Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

­. Nagykároly, 1901. január I. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők Széchenyi­ u. 4. sz Telephon 59. szám. a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők NAGYKÁROLY BÁTY Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. P­OLITIKAI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN I. szám. 910 L 2 XXXVI. évfolyam ■ ■ 1. ■ [UNK] KÖZLÖNY ■ ■ Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fő Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre a korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér SZOMORÚ UJ ESZTENDŐ — 6. — A hosszú, kétség és aggo­dalomteljes várakozás után Megváltóként vártuk repeső szivvel az ujesztendőt. Vér­mes remények és merésznek nem nevez­hető vágyak teljesülésében fordulópont­ként tekintettük az elmúlt esztendő utolsó napjait s hittük, hogy az oly régen borús égbolton az ujesztendő hajnalhasadtával megjelenik a megváltást hirdető csillag és derű­s égbolt alatt ünnepelhetjük a politikai ujesztendőt. Reméltük, hogy a Burg el­fogadó termének minap kinyílott ajtai egy jobb jövő kapuiként fognak feltárulni és a Bécs felől már rég nem élvezett szere­tet, ragaszkodás, vagy hogy a legkedve­sebbet említsük, a méltánylás meghozza a várva várt újévi ajándékot, ha nem is biztos, feltétlenül realizálható ígéret, de legalább a politikai helyzet konsolidálásá­­nak, a béke és az ország felzaklatott nyu­galma helyreállításának alakjában. E perczben, midőn az egész világ ünnepet ül, ünnepli az napját és jókívánságokkal uj esztendő else halmozzák el egymást az emberek szerte e világon, a magyar nemzet és a magyar ember el­­csüggedten, kétségbeeséssel telten néz a közel­jövő eseményei elé és nem tudja azt sem, hogy tulajdonképen mi van, még kevésbbé sejtheti azonban azt, hogy mi lesz, hogy a közel nap­ok, m­a még a szá­­míthatatlan esélyei rilyy­en fordulatot fog­nak magukkal hozni. Egyelőre tényként kell konstatálnunk azt, hogy a magyar politika szekere a hetek óta taposott utón zsák­utczába került, ahol nemcsak további előrehaladásban gátolva van, de ahol úgy megszorult, hogy vis­­­szavonulása is, melyre ma még távolról sem gondol, hosszú kükre kizártnak te­kintendő. A Lukács-Justh-fé­le kombináczió, a pártközi kormány mega­lakultatása, a poli­tikai helyzet szanálásának a korona és a nemzet közti megegyezés által tervezett létesítése momentán meghiúsultnak tekint­hető. Ilyen formán kell a helyzetet fel­fognunk, mert az, hogy az audientiákon tárgyi nehézségek merültek fel, teljesen fedi azt az álláspontot, hogy a kibonta­kozás eddigi tervei nemcsak nehézségekbe, de leküzdhetenek .m­­T^Zsv^cnu^ ^.ikcztei, és ha valami „Deus ex machina“ az utolsó perczben közb­e nem­­ jön, úgy alapos ki­látás lehet arra, hogy ellentétben az év­százados tapasztalatokkal a történelem ön­magát fogja megismételni és abba a hely­zetbe fog kerülni az ország, ahol a koalíczió uralomra jutása előtt volt és a koalczió története, mint egy komoly je­lentőséggel nem bíró epizód fog beleszö­vődni a nemzet történetébe, mely a fő­cselekményre, az események folyamatára semmi irányban befolyással nem bír, az folytatódik ott, ahol az epizód cselekmény megkezdésekor félbeszakadt. Sőt rettegés­sel kell hogy eltöltsön bennünket az a gondolat, hogy esetleg még a személyek­ben sem lesz változás, hogy azok is csak időközi pihenésre teltek és hogy a nem­zeti nagy tragédia színjátéka ott fog foly­tatódni, ahol pár évvel ezelőtt a néző­közönség jogos felháborodása őket játé­kukban megakadályozta. E perczben, midőn még kiszámítha­tatlanok a jövő esélyei, egyébre még nem gondolhatunk, mint arra, hogy elkészülve a tragédia folytatólagos előadására, ugyan­olyan rendíthetetlen akarattal vegyünk­ részt annak előadásán, mint a­ múlt. lommal és akkor wgyarrast­ äP'AteFA’*“®!!*#*'• ményt fogjuk tudni elérni, mint a közel­múltban, de sokkal nagyobb elővigyáza­­tot gyakorolva az újabb szereplők meg­választásánál. T­A R­ód Z A. Ifjúság Ifjú maradsz te mindörökre, Arany hajú, fehér ruhás . . . Csengő-bongó rímekbe szőve Nem érhet, édes, hervadás. Ha kialszik majd szemed lángja, S lakásod lesz a csönd hona, Fehér ruhás kis­lány maradsz te, Nem hervadsz, szivem, el soha. Nem leszek én se öreg ember, Rózsanyiláskor halok el . . . Illatos rózsalevelekből Borul reám majd gyászlepel. Fürtjeim nem vegyülnek észbe, Ifjú maradok örökön — S­tub­an, az életvize partján, Almaimat tovább szövöm. S ha utunk egybeolvad újra, A túlvilág virányain: Feléd nyújtom reszketve, ismét, Mint réges­-régen karjaim. Ráismerünk egymásra bizton, Nem változunk mi ott se meg: Fehér ruhás kislány maradsz te, Én pedig dalnokod leszek. Alfay Zoltán: „Akasszátok fel a gibiczeket!“ — Verses indítvány Petőfi után szabadon. — Gibicz zsebében kés, de a nyakán kötél még nincsen .. . Jól van ez talán ? Hol a hatalmad, oh­sipista nép ? Tűröd, hogy a gibicz nyakadra lép? Ne tűrd tovább, szenvedtél eleget. Akasszátok fel a gibiczeket! Beszélhetsz nekik a világ végéig . . . Ők azt ugyan szivekre sem viszik. Gibiczeket lerázni nincs remény, A bőrök vastag, a fejük kemény . . . Holnap itt van, ha ma elkergeted: Akasszátok fel a gibiczeket! Vagy nem tudod még, óh kártyás sereg, Gyűlölni méltón a gibiczeket ? A hesszeni légy, sáska, vértetű . . . Nem oly kártékony s szívós életű . . . Keble mindig skandalumért eped: Akasszátok fel a gibiczeket! ______ Közülök még a legjobb is gonosz Fejedre pechet, bosszúságot hoz, Gúny és káröröm egész élete, Szemétől a vörös is fekete. S megromlik a blatt, amelybe nézeget: Akasszátok fel a gibiczeket! Egy nagy kártyaasztal a kaszinó, Grasszal ott a gibicz irtóztatón. Beugrat, menj be, semmit se veszel . . Itt egy túli, ott­ egy ultimó vesz el. És mind­ e rész a gibicztől ered : Akasszátok fel a gibiczeket! Hiába jár sipisták, nyelvetek, Gibicz nyakát, ha ki nem töritek . Fejét a szörny újra felemeli , akkor megint újra kell kezdeni. Én hát egy szerény indítványt teszek : Akasszátok fel a gibiczeket! Mindenkinek barátság, kegyelem . . . Csak a gibicznek nem, nem, sohasem . Kártyám, krétám kezemből eldobom S a hóhérságot magam folytatom. Kiáltva, míg torkom el nem reked: Akasszátok fel a gibiczeket! Zsigus,a­­ nagy karácsonyi vásár , különösen téli árukban és karácsonyi játék tárgyakban, nemkülönben uri,­női divat, kézimunka és rövidáru czikkekben, rendkívüli olcsó árak mellett. Kérem a nagyrabecsült vidéki és­­­ helybeli vevő­közönséget, hogy szükségletét nálam mielőbb beszerezni méltóztassék meg a választék teljes. ~ -- :---- 1 — - ...■ [UNK] . Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettelP 4X XT X 'T' xp D­X­T^T­a­nri- nőidivat kézimunka-, Játék- és rövidáru kereskedő ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Ugyanott egy tanuló sevétetik.

Next