Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)
1919-01-05 / 1. szám
1919. január 5. I. szám. SZATMÁRMEGYE! KÖZLÖNY POLITIKA! LAP mm Égés* évre ELŐFIZETÉSI ÁR. . . 20 korona Félévre . . 10 korona Egyed szám ára 40 fillér Hirdetések díjszabás szerint II • « 1 9 Negyvenötödik évfolyam. Felel«« szerkesztő : ROSENFELD ZSIGMOND. Főmunkatárs | DR. KÁLMÁN MIKLÓS.i SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Nagykároly, Jókai-utcza 2. szám. Telefon 56. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Alapelvek:. Ida : Dr. £«$*•« Lajos. A forradalom végre odaterelte a magyar politikát is, hogy apró személyes klikk torzsalkodások helyett, nagy, az egész emberiség sorsdöntő problémáival közzék. Valljuk be, hogy a magyar foglalkozéletet készületlenül találta az uj helyzet, annyira készületlenül, hogy még azok is, akik érzelmileg régen az új rend híveinek vallották magukat, ideológiailag nem tudtak és nem tudnak abba belekapcsolódni, egyszerűen azért, mert nem értik, nem tudják az eszméknek a tartalmát és csak jelszavakból ismerik az elveket. Innen van az, hogy egyrészről idegenül és elzárkózottan állanak szemben az új renddel, másrészről keveslik azt, amit tényleg már megvalósított vagy megvalósítani igér — de abban túlnyomólag mindenki megegyezik, hogy soha nemzedéknek Magyarországon — nem véve ki a töröktatar dulás idejét sem •— nehezebb helyzete nem volt és amennyire ellentétesek a felfogások a jövőre nézve, annyira megegyezőek a jelen szomorú helyzeten való sopánkodásban. Mi azonban, akiknek eddig is az jutott ki a nemzeti munkából osztályrészül, hogy megéreljük a most diadalra jutott eszméket, nem szabad, hogy csatlakozzunk sem a csüggedőkhöz, sem a türelmetlenkedőhöz. A történelem eseményei egy logikailag előre meghatározott mozognak tova és az események vonalban menetét lehet és kell ugyan hirdetni, de ugrásokat a történelem nem ismer, men az események egymásután következése adja meg azt a lancsort, amelynek egyes szemei mint fontos állomások mutatják a fejlődés irányvonalát.együttesen Egy a korai kapitalizmus állapotain még alig megállapodott társadalom nem szocializálódhat anélkül, hogy el se pusztuljanak mindazon eszmék, amit a szociálisodás szempontjából elengedhetetlen feltételnek tartunk. Egy példával megvilágítva, — míg egy társadalomban a kisipar túlteng nem lehet az ipar szocializálásáról beszélni, mert félig-meddig régi és rossz értelemben tényleg szocializálva van az ipar, a termék azé aki termeli — de és ez a fontos, a kapitalizmusból tendő élőnek — a több termelést átültelehetővé tevő gépek, a forgalmat biztosító szervezetek nélkül. A mi feladatunk ma is az, hogy a jövőre szegezett szemekkel vizsgálva a jelen eseményeket, úgy siettessük a társadalmi fejlődést, hogy annak jában ilyen szakadások bele harmóniakövetkezhessenek. A fejlődés által már túlhaladott állapotok, amelyek a társadalom szervezetében, mint csökvények tovább tárnak és zavarják annak működését, végeradikálisan minden halasztás nélkül kioperálandók — de egészséges testrészeket nem lehet kivágni az egész szervezet elhalásának veszedelme nélkül. És ebben a munkánkban ne csüggesszen el bennünket az, ha talán meg nem értés folytán a mi nemzedékünk kevés gyümölcsét fogja látni annak a magából fakadt nagy virágzásnak. —y Egy nemzedék élete végre is csak egy tavaszi rügyfakadástól egy őszi lombhullásig terjed a nemzet életében és ha a törzset megmentettük a jövő tavasz virágzására alkalmasan, akkor ne sopánkodjunk a lombhulláson. Mi a köztársaság ? — Válasz egy levélre. — Tegnap szerkesztőségünk címére a következő levél érkezett: »A lapokból olvastam, hogy köztársaság lettünk. Mindenki örvendett ennek. Én is. Egyszerű kiskereskedő vagyok és őszintén elismerem, hogy nem tudom mi is az a köztársaság. De aminek olyan sokan örvendenek, úgy gondolom, hogy az csak jó lehet. A múlt héten este 10 órakor lefeküdtem. Alig egy pár perc múlva két utcai ablakomat kivül valaki beverte és ordítja, hogy éljen a köztársaság. A lányom szerdán egy ismerőséhez igyekezett. A Széchényi utcán a vároldalon egy haragos külsejű polgártárs oldalba lökte leányomat, hogy a sárba esett. Éljen a köztársaság! kiáltotta a polgártárs és most már kiengesztelve és megnyugodtan tovább ballagott. — Vasárnap estefelé a kávéházban ültem. Egyszerre csak bejön egy katona, leül az asztalomhoz és szép csendesen beleköp a fehér kávémba, amelyet néhány perccel az előtt rendeltem. Köztársaság van, mondta a katona és nagyobb nyomatékol ráhágott a tyúkszememre. Mondom, nem tudom mi a köztársaság. De nem hiszem, hogy ez volna, amit e levélben megírtam. Mi is hát a köztársaság? (Aláírás.)« Válaszunk ez: Az államalakulatok egy formája a köztársaság. Köztársaságnak nevezzük azon államalakulatot, melyben a főhatalom nem egyes személyt, sem valamely kiváltságos osztályt, hanem a polgárok összeségét illeti s általa gyakoroltatik. Eszméje tehát a népszuverenitás Előnyei a monarchiával szemben az, hogy a köztársaság az által, hogy a polgárokban a jogegyenlőség érzületét jobban elégíti ki, az állameszménynek inkább megfelel. Az által, hogy a polgárokat a főhatalomban közvetlenül részelteti, nemes önérzetet, jellemszilárdságot és hazaszeretetet fejleszt bennük, az államot mintegy tulajdonukká teszi. A polgárokat a magánélet szűk körén felülemelve hathatós politikai iskolájukká válik. Bennegföbb gond fordíttatik a közvetlenül a nép javára szolgáló közhasznú intézetekre. Az állami igazgatást olcsóbbá teszi, bürokratikus sallangoktól megszabadítja. A hatósági közegek visszaéléseit korlátozza, az általános védkötelezettség mellett csekélyebb haderő is elegendő s így többet fordíthat a közgazdasági érdekek előmozdítására. Az ön által panaszolt dolgoknál, sajnos, még sokkal szomorúbb dolgok is történtek mostanában. És éppen ezért volt szükséges a köztársaság kikiáltása. A most zavargó, zajongó emberek a régi rendszer szellemi nyomoréka. A régi rendszerné, mely szándékosan tartotta butaságban a népet, hogy a butaság vámszedője lehessen. Újból meg kell alakítani Nagykárolyban az adófelszólamlási bizottságot. A háborús adók: a jövedelem- vagyon- és hadinyereségadó elsőfokú kivetésére Nagykárolyban Nagykároly város, a nagykárolyi, szatmári és erdődi járásokra kiterjedő hatáskörrel egy adófelszólamlási bizottság működik. A bizottság még 1915. évben lett összeállítva, amikor első ízben a hadsegélyezés céljára szolgáló jövedelemadót vetette ki. 1916. és 1917. években is eredményesen működött ez az adóprés, úgy hogy 1917. évben magára a gyenge kereskedelemmel bíró 16000 lakosú Nagykárolyra 840000 korona háborús adót vetett ki, akkor, amidőn a 35000 lakossal bíró élénk kereskedelmü Szatmár 1200000 korona háborús adót fizet csupán. Ebben az addfelszólamlási bizottságnak nevezett »vészbizottság«-ban a régi rendszer emberei ülnek. Csupa tőkés valamennyi: földbirtokosok, nagykereskedők, tőkepénzesek, csupa rosszmájú ember, akik szintén fizetnek ilyen háborús adókat, de kérdezzük meg a többi jajgató hadimilliomosokat, vájjon igazságosan-e nagy jövedelmüknek és vagyonuknak megfelelő összeget-e? Dr. Szende Pál pénzügyminiszter kezdeményezésére a napokban egy néptörvény jelent meg, amely elrendeli az adófelszólamlási bizottságok újjászervezését TERMBERG ■ ^ . a ■ • ——-----------------— -— hangja páratlan!S Budapest, VIS«, Staficzi-út 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka & 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangú..........................K 60 — Vonó . . K 8 -K 12.- K 15 -Rendelésnél a pénz előra beküldendő.