Szatmármegyei Közlöny, 1905 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 13. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY — Ebben a jelben fogunk győzni! Ez vezet minket diadalra! Mintha egy nagy, világrengető, földet megdön­gető roppanás halatszanék a Néva partja mellől. Most omlik össze a czári despotizmus, a kényuralom birodalma. És idehaza nálunk is a legőrületesebb farsangi táncz járta. A nemzet ítélt a politikai táborok poros ügyében. Elitélte a házszabályok letipróit és hatalmas diadalra juttatta Kossuth Lajos eszményében a negy­­vennyolczas politikát. És ezek után azt hihette volna mindenki, hogy az ügy rendben van. A per el van intézve. De nem igy történt. Megindultak azok a vásári komédiák, amelyeknek hűhója, lármája közt egy ország kerül eladásra. Bécs nem enged. Bécs nem törődik a nemzet ítéletével. Bécs így gondolkozik. Bécs ezt akarja. Folyton ilyen, olyan híresztelések röpültek át hozzánk a Lajthán túlról. De hát egyáltalán mit akar Bécs ? Az a rövid­látás, az a szűk agyvelej­ség, a­mely a bécsi politi­kát mindig irányította, meddig fogja még a mi útjainkat is kimérni? Olyan Magyarország helyzete, mint azé a bitang kutyáé, amelynek gazdája rövidlátó. A rövid­látó úr rövid pórázra fogja a kutyát, mert különben nem látná, hogy a saját kutyáját czipeli-e maga után. Elég! Mi nem vagyunk bitang kutyája big agy­velejű bécsi uraknak. A nemzet feltámadt, a nehéz követ, mit föléje hengergetett az öröklött bécsi poli­tika, eldobta magáról. Dugják ujjukat a nemzet vérző, átvert mellébe a Tamáskodók és győződjenek meg végre, hogy ez a nemzet csakugyan él, csakugyan újra támadott. Szűnjék meg már a farsangi komédia! Különös dolog. A világ fejtetőre állását jellemzi, hogy minden rend ellenére fejlődnek az események. Elszállt a farsang. Vége a vigalmaknak s itt a böjt. A farsang csupa vért árasztott, golyót, hagyott emlékjelül s ime jő a böjt, a mely akasztófát önmagát, az önmaga lényegét czáfolja le. Jó a hir Oroszország­ból, hogy a czár alkotmányt akar adni népének. Mani­­fesztumot bocsát a jámbor muzsikokhoz, akiknek megígéri, hogy megadja szabadságukat. És azt írja manifesztuma végén a zsarnok czár: — Isten áldása legyen ezen elhatározásomon! Közeledik tehát a népek farsangja. És nálunk is. Az uralkodó maga elé czitálta az összes politikai pártok vezéreit. Mi lesz ennek a követ­kezménye, ma még nem tudni. De hogy lesz már valami, az bizonyos, így vagy úgy, de lesz. Minden­esetre jobb lesz a mai bizonytalanságnál. S a­mi lehet, az is könnyen kiszámítható. A nemzetnek győzni kell. Az igazság a nemzeté és elföldelni, lakat alá tenni egy nemzet igazságát nem lehet. Szóval, a­mit a farsang elmulasztott, meghozza azt a böjt. Éljő még a mi farsangunk. És böjtöljenek ezután azok, akiknek úgyis elég hosszú farsangjuk volt. A jövendő a szabad emberiség, a jogé, az igazságé. H­ÍREK. — Hivatal vizsgálat. Kristóffy József vármegyénk főispánja pénteken Fehérgyarmaton hivatalvizsgálatot tartott, s a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést. — Gyászmise. Meszlényi Gyula püspök lelki üd­véért folyo hó 22-én reggel 8 órakor gyászmise volt a helybeli róm. kath. templomban, melyen a főgimn. ifjúság gyászlobogó alatt testületileg részt vett. A gyász­misét Hám József főgimn. igazgató mondotta. — A Kölcsey kör záró estélye a múlt vasár­napon volt a „Polgári Kaszinó“ dísztermében 1 korona belépő-díj mellett, —szép számú, díszes, jobbára hölgy­közönség jelenlétében. Ezzel az estével zárta le a sokáig szunyadó kör számadását — sikerrel. Ezért a közönség köréből hálás köszönet illeti meg a nemes, a buzgó szereplőket, kik önzetlenül igyekeztek tudásuk kincseit hallgatóik lelkébe csepegtetni, — de őszintén szólva ebből a köszönetből Varjas Endrét, az irodalmi szakosztály elnökét illeti az oroszlán­rész, a­ki sokoldalú elfoglaltsága mellett erejének, ő volt az, tehetsé­gének legjavát szentelte a körért, a Kölcsey­ Egyesü­­letért. És ha egyébbel nem jutalmazhatjuk meg fárad­ságát, legalább itt a nagy nyilvánosság előtt őszinte szívvel kívánjuk, hogy a híven teljesített kötelesség érzete jutalmazza meg ideális lelkét. A kör híven megfelelt programmjának. Mellőzte a léha felolvasásokat, mik csak egy pillanatra ragadják meg a hallgatók lelkét, de annál bővebben igyekezett tartalmas esz­méket közölni, mik maradandó hatással vannak lel­künkre. Egyszer már említettük, de nem fog ártani még egyszer ismételni, hogy nagy gondolatja volt az Varjas Endrének, miszerint az újabb poéták megis­mertetését programmjába felvette. Aran­nyal, Tom­pával, Petőfivel, Vörösmartyval és a többi nagyokkal a középiskolák, a közszellem oly sokat foglalkoznak, hogy ezekről újat nem­igen lehet mondani. Egy kis jóakarattal ennek tulajdonítjuk, hogy a Kölcsey-kör Csokonay születésének 100 éves évfordulójáról figyel­meztetésünk daczára sem emlékezett meg. Annál inkább kellett a Kölcsey-kör estéin Bárd Miklóst, Harsányi Kálmánt, az ifjabb költői nemzedék e reményekre jogosító tagjait megismernünk, hogy kiemelkedve a classicusok formáiból modern eszmékkel teljen meg lelkünk. Azért mi csak Nagy László alispán gondo­latát ismételhetjük : maradjon meg Varjas az elnöki székben és haladjon tovább az ideális uton, melyet programmjában megmutatott. Az utolsó este lefolyása következő volt: Csetényi Lajosné szavalta Herczeg F. „Bekvártélyozás“ czimü monológját. Ezt a monológot, a­mit alig hallott még szavalni a közönség, mert csak egy néhány hónapja, hogy megjelent az „Uj Idők“ hasábjain, előadója igen otthonos megjele­néssel, ügyesen mozogva, kellemes hanggal szavalta. Zajos tapsokat kapott jutalmul. Siegmeth Károly M. Á. V. főfelügyelő, a Ferencz József rend lovagja, mint városunk szívesen látott vendége igyekezett meg­ismertetni Szatmár megye hegyeit-völgyeit. Felolvasá­sának czélja nagy és nemes volt, hogy megkedveltesse közönségünkkel hazánk, de természeti szépségeit és ez által különösen vármegyénk fürdőző közönségünk itthon és nem külföldön költse pénzét, tartsa meg a nemzeti vagyont. Felolvasását igen ügyesen két rész­letben mondotta el és jól sikerült, tiszta vetített ké­pekkel kísérte. Szatmárról indult ki, majd végig vezetett az aranyos­megyesi mohos várkastélyon, Avasfelső­­falun, Bikszádon, Nagybányán, Felsőbányán, bemu­tatva a Gutin, a Rozsály nevű hegyóriásokat az arany, ezüst, ólom, antimonit bányákat. Igen tetszett a kö­zönségnek a vidék lakóinak és ezek ruházatának bemutatása. Siegmeth munkáját Farkas Jenő Felső- Bánya város polgármestere volt szives felolvasni. Borod­y Béla a tőle megszokott érzelmes felfogással és ügyes technikával játszotta el hege­dűn Réthy László a Dalegyesület karmestere dis­­crét zongora kísérete mellett I. B. Accolay Verseny­mű, A moll czimü nehéz darabját. Midőn pedig a tetszés zajos tapsokban nyilvánult, Beriot I. verseny­művét játszották még nagyobb hatással. Befejezte az estét Nagy László alispán magas szárnyalású ciklus záró beszéde. Azon kezdte, hogy köszönetet kell mondania a szereplőknek, közönségnek és Siegmeth Károlnak. Majd Varjas Endrét apostrophálta és fel­kérte, tartsa meg továbbra is az elnöki tisztséget. Azután áttért arra, hogy milyen fontos missiót teljesít az Egyesület, mikor eszméket, gondolatokat vált ki a hallgatókból. És ekkor elkezdett ő is gondolkodni. Azt mondotta, hogy csak a kereszténységnek van Európában államalkotó ereje, példa erre a zsidóság. Azért mi kicsinyes érdekekért ne marakodjunk, hanem gyűjtsünk erőt, hogy a bekövetkezendő nagy vesze­delemmel szemben védekezni tudjunk. Mert Ázsiában a japán, a sárga faj elnyomja az oroszt, s ez ha Mandzsúriát elveszti, az orosz kezét a Balkán álla­mokra fogja tenni. Még japán, ez a szívós népfaj fenyegetheti a kereszténységet is. A magas színvo­nalon mozgó politicai tanulmányt feszült figyelemmel hallgatta a közönség és a végén hálás tapssal köszönte meg. Ezzel a ciklus bezáródott (T. G.) — Kinevezés: Jánki anyakönyvvezető helyettessé Tóth György helyettes segédjegyző teljes hatáskörrel, — tiszabecsi anyakönyvvezető helyettessé Berzsenyi Miklós segédjegyző teljes hatáskörrel, — nyírmegyesi anyakönyvvezető helyettessé Magyar Endre segéd­jegyző teljes hatáskörrel kineveztettek. — Bucsuestély. A városunkból Rahóra kine­vezett Jancsó Gyula kir. járásbiró tiszteletére sikerült bucsuestélyt rendeztek e hó dísztermében barátai és tisztelői. 24-én a régi kaszinó Az estélyen mintegy hatvanan vettek részt, s a távozó kiváló tisztviselő s kedvelt társadalmi egyén iránti rokonszenv és tisztelet számos pohárköszöntőben nyert kifejezést. Az első tesztet Szabó Pál a helybeli kir. járásbíróság vezetője mondotta, kiemelve azt hogy a kitüntetésben egy ér­demekben gazdag múlt nyert elismerést s azt kívánta, hogy a távozó pályáján az idegenben is legyen az a mi közöttünk volt, a bírói kar hasznos tagja, a társa­dalom kedvelt egyéne. Utánna Csilléry Dávid kir. járásbiró mondott humoros pohárköszöntőt, melyben a távozóért, mint jóbarátért emelt poharat, kivel ő oly viszonyban volt, mint Castor és Pollux. Ezután Roóz Samu ügyvéd az ügyvédi kar nevében vett búcsút a távozótól. Majd Reök Gyula nyug. kir. járásbiró emelt poharat s a múltra és ebből merített tapasztalatokra hivatkozva azt ajánlotta a távozó pályatársnak, hogy alantassaival szemben legyen mindég jóbarát s hivatal­főnök csak akkor, ha a barát már nem érvényesülhet. A közönséggel szemben elsősorban ember s csak azután biró, s tartsa meg azt a határvonalat, mely a két fogalmat egymástól elválasztja. Ezután az ünnepelt Jancsó Gyula emelt poharat s igen szép beszédben hivatkozva arra a szeretetre, melyet kiérdemelnie sike­rült, meghatottan mondott búcsút annak a társadalom­nak, mely őt rokonszenvével kitüntette s kérte tartsák meg őt olyan jó emlékben, mint a minővel ő távozik, Nagykároly város és vidékének társadalmára üríti poharát. Majd Kubinyi Bertalan búcsúzott el a jó­barátok nevében. A kedélyes társaság a Kudla László által felszolgáltatott igazán kitűnő vacsora és Fátyol Józsi zenéje mellett a késő éjjeli órákig maradt együtt. És most midőn a társadalom is búcsút vett Jancsó Gyulától, ismételten szívünkből kívánjuk neki azt, hogy uj otthonában is olyan szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés környezze őt, mint abban a kis társa­dalmi körben, a melyből őt a végzet most elszólitja. — Esküvő. Fényes Péter batizi földbirtokos folyó hó 26-án tartja esküvőjét Sepsy Ilonka kisasszonnyal, Sepsy Dezső földbirtokos kedves leányával. — A szatmári püspök temetése. Folyó hó 21-én temették el nagy pompával Meszlényi Gyula szatmári megyés püspökünket. Már nyolcz óra után nagy tömeg lepte el a püspöki palota környékét, sokan a székes­­egyház bejáraja előtt várakoztak a kapunyitásra. Fél óra alatt egyre-másra érkeztek a külömböző testületek. Kivonultak az összes szatmári tanintézek tanáraik vezetése mellett, aztán úgy a honvéd, mint a cs. és kir. közös tisztikar, a városi hivatalnokok élükön Pap Géza polgármesterrel, a kir. törvényszék, járásbíró­ság és ügyészség Róth Ferencz törvényszéki elnök vezetésével; továbbá a m. kir. adóhivatal, a posta és táviró személyzet, a felmérési felügyelőség, folyam­mérnökség stb. A külömböző társulatok és egyesüle­tek, így többek közt a jótékony nőegylet, a dalegye­sület, az önkéntes tűzoltó-egylet, Cecil-egylet, kath. legényegylet, kath. kaszinó stb. stb. A palota udvarán volt felállítva a ravatal, melyet a rokonok, a káptalan tagjai s a vidéki deputátusok vettek körül. Pontban 9 órakor vette kezdetét a szertartás, amikor az egy­házi énekkar gyönyörű éneke után Várossy Gyula székesfejérvári püspök beszentelte a koporsót, melyet aztán az egyházmegye papjai karjukra vettek s azzal átvitték a székesegyházba. Az összes küldöttségek mind bevonultak a nagy templomba, ahol a koporsót egy előre felállított ravatalra helyezték, s ezután Várossy püspök fényes segédlettel, amilyet ritkán lehet látni, énekes gyász­misét mondott. Ennek elvé­­geztével a koporsó körül a végső egyházi szertartá­sokat végezte el a fungáló püspök s azt újból beszentelte. Erre aztán megindult a lassú menet a Deák-téren, Eötvös-utczán és Kossuth Lajos-utczán át ki a temetőbe. Nehezen mozdult meg a hatalmas embertömeg, mely a székesegyház előtti Deák-téren tolongott, így hát csak nagyon lassú tempóban indul­hatott a menet s m­ár a Kossuth Lajos-utczában vonultak, mikor a székesegyház még mindig ontotta ki magából az embereket. A koporsót négy fekete paripa vitte díszes üveges gyászkocsin. Koszorú aránylag nem sok volt — az elhunyt akaratához képest s ezeket külön gyászkocsi vitte. Igazán hatal­mas volt a gyászmenet, melyben az idegen egyház­megyék és káptalanok kiküldöttei, valamint az idevaló papság rendkívül nagy számmal volt képviselve. A menet elején a katona­zenekar haladt, mely útközben szebbnél-szebb gyászdalokat játszott. Temetőbe érve a menet a kripta hátulsó része előtt helyezkedett el, ahova végtére megérkezett a koporsó is. Most Várossy püspök mégegyszer beszentelte azt s rövid imádság után elhelyezték a koporsót az elkészített kriptába. Még a szatmári dalegylet énekelt egy szép gyász-éneket, azzal a temetés véget ért s a tömeg lassan oszlani kezdett. — A temetésen küldöttségileg voltak képviselve a nagyváradi róm. kath. és gör. kath., a munkácsi gör. kath., az egri róm. kath. káptalan két-két kanonokkal, továbbá Nagyká­roly, Nagybánya, Felsőbánya, Mármarosziget, Mun­kács, Ungvár vársok és Máramaros, Ugocsa, Ung, Szabolcs, Bereg vármegyék. Vármegyénket a temetésen gróf Károlyi György, Péchy László és N. Szabó Antal képviselték. A város nevében Debreczeni István polgármester és Demidor ott volt­ Ignácz rendőrkapitány. Az Oltáregyesületet képviselték Báthory Istvánná, Maresch Emilné és Varjas Endre egyleti igazgató; a róm. kath. egyháztanácsot és iskolaszéket dr. Serly Gusztáv, Vetzák Ede, dr. Jékel László és Schiffbeck Károly; a főgymnásiumot Hám József igazgató, Rédey József, Klacskó István, Molnár Kálmán és Szolomájer János tanárok. — Áthelyezés- Verbovszky József mátészalkai vasúti állomásfőnököt áthelyezték Nyírbátorba és helyére jön a szaniszlói főnök König Sándor, akinek szintén lelkiismeretes tisztviselői híre van, de azért nehéz lesz neki eleinte pótolni a volt főnököt, aki előzékenysége folytán közszeretetben és tiszteletben állott az egész városban. — Egyetemi tanárnak jelölték Fiók Károlyt, városunk szülöttét. A debreczeni központi egyetemi bizottság a múlt hetekben tartott gyűlésében végleg elhatározta Debreczenben a philosophiai fakultás felál­lítását az 1905—1906 tanévre, a­mely egyik lépcsőjét képezi a közel­jövőben megvalósítandó teljes protes­táns egyetemnek. A jövő tanévben az eddigi tanárokat 3 szakemberrel egészítik ki, hogy az 1906—1907 tan­évben 7 új tanári állás rendszeresítésével a tanárképzőt teljessé tegyék. Ez az egyetemi bizottság óhajtotta, hogy a nyelvészet és a classica philologia tanszékre Fiók Károlyt városunk szülöttjét kérjék fel, aki való­színűleg el is fogadja ezt a megtisztelő állást. Ezen­kívül Biró Lajost a híres afrikai utazót (természetrajz és múzeum) és Dézsi Lajost (magyar irodalom) is felkérik tanszékük elfoglalására. — Egyházi választás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye esperessének­ Széll György avasujvárosi lel­készt választották meg. Tanácsbiró lett Szabó József aranyosmegyesi lelkész, zsinati rendes képviselő Sol­tész János ombódi lelkész. leány voltak illúziói legalább, ha a szerelem boldogságát nem is érezte soha. — Várnom kellett volna, gondolta magában sokszor — míg megszeretek valakit. S elkeseredett, elkedvetlenedett a fiatal asszony. Férje észrevette a változást, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Mint üzletember se ideje, se ér­zéke nem volt hozzá, hogy felesége lelki állapotát bonczolgassa. Boldog volt s megelégedett, nem látta, hogy a fiatal asszony mosolya mögött kedvetlenség és halálos, fanyar unalom rejtőzik. S ahogy kinézett az ifjú asszony az esős őszi délután a kietlen sáros utczára, rossz gondolatok czikkáztak végig a lelkén. Az imént levelet hozott neki a posta, valami ifjú úrtól, akit kétszer látott éle­tében. Egy csinos képű, jól öltözött üres legényke, aki tüzesen udvarolt neki a minap a színházban s most arra bátorodott, hogy levélben jelentette be látogatását, írván, hogy olyan időben jön, amikor a férj nincs itthon. S gondolkozott az asszony­, mit csináljon a le­véllel. Tűzbe dobja-e, vagy válaszoljon-e rá? Oly unalmas, sivár az élet — kell valami szóra­kozás. Ha nem is boldogság, ha nem is gyönyörűség, de kell valami más, valami új, mert az a kényelmes, szenvedélytelen egyhangúság borzasztó. S az unatkozó menyecske válaszolt a levélre. Megtette az első lépést. Így bukik el a legtöbb asszony, aki csak azért megy férjhez, hogy éppen férjhez menjen. Ilyen közönségesen, ilyen nyugodt megfontolással s ilyen durván. K. L

Next