Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

Nagy-Károly, 1902. január 5. 3.. szám. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.­­I» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár­olyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés be­küldése mellett a korona. -s* ügyes szám ára 20 fillér. «s-XXVIII. évfolyam. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 184—1902. sz. _ Hirdetmény. Szatmár vármegye közönségének mult évi decz. 30-án tartott rendkívüli közgyűléséből 1527—1901. bikvi sz. alatt hozott határozatát a 15 napi felebbezési ha­táridőre figyelmeztetéssel teszem közhírré. Nagykároly, 1901. január 3. Nagy László, alispán. Szatmár vármegye közönségének II.-Károlyban 1901. decz. hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 1527—1901. bjkv. sz. Olvasta­tott vármegyei árvaszéki elnök előterjesztése, mely szerint utalással ifj. Böszörményi Sándor bizottsági tagnak a f. hó 19 és 20-án tartott tisztújító közgyű­lésén tett, de ott tárgyalás alá nem kerülhetett indít­ványára, az árvaszék nevében is kéri a közgyűlést, hogy a választás esélyei folytán ki­maradt Baudisz Jenő h. árvaszéki elnök és ülnöknek negyedszázados szolgálata elismeréséül valamely alapból 1000 jutalmat megszavazni kegyeskedjék. Az állandó korona vá­lasztmány véleményével egyezőleg ifj. Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő megyebizottsági tagnak árvaszéki elnök által megújított indítványát a közgyű­lés a legteljesebb mértékben méltányolta s Baudisz Jenő volt árvaszéki ülnök és h. elnök 25 éves szol­gálata elisemzéseül midőn sajnálkozását fejezi ki hiva­talából történt kimaradása felett, a gyámpénztári tar­talék alapból 1000 korona jutalomdijat megszavaz, és utasítja vármegyei alispánt hogy jelen határozatot szabályszerű kihirdetés után az esetleg beérkezhető fe­­lebbezésekkel együtt jóváhagyás végett a nmltsgy m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Mivel várme­gyei alispán további eljárás és vármegyei árvaszéki elnök tudomás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesit­­tetnek. Kelt mint fent. Nagy László alispán. Jegyzetté Nagy Sándor vm. tb. főjegyző. Előfizetési felhívás A SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY • XXVIII-ik évfolyamára. A újév beálltával mi is megújítjuk a szokáshoz képest előfizetési felhívásunkat. Újévkor lapunk XXVIII-ik évfolyamába lé­pett, a­mi nem csak a vidéki lapok, de még a fő­városban megjelenő napi sajtó­orgánumok éle­tében is jelentőségteljes időszak, mert bizony­ságot tesz arról, hogy a lapnak volt és van hivatása, van létjogosultsága, szóval közszük­ségletnek felel meg. A „Szatmármegyei Közlöny“ az újévben is a vármegye hivatalos lapja marad mindad­dig, míg a közigazgatás egyszerűsítésének végrehajtása odáig nem érlelődik, hogy életbe léptetik a kizárólag hivatalos közleményekből álló megyei hivatalos lapokat. Hogy ez csak jó idő mú­lva fog bekövetkezni, ez idő szerint minden jel arra mutat. Mint a vármegye hivatalos lapja a „Szat­mármegyei Közlöny“ a hivatalos részen kívül jövőre is éber figyelemmel fogja kisérni a vármegyei életet s a közgyűléseknek és szak­osztály üléseknek részletes leírását adja, tár­gyilagos hűséggel, a mint eddig is tette. Mint társadalmi és szépirodalmi lap pedig igyekszik megmaradni azon a színvonalon, a­melynek köszönheti annyi éven át a közönség támogatását, hogy Szóval jövőre is arra fogunk törekedni, lapunk kettős hivatásának megfelelni tudjon és akarjon. Sőt jövőre azon leszünk, hogy a fokozódó igényeket, fokozottabb igyek­­véssel és munkássággal kielégíteni tudjuk. Bizalommal nyitjuk meg azért az újév kü­szöbén előfizetési felhívásunkat a XXVIII-ik évfolyamra. Nagy-Károly, 1901. deczember 26. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A Szatmármegyei Közlöny előfizetési ára : Egész évre .... 8 kor., félévre........................4 kor., negyed évre ... 2 kor. A vármegyebeli községeknek, lelkészek­nek és tanítóknak egy évre 5 korona. Tisztújítás után. Véget ért a megyei restauráczió és a hat esztendő elmúltával nem fog megújulni, oda lesz a törvényhatósági élet utolsó poézisa is. No, nem sajnáljuk ezt a poézist, mert reálisat és remélhetőleg jobbat kapunk majd helyette a régóta óhajtott és hirdetett közigazgatási reform formájában. Amelyik vármegye úgy választotta meg tisztviselőit, mintha örökös tisztviselőket válasz­tana, tehát tekintet nélkül a családi össze­köttetésekre és nem befolyásolva, az a vár­megye jól vetette meg új jövőjének alapját. Új jövőről írunk, mert kétségtelen, hogy közigazgatás reformja alaposan meg fogja vál­a­toztatni a mai vármegyei rendszer külső és belső képét. A tisztviselők, akiket most válasz­tottak meg, legnagyobbrészt valamennyien megmaradnak majd eddigi állásaikban s mű­ködési helyükön, mert a kormány, semmi eset­re sem veszi magára az ódiumot, hogy az uj törvény végrehajtását azzal kezdi meg, hogy pozíczióban levő embereket kenyerétől meg­fosszon. Megmaradnak tehát a most választottak s rájuk háramlik az a főfontosságú feladat, hogy részleteiben végrehajtsák az uj törvényt. Örvendjen a vármegye, amely olyan tisztvise­lőket választott, akik ennek az úttörői kötelesség­nek meg tudnak felelni. A nagy reform egyébként, mint ismeretes már előre vetette árnyékát. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény már életbe lépett, a megyei pénztárak államosításáról szóló törvényjavaslat pedig a képviselőház asztalán fekszik. E javaslat benyújtásakor érdekes vita támadt a törvényhozó testületben. A reform ellenzői a vármegyék dicsőséges múltjáról be­széltek nagy hatással, míg a jóval nagyobb ellentábor a sivár jelennel érvelt döntően. Azon­ T­Á­R­C­Z­A. Négy ország határán. (Barangolás az Al Dunán.) Irta és a ,,Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“-ben 1901. deczember 31-én felol­vasta Nagy Sándor. Belgrádtól Orsováig. Borongós, erősen széllel bélelt időjárás mellett szeptember 5-én hajnali 5 órakor az Albrecht gőzös kerekei mozgásba lővén, megindultunk a belgrádi Szá­­va parti kikötőből az Al Duna felé s pár percz alatt a Dunában zakatolt hajónk kereke, hogy megtegyük az Orsováig terjedő 226 kilométer hosszú utat. A Duna Zimonytól kezdve határul szolgál Magyarország és Szerbia közt. Bal oldalon a magyar alföld terül el, a partokon többnyire sürü füzes erdőkkel és kövér tengeri földek­kel, mig a jobb oldali szerb parton a Szatmár várme­gyei Bükk hegységhez hasonló vízmosásos, agyagos hegyek feküsznek sovány­ tengeri földekkel, melyeket kezdetben nem ékesít semmi fa vagy cserje sem. A szerb parton elterülő falvakra nézve jellegzetes, hogy a telkek igen kicsinyek, kerítés nélküliek és az épü­letek cserép­zsindel­lyel fednek, a­mi annak tulajdo­nítható, hogy úgy a fa, mint a szalma igen drága. Másfelől különösen feltűnt, hogy míg nálunk egyetlen kis szegény falu sincs templom nélkül, addig Szerbiában számos községet láttam, a­hol a faluk dí­szét, a templomot hiában ■ keresték szemeim. A sze­génységnek a jele-e ez, vagy még mindig a hosszú török hódoltság emléke-e: nem tudtam rá feleletet nyerni. Pedig mondhatom, hogy jó kalauzom volt. El­vem lévén ugyanis mindent tudni és látni, a mint ha­jónk a Dunába kanyarodott s megláttam a hajóskapi­tány bácsi bizalom­gerjesztő magyar képét, rögtön be­mutatkoztam neki s megkértem, hogy ha nem leszek terhére, szíveskedjék figyelmeztetni a látni­valókra. S ezt oly magyaros barátsággal és szives előzékenység­gel teljesítette, hogy Hónig Károly ur emléke örökre feledhetlen marad előttem, sőt midőn látta, hogy sem vihar sem eső nem tántorít meg, többször aggódó atyai barátsággal figyelmeztetett, hogy vigyázva járjak a síkos fedélzeten, mert egy erős szélroham könnyen a Dunába seperhet, s akkor nagy halat kellene kifo­gatnia. Évtizedek óta szántja hajójával a Duna hullá­mait s ismeri annak minden zegét zugát. Legelőször a Temes torkolata alatt Pancsovánál kötött ki hajónk. Itt több apró sziget fekszik a Duná­ban, melyek egyike a Jókai Mór által az „Arany em­­ber“-ben megörökített Senki szigete, a Noémi bájos, emberek elől elrejtett csendes fészke. Itt megjegyzem, hogy a Belgrádtól Orsováig terjedő folyamszakaszon lévő összes szigetek Magyarországhoz tartoznak. Pancsovát elhagyva már messziről feltűnnek a fenséges szendrői várromok, mely ma Semendria ne­vet visel, s a­hol a szerb király nyaraló helye van. A szerb királyi pár néhány nappal ezelőtt utazott nyara­lásra Szendrőre s a városka még teljes lobogó dísz­ben volt s a diadalkapuk is fent álltak. Szendrőn a szerb királynak nagy kiterjedésű felújított szőlője van csinos kastélylyal s a szabad Dunán egy csinos uszo­dával. Szép temploma is van.A régi hires­ség Szendrő régi magyar végvár hatalmas bástyafalai és tornyai már romokban hevernek ugyan, azonban még ma is impozáns látványt nyújtanak. A várat 11. Murad szultán 1439-ben foglalta el s a törökök birtokában maradt 1867. évi ápril 10-ig, a­mikor is egy szultáni fermán átadta azt a szerbeknek azzal a kikötéssel, hogy a szerb zászló mellett a török zászlót is ki kell tűzniök. A vár tornyaiból még 17 épen áll, s a vár falai egé­szen a szabad Dunába vannak építve. Szendrővel szem­ben a Duna két ágra szakadva egy 6 kilométer hos­­­szu szigetet képez, mely sürü erdőséggel van borítva. A jobb parton Kubin tornyai tűnnek fel s itt az Alibunári mocsárnál kezdődő Római sánczok a Dunáig jönnek. Kubinon alul Dubravicza szerb községnél sza­kad Szerbia legnagyobb folyója a Morava a Dunába, s itt a Szendrőtől kezdve sik földet ismét megszakít­ják a hegyek, azonban csak egy kis nyúl­ványuk nyúlik a Dunáig, majd ismét sík föld követ­kezik egész a Palánkéval átellenben fekvő Rámáig, a­hol egy várrom élénkíti a látképet, s vele átellenben a magyar parton is egy kis szigetben szintén régi ro­mok alapfalai látszanak. Kubin és Dubovácz átellené­­ben húzódik el a 20 kilométer hosszú s 2—2­5 kilo­méter széles Osztrova sziget, rajta az 1200 lelket számláló Temes Sziget nagy­községgel. A magyar par­ton Dubovácz községnél a 36 kilométer hosszú és 11 kilométer széles Délibláti homok-hegység nyúlik ki a Dunára, majd Palánka következik, hol a Karas és Néra folyók torkolnak a Dunába. A szerb parton végre változatosabb lesz a kép, mert Rámánál megkezdődnek a hegységek, a melyek azonban erdőtől nem diszlenek s csakis apróbb kecs­kerágta csenevész bokrok borítják. Báziásnál végre elhagyja a Duna a magyar al­földet s hatalmas sziklahegyek meredeznek az ég felé, rajtuk csenevész bokrokkal s a szikláktól elhódított sovány talajon tengődő silány tengerivel. Báziásnál kezdődik tulajdonképen az Al Duna. Báziás előtt oly orkán az úgynevezett Kosszovo szél dühöngött, hogy hajónk csak nagy nehezen tudott kikötni, s a hajós­­kapitány szerint Báziás előtt már többször megtörtént vele, hogy le kellett horgonyoznia, mert nem tudott a kikötőhöz a Kosszovo szél miatt bejutni. Báziáson alul négy kilométernyire fekszik Kiszilova sziget, területén Osztrova községgel. Báziásnál kezdődik az Al Duna szépsége s itt kezdődik a magyar parton az Orsováig illetve a ma-

Next