engedi talán, hogy elkísérjem ? — Oh kérem, örömmel. Boldogabb nem lehettem volna, mint e pillanat­ban. Együtt mentünk, én csak úgy szívtam be édes szavait. Csevegett köznapias dolgokról, mondott sok szépet, jót is, én meg folyton bókoltam, mint egy ügyetlen, szórakozott udvarló, s az alatt folyton tű­nődtem, hogyan lehetne az ismeretséget állandóvá tenni. Megállt egy földszintes ház előtt. — Bocsánat, uram, itt lakom, igen köszönöm fáradtságát. — Ez kegyetlenség, nagyság; de ha esedezném csak nyújtana alkalmat, hogy társaságát máskor is élvezhessem ? — Hát én nem bánom, szívesen látom, ha meg­látogat, mikor nagynéném is itthon van, délután 5 óráig, mert azután elmegyünk. A viszontlátásra ! — Megengedi nagysád, hogy már holnap meg­látogassam ? — Kérem, szívesen. — Oh, kezét csókolom, a viszontlátásra! Egy hétnek vagy hónapnak tűnt-e fel e rövid nap, nem tudom, annyi azonban bizonyos, hogy ne­hezen érkezett el a három óra, mikorra látogatásomat terveztem. Bekopogtattam. Nagynénje fogadott. Nagyon há­ziasan volt öltözve és miután üdvözölt, tudomásomra adta, hogy valamivel későbbre várta látogatásomat, azután bocsánatot kért, hogy tollette váltás miatt egy pár perczig távolmaradhasson, és az ajtót mutatta, hol Aranka, az én bájos angyalom tartózkodott. Beléptem. Aranka elém jött és viszont üdvözölt. Beszélgettünk aztán sok közömbös dolgokról, mentegetődztem merész lépésemért és ő mosolyogva megbocsátott. Kitártam egész ideális lelki világomat , ő pedig szánalmas pillantást vetett rám és mindig a dolog reális oldalát tüntette fel. — Lássa nagysád igy bolyongok én egy bizony­talan jövő felé, ma még megélhetek, mert szüleim vagyonosak, de a holnap ... a jövő titka. — Azért uram előrelátónak kell lenni és a jelen­ben gondoskodni a jövőről; akárhány ilyen gazdag család van, ahol a pénz elég bőségesen kijut még a jövőre is és mégis biztosítják a gyermekeket; ön, uram, ren­delkezik a jelenben ilyen kis összegekkel, könnyen nél­külözi azokat és a jövőre biztosíthat velük magának egy igen nagy összeget; nagyon ajánlom önnek e módot, különben, hogy megkönnyítve legyen a dolog, mindjárt hozok önnek megfelelő blankettákat. — Nézze csak, ezek azok, töltsük ki és ön csak alá fogja írni, s biztosítva van 2000 frtra. Nagyot néztem a váratlan fordulaton, de szó nélkül aláírtam az ívet, a hölgyecske pedig szomorúan, lesütött szemmel folytatta: — Bocsánat, uram, hogy ide fárasztottam, de tudja, kérem, a világ szája rossz, én a férfiakat fel nem kereshetem, a megélhetés súlyos feladata pedig megkívánja, hogy én önökkel érintkezzem, ne vegye tehát rossz néven . . . Különben bemutatom magam én az F. . . . biztosító-intézet ügynöknője vagyok. K. M. H­ÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. he­ll­én nyári tartózkodásra Kömlődre, komárommegyei birtokára utazott. — Petőfi ünnep Erdődön. A helybeli Kölcsey­ Egyesület f. hó 14-én Nagy László alispán, mint egyesületi elnök elnöklete alatt, választmányi ülést tartott, a­melynek egyedüli tárgya az Erdődön ren­dezendő Petőfi ünnep megbeszélése volt. A választ­mány elhatározta, hogy Erdődön a költő által meg­énekelt várkertben emlék­ünnepet rendez és pedig nem julius 31-én, hanem julius 30-án, mert a vasár­napot alkalmasabb napnak tartja. — Innét Nagy- Károlyból külön vonaton menne a társaság Erdődre, hogy ne kellessék a rendes vasúti menetrend mellett órákig időznie Erdődön. Az ünnepély délelőtt 10 órakor venné kezdetét s közreműködnének azon az egyesület tagjai, a helybeli dalárda és esetleg a Petőfi-társaság kiküldötte. Tervbe van véve az is, hogy az egyesület Szendrei Julia egykori lakását emléktáblával fogja megjelölni. Délben ugyancsak a vár udvarán közebéd lesz, a­melyet egyik szatmári vendéglős fog felszolgálni. Minthogy azonban úgy a külön vonat, mint a közebéd költségeit biztosítani kell, a választmány aláírási íveket bocsát ki, a­me­lyek folyó hó 19-ig az elnökségnek beszolgáltatan­­­dók. — Míg ez meg nem történt, sem a központi rendező-bizottságot nem értesítik, sem a programm össze nem állítható, azonban az erdődi vár urát, gróf Károlyi Lajost már most felkéri levélileg az elnökség, hogy az ünnepély megtartását engedé­lyezze. Tehát az ünnepély sikere, minthogy kirán­dulással van egybekapcsolva, a jelentkezők számától függ. Tekintettel azonban arra, hogy úgy a törvény­­hozás, mint az egész ország megünnepelni készül a Petőfi halálának 50-ik évfordulóját, hisszük, hogy a Kölcsey­ Egyesület tagjai és városunk intelligens kö­zönsége tömegesen fog jelentkezni a hazafias ünne­pen leendő részvételre. Emelni fogja az ünnepély fényét az, hogy nők is készülnek azon részt venni. Szóval ez lesz a készülő Petőfi-ünnepek egyik leg­­szebbike. — Áthelyezés és helyettesítés. A főispán ur őmél­tósága dr. Képessy Lászlót saját kérelmére felvetette az erdődi főszolgabíró helyettesítésétől és Csengerbe helyezte át és erdődi főszolgabírónak Damokos Fe­­rencz tb. főszolgabírót helyettesítette. — Gyászeset. Mint részvéttel értesülünk, Képessy Gyula csengeri földbirtokos, megye­bizottsági tag, f. hó 13-án Szatmáron elhunyt. A megyei körökben kedvelt férfiút f. hó 10-én Szatmáron a Hid-utczán szélhüdés érte s a kikerülhetlen halál harmad napra bekövetkezett. Képessy Gyula 1848—­1849-ben mint honvéd szolgálta hazáját, később élénk részt­­vett a megyei életben, a vármegyei szakbizottsá­gokban. Többször volt választási elnök is. Dr. Képessy Árpád miniszteri titkár és Dr. Képessy László szolgabíró, édes­apjukat vesztették el benne. Temetése a tegnapi napon ment végbe Csengerben, a csengeri járás nagy részvéte mellett.A család követke­ző gyászjelentésben tudatta nagy veszteségét.Alantírot­­tak fájdalomteli szívvel tudatják a legjobb férj,apa,nagy­apa és apósnak fogarasi Képessy Gyula 1848/49 iki hon­véd, földbirtokos és várni, bizottsági tagnak, folyó évi julius hó 13-án d. u. 6 órakor életének 65-ik, boldog házasságának 34-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytak A kedves halott földi maradványa folyó év julius hó 15-ikén d. u. 4 óra­kor fog Csengerben a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 17-én d. e. 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatok Csenger, 1899. julius 13. Áldás és béke poraira! Özv. Képessy Gyuláné szül. oroszfái Fogarassy Anna neje. Dr. Képessy Árpád, Képessy Irén férj. Madarassy Sándorné, Dr. Képessy László, Képesy Elemér, Képessy Gyula gyermekei. Ifj. Madarassy László unokája. Mezőmadarassi Madarassy Sándor veje. Lilienfeldi Günther Ignáczné szül. Fogarassy Róza. Szeniczei Gáspár Béláné Fogarassy Izabella sógor­női. És az összes rokonság. — A nagykárolyi rendőrkapitányi állásra hatan pályáznak u. m.: Demidor Ignácz városi számvevő, Horváth János nyug. honvéd főhadnagy ugornyai (Bereg megye) lakos, Hübner Kálmán államrendőrségi írnok, budapesti lakos, Bakó Bálint kir. járásbirósági végrehajtó, Mihellyes Károly nyug. csendőr hadnagy

Next