Szatmármegyei Közlöny, 1919 (45. évfolyam, 1-21. szám)

1919-01-05 / 1. szám

1919. január 5. I. szám. SZATMÁRMEGYE! KÖZLÖNY POLITIKA! LAP mm Égés* évre ELŐFIZETÉSI ÁR. . . 20 korona Félévre . . 10 korona Egyed szám ára 40 fillér Hirdetések díjszabás szerint I­I • « 1 9 Negyvenötödik évfolyam. Felel«« szerkesztő : ROSENFELD ZSIGMOND. Főmunkatárs | DR. KÁLMÁN MIKLÓS.­­i SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Nagykároly, Jókai-utcza 2. szám. Telefon 56. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Alapelvek:. Ida : Dr. £«$*•« Lajos. A forradalom végre odaterelte a ma­gyar politikát is, hogy apró személyes klikk torzsalkodások helyett, nagy, az egész emberiség sorsdöntő problémáival közzék. Valljuk be, hogy a magyar foglal­koz­életet készületlenül találta az uj helyzet, annyira készületlenül, hogy még azok is, akik érzelmileg régen az új rend hívei­nek vallották magukat, ideológiailag nem tudtak és nem tudnak abba belekapcso­lódni, egyszerűen azért, mert nem értik, nem tudják az eszméknek a tartalmát és csak jelszavakból ismerik az elveket. In­nen van az, hogy egyrészről idegenül és elzárkózottan állanak szemben az új rend­del, másr­észről keveslik azt, amit tényleg már megvalósított vagy megvalósítani igér — de abban túlnyomólag mindenki megegyezik, hogy soha nemzedéknek Magyarországon — nem véve ki a török­­tatar dulás idejét sem •— nehezebb hely­zete nem volt és amennyire ellentétesek a felfogások a jövőre nézve, annyira meg­­egyezőek a jelen szomorú helyzeten való sopánkodásban. Mi azonban, akiknek eddig is az ju­tott ki a nemzeti munkából osztályrészül, hogy megér­eljük a most diadalra jutott eszméket, nem szabad, hogy csatlakozzunk sem a csüggedők­höz, sem a türelmetlen­­kedőhöz. A történelem eseményei egy lo­gikailag előre meghatározott mozognak tova és az események vonalban mene­tét lehet és kell ugyan hirdetni, de ugrá­sokat a történelem nem ismer, men az ese­mények egymásután következése adja meg azt a lancsort, amelynek egyes sze­mei mint fontos állomások mutatják a fejlődés irányvonalát.együttesen Egy a korai kapitalizmus állapotain még alig megállapodott társadalom nem szocializálódhat anélkül, hogy el se pusz­tuljanak mindazon eszmék, amit a szociáli­­sodás szempontjából elengedhetetlen fel­tételnek tartunk. Egy példával megvilá­gítva, — m­íg egy társadalomban a kisipar túlteng nem lehet az ipar szocializálásá­­ról beszélni, mert félig-meddig régi és rossz értelemben tényleg szocializálva van az ipar, a termék azé aki termeli — de és ez a fontos, a kapitalizmusból tendő élőn­­ek — a több termelést átülte­lehe­tővé tevő gépek, a forgalmat biztosító szervezetek nélkül. A mi feladatunk ma is az, hogy a jövőre szegezett szemekkel vizsgálva a jelen eseményeket, úgy siettessük a tár­sadalmi fejlődést, hogy annak jában ilyen szakadások be­le harmónia­következ­hessenek. A fejlődés által már túlhaladott állapotok, amelyek a társadalom szerve­zetében, mint csökvények tovább tárnak és zavarják annak működését, vége­ra­dikálisan minden halasztás nélkül kiope­­rálandók — de egészséges testrészeket nem lehet kivágni az egész szervezet elha­lásának veszedelme nélkül. És ebben a munkánkban ne csüg­­gesszen el bennünket az, ha talán meg nem értés folytán a mi nemzedékünk ke­vés gyümölcsét fogja látni annak a ma­gából fakadt nagy virágzásnak. —y Egy nemzedék élete végre is csak egy tavaszi rügyfakadástól egy őszi lombhullásig ter­jed a nemzet életében és ha a törzset megmentettük a jövő tavasz virágzására alkalmasan, akkor ne sopánkodjunk a lombhulláson. Mi a köztársaság ? — Válasz egy levélre. — Tegnap szerkesztőségünk címére a következő levél érkezett: »A lapokból olvastam, hogy köztár­saság lettünk. Mindenki örvendett ennek. Én is. Egyszerű kiskereskedő vagyok és őszintén elismerem, hogy nem tudom mi is az a köztársaság. De aminek olyan so­kan örvendenek, úgy gondolom, hogy az csak jó lehet. A múlt héten este 10 órakor lefeküdtem. Alig egy pár perc múlva két utcai ablakomat kivül valaki beverte és or­dítja, hogy éljen a köztársaság. A lányom szerdán egy ismerőséhez igyekezett. A Széchényi­ utcán a vároldalon egy hara­gos külsejű polgártárs oldalba lökte leá­nyomat, hogy a sárba esett. Éljen a köz­társaság! kiáltotta a polgártárs és most már kiengesztelve és megnyugodtan to­vább ballagott. — Vasárnap estefelé a kávéházban ültem. Egyszerre csak bejön egy katona, leül az asztalomhoz és szép csendesen beleköp a fehér kávémba, ame­lyet néhány perccel az előtt rendeltem. Köztársaság van, mondta a katona és na­gyobb nyomatékol ráhágott a tyúksze­memre. Mondom, nem tudom mi a köztár­saság. De nem hiszem, hogy ez volna, amit e levélben megírtam. Mi is hát a köztársaság? (Aláírás.)« Válaszunk ez: Az­ államalakulatok egy formája a köztársaság. Köztársaságnak nevezzük azon államalakulatot, melyben a főhatalom nem egyes személyt, sem valamely kivált­ságos osztályt, hanem a polgárok össze­ségét illeti s általa gyakoroltatik. Esz­méje tehát a népszuverenitás Előnyei a monarchiával szemben az, hogy a köztársaság az által, hogy a pol­gárokban a jogegyenlőség érzületét job­ban elégíti ki, az állameszménynek inkább megfelel. Az által, hogy a polgárokat a főhatalomban közvetlenül részelteti, nemes önérzetet, jellemszilárdságot és hazaszere­tetet fejleszt bennük, az államot mintegy tulajdonukká teszi. A polgárokat a magán­élet­ szűk körén felülemelve hathatós poli­tikai iskolájukká válik. Benne­­gföbb gond fordíttatik a közvetlenül a nép ja­­vára szolgáló közhasznú intézetekre. Az állami igazgatást olcsóbbá teszi, bürok­ratikus sallangoktól megszabadítja. A ha­tósági közegek visszaéléseit korlátozza, az általános védkötelezettség mellett cse­kélyebb haderő is elegendő s így többet fordíthat a közgazdasági érdekek előmoz­dítására. Az ön által panaszolt dolgoknál, saj­nos, még sokkal szomorúbb dolgok is tör­téntek mostanában. És éppen ezért volt szükséges a köztársaság kikiáltása. A most zavargó, zajongó emberek a régi rendszer szellemi nyomoréka. A régi rendszerné, mely szándékosan tartotta bu­taságban a népet, hogy a butaság vám­­szedője lehessen. Újból meg kell alakítani Nagykárolyban az adófelszólamlási bizottságot. A háborús adók: a jövedelem- va­gyon- és hadinyereségadó elsőfokú kive­tésére Nagykárolyban Nagykároly város, a nagykárolyi, szatmári és erdődi járá­sokra kiterjedő hatáskörrel egy adófelszó­­lamlási bizottság működik. A bizottság még 1915. évben lett összeállítva, amikor első ízben a hadsegélyezés céljára szolgáló jövedelemadót vetette ki. 1916. és 1917. években is eredményesen működött ez az adóprés, úgy hogy 1917. évben magára a gyenge kereskedelemmel bíró 16000 lakosú Nagykárolyra 840000 korona háborús adót vetett ki, akkor, amidőn a 35000 lakossal bíró élénk kereskedelmü Szatmár 1200000 korona háborús adót fizet csupán. Ebben az addfelszólamlási bizottságnak nevezett »vészbizottság«-ban a régi rendszer em­berei ülnek. Csupa tőkés valamennyi: föld­­birtokosok, nagykereskedők, tőkepénzesek, csupa rosszmájú ember, akik szintén fizet­nek ilyen háborús adókat, de kérdezzük meg a többi jajgató hadimilliomosokat, vájjon igazságosan-e­ nagy jövedelmük­nek és vagyonuknak megfelelő összeget-e? Dr. Szende Pál pénzügyminiszter kez­deményezésére a napokban egy néptör­vény jelent meg, amely elrendeli az adó­­felszólamlási bizottságok újjászervezését TERMBERG ■ ^ . a ■ • ——-----------------— -— hangja páratlan!­­S Budapest, VIS«, Stafi­czi-út 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka & 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangú..........................K 60 — Vonó . . K 8 -K 12.- K 15 -Rendelésnél a pénz előra beküldendő.

Next