Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
Nagy-Károly, 1902. január 5. 3.. szám. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.I» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Károlyban, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett a korona. -s* ügyes szám ára 20 fillér. «s-XXVIII. évfolyam. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. 184—1902. sz. _ Hirdetmény. Szatmár vármegye közönségének mult évi decz. 30-án tartott rendkívüli közgyűléséből 1527—1901. bikvi sz. alatt hozott határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré. Nagykároly, 1901. január 3. Nagy László, alispán. Szatmár vármegye közönségének II.-Károlyban 1901. decz. hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 1527—1901. bjkv. sz. Olvastatott vármegyei árvaszéki elnök előterjesztése, mely szerint utalással ifj. Böszörményi Sándor bizottsági tagnak a f. hó 19 és 20-án tartott tisztújító közgyűlésén tett, de ott tárgyalás alá nem kerülhetett indítványára, az árvaszék nevében is kéri a közgyűlést, hogy a választás esélyei folytán kimaradt Baudisz Jenő h. árvaszéki elnök és ülnöknek negyedszázados szolgálata elismeréséül valamely alapból 1000 jutalmat megszavazni kegyeskedjék. Az állandó korona választmány véleményével egyezőleg ifj. Böszörményi Sándor országgyűlési képviselő megyebizottsági tagnak árvaszéki elnök által megújított indítványát a közgyűlés a legteljesebb mértékben méltányolta s Baudisz Jenő volt árvaszéki ülnök és h. elnök 25 éves szolgálata elisemzéseül midőn sajnálkozását fejezi ki hivatalából történt kimaradása felett, a gyámpénztári tartalék alapból 1000 korona jutalomdijat megszavaz, és utasítja vármegyei alispánt hogy jelen határozatot szabályszerű kihirdetés után az esetleg beérkezhető felebbezésekkel együtt jóváhagyás végett a nmltsgy m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Mivel vármegyei alispán további eljárás és vármegyei árvaszéki elnök tudomás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Kelt mint fent. Nagy László alispán. Jegyzetté Nagy Sándor vm. tb. főjegyző. Előfizetési felhívás A SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY • XXVIII-ik évfolyamára. A újév beálltával mi is megújítjuk a szokáshoz képest előfizetési felhívásunkat. Újévkor lapunk XXVIII-ik évfolyamába lépett, ami nem csak a vidéki lapok, de még a fővárosban megjelenő napi sajtóorgánumok életében is jelentőségteljes időszak, mert bizonyságot tesz arról, hogy a lapnak volt és van hivatása, van létjogosultsága, szóval közszükségletnek felel meg. A „Szatmármegyei Közlöny“ az újévben is a vármegye hivatalos lapja marad mindaddig, míg a közigazgatás egyszerűsítésének végrehajtása odáig nem érlelődik, hogy életbe léptetik a kizárólag hivatalos közleményekből álló megyei hivatalos lapokat. Hogy ez csak jó idő múlva fog bekövetkezni, ez idő szerint minden jel arra mutat. Mint a vármegye hivatalos lapja a „Szatmármegyei Közlöny“ a hivatalos részen kívül jövőre is éber figyelemmel fogja kisérni a vármegyei életet s a közgyűléseknek és szakosztály üléseknek részletes leírását adja, tárgyilagos hűséggel, a mint eddig is tette. Mint társadalmi és szépirodalmi lap pedig igyekszik megmaradni azon a színvonalon, amelynek köszönheti annyi éven át a közönség támogatását, hogy Szóval jövőre is arra fogunk törekedni, lapunk kettős hivatásának megfelelni tudjon és akarjon. Sőt jövőre azon leszünk, hogy a fokozódó igényeket, fokozottabb igyekvéssel és munkássággal kielégíteni tudjuk. Bizalommal nyitjuk meg azért az újév küszöbén előfizetési felhívásunkat a XXVIII-ik évfolyamra. Nagy-Károly, 1901. deczember 26. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A Szatmármegyei Közlöny előfizetési ára : Egész évre .... 8 kor., félévre........................4 kor., negyed évre ... 2 kor. A vármegyebeli községeknek, lelkészeknek és tanítóknak egy évre 5 korona. Tisztújítás után. Véget ért a megyei restauráczió és a hat esztendő elmúltával nem fog megújulni, oda lesz a törvényhatósági élet utolsó poézisa is. No, nem sajnáljuk ezt a poézist, mert reálisat és remélhetőleg jobbat kapunk majd helyette a régóta óhajtott és hirdetett közigazgatási reform formájában. Amelyik vármegye úgy választotta meg tisztviselőit, mintha örökös tisztviselőket választana, tehát tekintet nélkül a családi összeköttetésekre és nem befolyásolva, az a vármegye jól vetette meg új jövőjének alapját. Új jövőről írunk, mert kétségtelen, hogy közigazgatás reformja alaposan meg fogja válatoztatni a mai vármegyei rendszer külső és belső képét. A tisztviselők, akiket most választottak meg, legnagyobbrészt valamennyien megmaradnak majd eddigi állásaikban s működési helyükön, mert a kormány, semmi esetre sem veszi magára az ódiumot, hogy az uj törvény végrehajtását azzal kezdi meg, hogy pozíczióban levő embereket kenyerétől megfosszon. Megmaradnak tehát a most választottak s rájuk háramlik az a főfontosságú feladat, hogy részleteiben végrehajtsák az uj törvényt. Örvendjen a vármegye, amely olyan tisztviselőket választott, akik ennek az úttörői kötelességnek meg tudnak felelni. A nagy reform egyébként, mint ismeretes már előre vetette árnyékát. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény már életbe lépett, a megyei pénztárak államosításáról szóló törvényjavaslat pedig a képviselőház asztalán fekszik. E javaslat benyújtásakor érdekes vita támadt a törvényhozó testületben. A reform ellenzői a vármegyék dicsőséges múltjáról beszéltek nagy hatással, míg a jóval nagyobb ellentábor a sivár jelennel érvelt döntően. Azon TÁRCZA. Négy ország határán. (Barangolás az Al Dunán.) Irta és a ,,Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“-ben 1901. deczember 31-én felolvasta Nagy Sándor. Belgrádtól Orsováig. Borongós, erősen széllel bélelt időjárás mellett szeptember 5-én hajnali 5 órakor az Albrecht gőzös kerekei mozgásba lővén, megindultunk a belgrádi Száva parti kikötőből az Al Duna felé s pár percz alatt a Dunában zakatolt hajónk kereke, hogy megtegyük az Orsováig terjedő 226 kilométer hosszú utat. A Duna Zimonytól kezdve határul szolgál Magyarország és Szerbia közt. Bal oldalon a magyar alföld terül el, a partokon többnyire sürü füzes erdőkkel és kövér tengeri földekkel, mig a jobb oldali szerb parton a Szatmár vármegyei Bükk hegységhez hasonló vízmosásos, agyagos hegyek feküsznek sovány tengeri földekkel, melyeket kezdetben nem ékesít semmi fa vagy cserje sem. A szerb parton elterülő falvakra nézve jellegzetes, hogy a telkek igen kicsinyek, kerítés nélküliek és az épületek cserépzsindellyel fednek, ami annak tulajdonítható, hogy úgy a fa, mint a szalma igen drága. Másfelől különösen feltűnt, hogy míg nálunk egyetlen kis szegény falu sincs templom nélkül, addig Szerbiában számos községet láttam, ahol a faluk díszét, a templomot hiában ■ keresték szemeim. A szegénységnek a jele-e ez, vagy még mindig a hosszú török hódoltság emléke-e: nem tudtam rá feleletet nyerni. Pedig mondhatom, hogy jó kalauzom volt. Elvem lévén ugyanis mindent tudni és látni, a mint hajónk a Dunába kanyarodott s megláttam a hajóskapitány bácsi bizalomgerjesztő magyar képét, rögtön bemutatkoztam neki s megkértem, hogy ha nem leszek terhére, szíveskedjék figyelmeztetni a látnivalókra. S ezt oly magyaros barátsággal és szives előzékenységgel teljesítette, hogy Hónig Károly ur emléke örökre feledhetlen marad előttem, sőt midőn látta, hogy sem vihar sem eső nem tántorít meg, többször aggódó atyai barátsággal figyelmeztetett, hogy vigyázva járjak a síkos fedélzeten, mert egy erős szélroham könnyen a Dunába seperhet, s akkor nagy halat kellene kifogatnia. Évtizedek óta szántja hajójával a Duna hullámait s ismeri annak minden zegét zugát. Legelőször a Temes torkolata alatt Pancsovánál kötött ki hajónk. Itt több apró sziget fekszik a Dunában, melyek egyike a Jókai Mór által az „Arany ember“-ben megörökített Senki szigete, a Noémi bájos, emberek elől elrejtett csendes fészke. Itt megjegyzem, hogy a Belgrádtól Orsováig terjedő folyamszakaszon lévő összes szigetek Magyarországhoz tartoznak. Pancsovát elhagyva már messziről feltűnnek a fenséges szendrői várromok, mely ma Semendria nevet visel, s ahol a szerb király nyaraló helye van. A szerb királyi pár néhány nappal ezelőtt utazott nyaralásra Szendrőre s a városka még teljes lobogó díszben volt s a diadalkapuk is fent álltak. Szendrőn a szerb királynak nagy kiterjedésű felújított szőlője van csinos kastélylyal s a szabad Dunán egy csinos uszodával. Szép temploma is van.A régi hiresség Szendrő régi magyar végvár hatalmas bástyafalai és tornyai már romokban hevernek ugyan, azonban még ma is impozáns látványt nyújtanak. A várat 11. Murad szultán 1439-ben foglalta el s a törökök birtokában maradt 1867. évi ápril 10-ig, amikor is egy szultáni fermán átadta azt a szerbeknek azzal a kikötéssel, hogy a szerb zászló mellett a török zászlót is ki kell tűzniök. A vár tornyaiból még 17 épen áll, s a vár falai egészen a szabad Dunába vannak építve. Szendrővel szemben a Duna két ágra szakadva egy 6 kilométer hosszu szigetet képez, mely sürü erdőséggel van borítva. A jobb parton Kubin tornyai tűnnek fel s itt az Alibunári mocsárnál kezdődő Római sánczok a Dunáig jönnek. Kubinon alul Dubravicza szerb községnél szakad Szerbia legnagyobb folyója a Morava a Dunába, s itt a Szendrőtől kezdve sik földet ismét megszakítják a hegyek, azonban csak egy kis nyúlványuk nyúlik a Dunáig, majd ismét sík föld következik egész a Palánkéval átellenben fekvő Rámáig, ahol egy várrom élénkíti a látképet, s vele átellenben a magyar parton is egy kis szigetben szintén régi romok alapfalai látszanak. Kubin és Dubovácz átellenében húzódik el a 20 kilométer hosszú s 2—25 kilométer széles Osztrova sziget, rajta az 1200 lelket számláló Temes Sziget nagyközséggel. A magyar parton Dubovácz községnél a 36 kilométer hosszú és 11 kilométer széles Délibláti homok-hegység nyúlik ki a Dunára, majd Palánka következik, hol a Karas és Néra folyók torkolnak a Dunába. A szerb parton végre változatosabb lesz a kép, mert Rámánál megkezdődnek a hegységek, a melyek azonban erdőtől nem diszlenek s csakis apróbb kecskerágta csenevész bokrok borítják. Báziásnál végre elhagyja a Duna a magyar alföldet s hatalmas sziklahegyek meredeznek az ég felé, rajtuk csenevész bokrokkal s a szikláktól elhódított sovány talajon tengődő silány tengerivel. Báziásnál kezdődik tulajdonképen az Al Duna. Báziás előtt oly orkán az úgynevezett Kosszovo szél dühöngött, hogy hajónk csak nagy nehezen tudott kikötni, s a hajóskapitány szerint Báziás előtt már többször megtörtént vele, hogy le kellett horgonyoznia, mert nem tudott a kikötőhöz a Kosszovo szél miatt bejutni. Báziáson alul négy kilométernyire fekszik Kiszilova sziget, területén Osztrova községgel. Báziásnál kezdődik az Al Duna szépsége s itt kezdődik a magyar parton az Orsováig illetve a ma-