Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

^faififfkátrony, 1918. janu­r p 8 I. szám Hová a Lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0­00 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám ocoo Telefon 56. szám POLITIKAI LAP SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PA5KÁNY JáN­OS FŐMUNKATÁRS ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér* sora­­K 20 fillér. SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP #eo* Egyes szám 30 fillér. XLIV. évfolyam KÖZLÖNY Új célok. Az 1918-adik esztendő reánk véradá­sával az a feladat vár mindnyájunkra, hogy életberendezésünk, munkálkodásunk, törekvéseink eddigi folyamatát egy új irányba tereljük át. A háború negyedfél évének megmér­hetetlen­ terheit,­ ki nem számítható felada­tait csak úgy voltunk képesek elviselni, illetve teljesíteni, ha életberendezésünket, munkálkodásunkat és minden törekvésün­ket ezeknek a céloknak irányába állí­tottuk be. Most pedig, mikor a jóhiszeműleg számba vehető kedvező jelek szerint ott állunk, hogy véget vetve a háború áldat­lan állapotának, rátérhetünk a produktív, munkás életre, megint csak az a teen­dőnk, hogy ennek a célnak szenteljük életmódunk minden irányát, az átmenetet tegyük minél simábbá és a békés jövőnk eredményeit minél intenzívebbé. Ez a cél minden lépésnél lebegjen szemünk előtt. Csak a békés idők vissza­téréséért való állandó epekedések mellett gondoljuk a háború utáni időt boldognak és könnyűnek, valóban azzá azonban csak akkor lesz az, ha éppen olyan hévvel és buzgalommal készítjük elő, mint a­hogy neki készültünk és egész irőnk neki fe­szítésével láttunk neki minden­féle teendő elvégzésének, melyet a háború sikerének célja tekintetében szükségesnek láttunk. Erős, kitartó és öntudatos munkára lesz szükségünk addig is, míg teljes való­jában elérjük ezt az óhajtott időt és még azután is nagyon sokáig, mert ne felejt­sük el, hogy azok a háborús terhek, me­lyek a három és fél­ év alatt napról-napra nagyobb mértékben szakadtak nyakunkba, a háború befejezésének időpontjával nem hullanak le vállainkról, hanem azok­at még tovább is, talán nagyon hosszú ideig ta­lán nagyon kedvezőtlen viszonyok között is hordoznunk kell. Alkalmunk volt hallani arról, amit különben a napi sajtóban is olvashattunk, hogy a béketárgyalások kedvező mene­tének hírére a háború banditái tömegesen jelentkeznek az elrejtett árukkal, s hogy nagyon sok kereskedelmi cikkben jelen­tő­s kínálat kezdett mutatkozni. Ezek most még csak előjelek, halvány tünetek, me­lyek méretekben a béke tényleges bekö­vetkeztével azonnal hatalmasan meg fog­nak izmosodni Ez a körülmény már magában is arra indít bennünket, hogy beszerzések, beruházások tekintetében tartózkodók le­gyünk, tűrjünk, nélkülözzünk vagy a leg­csekélyebb méretekre korlátozzuk. Ipar, kereskedelem tekintetében ha­sonlóan járjunk el, ne rohanjunk meg­gondolatlanul sem a bevásárlásokkal, sem­­ anyag előkészítéssel; vegyük figyelembe,­­ hogy az a rengeteg anyag és áru, melye­­­­ket ma még a háború­­ óriási üzeme tart­­ lekötve, a béke bekövetkeztében a pol­gári lakosság érdekei számára lesz átbo­­csátva, amelynek eredménye sokkal jóté­konyabb hatással lesz az átmenetre, mint azt ma még számításba lehetne venni. Ezt megelőzőleg persze a háborúban ma­gasan kvalifikált vállalkozó szellem igye­kezni fog megelőzni, vagy saját érdekei­nek szolgálatába befogni, de éppen ennek szemmel kísérése és gondos figyelembe vétele lesz a mi feladatunk. Nem kevésbbé jelentős dolog lesz a mezőgazdaságra vonatkozó teendőknek céltudatos előkészülete és az új céloknak megfelelő irányba való terelése. A háború egy új, mondjuk háborús mezőgazdasági rendszert teremtett, melynek a békés időkben való folytatása egyáltalában nem lenne kívánatos. — Az igás jószág állománynak és sertés állománynak növe­lése első­sorban tervbe veendő, a földek­nek a háború alatt elmaradt trágyázása pótlandó. Ezeken kívül első rendű törek­vés kell legyen gazdasági gépek beszer­zésére megfelelő tőke felett való ren­delkezés. Az új céloknak megfelelő átalakulás fokozatos és tervszerű keresztülvitelén gondolkoznunk kell, mert a békére való átmenet csak úgy sima és örömökben tel­jes, ha éppen olyan célirányosan készü­lünk fel reá, mint felkészültünk annak idejében a háborúra. .JCAFFE RESTAURANT Budapest, vh. Erzsébet* körút 27. ■ mmmammmm­m Karácsony Pontius Pilátusnál. Szin: Szellős római átrium. A közepén csobogó szökőkút, a medencéje négy sarkán három lábakon nagy serpenyők, tele parázzsal amelyre csinos rabszolgafiuk időnkint illatozó szereket, arabus temjént s gileádi szárított balzsamot szórnak. A falak egyikén Hellén mester műve, Flóra ünnepét ábrázolja, a többi falakon arabeszkekkel körítve egyptomi bál­­ványcsoportozatok. Az átrium hátsó végét egy oltár a Lareseknek és egy Serapisnak. A két oltár közt a fal közepén egyszerű kőasztal, a tetején lobogó tűz,­­ egy rabszolga vékony illatos cédrusfahasábkákat rak reá. A kőasztal előrészén bevésve e szavak : Deo Ignoto. (Az ismeretlen Istennek.) Idő : Kr. u. 58. Személyek : Az öreg Pontius Pilátus,­most római senator s aranygyűrűs lovag. Hetvené­ves, jókedvű, de a kor m­eggörn­yesztette már. Bíborszegélyü hófehér tóga van rajta Pontius : Rakjatok csak a serpenyőkbe, — te, Leander, ne füstölőt, hanem szenet, di­dergek ebben a szellős átriumban. 1. rabszolga: Csúnya, szeles, zegernyés idő van kint nagyuram, •— én nem emlékszem hasonlóra Rómában, soha. 2. rabszolga: Én emlékszem, hogy egy­szer épp igy január kalendárja hetében he is esett az Aventineuson. Pontius: Hízelegtek, rossz fiuk, a hidegre fogjátok, amit pedig a vénség okoz. Egy na­gyapát nem melenget már más, mint az uno­kája. Hol van a kicsi Nepos­? 1. rabszolga: Gaius lovaggal kint pe­pecsel valamit a cselédházban. Pontius: (csodálkozva) Gaius, a lovag, a stoikus bölcs a cselédházban. Ám maradjon ott Gaius, de hozzátok be Nepos unokámat, didergek, hiába ülök a két teli üst közzé, fá­zom. Csak az a gyerek tud felmelengetni ki­csiny két kacsójával. (rabszolga el) Ugyan mondd csak öreg cseléd, miért a legmelegebb jószág a világon a kis unoka keze és miért szeljük jobban mint az édes gyermekünket szerettük ? 2. rabszolga: A fiukat nem magának ne­veli az ember, mihelyt megpihésednek, szárny­ra kelnek és mennek ki a világba — akkor még az apa is kint van a világban, har­cos, küzdő, akár szembe is kerülhetnek. De ha nagyapó az ember, visszatér a fészekbe, nem kívánkozik ki onnan s örül annak a kis fiókának, amit ott talál. Pontius: Nem hiába kaptalak Senecától ajándékba öreg, bölcs vagy, nagyon okos dolgokat beszélsz, csak igazad nincs. Megmon­dom én neked az igazságot, nem rátöri böl­csességgel, de annál igazabban, a vén ember gyerekké válik újra, meg tehetetlenné, hát szereti a gyermektársaságot, mert férfiak közé nem való már. 2. rabszolga: Legény vagy még te nagy­uram ... Pontius: Tanuld meg, tél van, ha a há­zunk eresze fehér, mint az Alpes. Az emberi arc házeresze a szemöldök, — havas már, mint a Hymetus bérce. (Befut a kicsi Nepos karjával maga után húzva Gaius lovagot) Nepos: Most ne zavarj nagyapó, — sok a dolgom. Pontius: (kacagva) No lám — és aköz­ben nagyapó megfagyhat. Nepos : (odafut hozzá, kacsójával végig­­simitja arcát, aztán tógája alá dugja kezét a szive tájékán) Melegedj fel szaporán nagyapa, mert nekem ki kell menni a konyhába, ~ jaj de szép dolgot csinálnak ott Bar-Abbas a ju­­deai és a vén Kleon ... Pontius: Mit csinálnak hát ? (visszatartja a szökni akaró gyermeket) Gaius: Valami keleti babonát. Igazi bar­bár gyerekjáték, — jászolt meg báránykákat, királyokat — ugyan kit érdekelne e sötétel­­lők babonája, más ifjeni gyermeket, mint Ne­pos. — No hidd nagyapó, nagyon szép az a kicsike jászol, de milyen szép, cédrus szilán-TEENBERG HEGEDŰ hangja páratlan! Szudapest, Vili, St.üáczi-ui saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30. Hangverseny hegedű, mese­ s jóhangú..............................K 60. Vond . , K 3.­, K 12.­, K 15. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next