Szatmármegyei Közlöny, 1920 (46. évfolyam, 1-5. szám)

1920-01-04 / 1. szám

Nagykároly, 1920. január A. JEfféss évre ELŐFIZETÉSI ÁH 48 korona Félévre 24 korona egyee szám ara 1 korona Hirdetések díjszabás szerint SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL Nagykároly Jókai-utca» 2. szám. Telefon 56. szám MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Minth­a­­ egy nagy utálatos tehertől, nyűgöző, kegyetlenül kínos, egy le­lelket,­­ testet gyilkoló, sötét veszedelemtől ; szabadultunk volna meg, úgy érez­­t­t­ük, amikor Szilveszter éjszakáján tizenkettőt ütött az óra. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel mindannyian, mert elmúlt az ó év, mely oly sok keserűséget, borzal­mat, bánatot elszenvedtetett velünk. Mely az átkos kommunizmussal, az erkölcstelenség, az emberi romlott­ság minden szennyét, felszínre vetette és amely annyi könnyet facsart ki az agyon sanyargatott szivekből. A kommunizmus vad színével pirosra festett 1919. év elmúlt, de az okozott sebek sajgása nem szűnt meg. A vérfürdőkben kéjelgő kom­munisták áldozatai, az erkölcs m­ártí­­romságának ezrei még elfeledve nin­csenek. A vad rombolások helyén még ott hevernek a romok. Az em­berek lelke még mindig nem talál megnyugvást. boldogság kulcsa az emberiség kezé­­­­ben van. Használja azt. Változások a kormányzótanácsban Dr. Vlad Aurél, a pénzügyi reszort főnöke a­­ belügyi osztály vezetésével lett megbízva. Dr. Bontescu Victor volt földművelésügyi reszort-főnök átment a kereskedelmi és ipari reszorthoz. Mihacile János földmi­­velésügyi reszortfőnökké, Borcea János János pedig a vallás- és közoktatásügyi reszort főnökévé neveztetett ki, Fridrich ellen. Hetek óta tele van már az erdélyi sajtó is a Friedrich elleni hajszával, nagy örömére azok­nak, akik Friedrich keresztény poli­tikáját antiszemita irányzatnak mond­ják. Kikiáltották, hogy Friedrich ré­szese a Tisza meggyilkolását eredmé­nyezett titkos elhatározásoknak. El­vetemült hamis tanút béreltek föl, de még az a hamis tanú is összezavaro­dott a hazugságban, annyira kézen­fekvő, hogy Friedrich Istvánnak hal­vány sejtelme sem lehetett Tisza meggyilkolásának tervéről. Olyan embernek mint Friedrich — Tisza István bizonyára imponált, mert jel­lemben, erőben, céltudatosságban azo­nos vele. Bizakodó tekintettel fordulunk mi is az új év felé, mert hinni, re­mélni akarjuk, hogy ez az 1920. év a megértés titkát rejtegeti számunkra. Hinni akarjuk, hogy ez az uj év el­­tompít minden olyan emberi indula­tot, amely az erkölcstől eltávolodva az egyenetlenkedés mérgét terjeszti. Hinni akarjuk a keresztény eszmé­­nyiség győzelmét az egész világon, a társadalomnak az őszinte szociális, a krisztusi szocializmus alapján való be­rendezkedését, mely örök békét biztosit és úgy az államok, mint az emberek között. Hisszük, hogy az elmúlt év minden borzalma tisztító tűzként ha­tott az emberiségre. Kijózanította a tévelygőket, felrázta az eltespedette­­ket, szeretetre hangolta az érzéketle­neket, enyhítette a vagyon­imádók kapzsiságát. Hinni akarjuk mindezt, mert tudjuk, hogy mindazok nélkül az 1920. év eltelte is csak keserves csa­lódásainkat fogja szaporítani, de vá­gyainkat reményeinket valóra váltani nem. A béke, a megelégedettség, a Boila miniszter az aktuális kérdésekről. A kormányzótanács sorsáról még nem tör­tént intézkedés. — Új személy- és gyors­vonatok. — Külön kocsik a katonáknak. — Javul a szénellátás. — V­asutasok, pos­tások fizetésrend­ezése. Az „Újság“ munkatársa felkereste Bolla reszortfőnököt, aki az aktuális prob­lémákról a következő nyilatkozatot tette: “ A kormányzótanács jövő sorsát illetőleg még ezideig nem történt semmi határozott intézkedés. Bizonyos, hogy a kormányzótanács által vezetett közszolgá­latoknak a sorsa az alkotmányos kormány megalakulása folytán revízióra vár. E re­víziót két tekintet fogja irányítani, egyik a rendelkezési jognak a Románia terüle­tén való egységesítése, a másik a köz­­szolgálatnak egészséges decentralizálása. Ez a két szempont fogja irányítani a kor­mányzótanács által vezetett közszolgálatok újjászervezését is. Ezen közszolgálatok­nak eltüntetése vagy más meglevő szer­vekbe való beolvasztása nincsen tervbe véve csak a fent említett szempontok sze­rinti újjászervezése. Ami a reszortügyeket illeti, ezek el­látása tekintetében nagyon sok a teendő. El kell ismerni, hogy eddig is meglehe­tős szerény keretekben voltak megszer­vezve a reszortok, úgyszólván meglepe­tésszerűen kellett kézbe venni a gyula­­fehérvári gyűlés által csatolt területeknek egész közszervezetét , de a meglevő tiszt­viselői kar, amelynek minden egyes tag­ját felhívtuk a szolgálat folytatására, megtagadta az immár tényleg funkcióba lépett román államhatalom szolgálását. A kormányzótanács legfőbb teendőit képezte elejétől fogva a forgalmi viszo­nyok rendezése. Egyrészt a szükséges anyagok hiánya, másrészt az itteni vasúti forgalomra hárult óriási feladatok (katonai szállítások, élelmezés stb.) úgyszólván mai napig teljesen lehetetlenné tették azok javítását. Folyton történik egy-egy kísér­let a forgalom javítása tekintetében, ezek azonban csakhamar hatálytalanoknak nyil­vánulnak a még mindig fennálló első­rangú közszállításokkal szemben. Újabban a személyszállítás tekinteté­ben fogunk valamelyes javításokat keresz­tülvinni, amelyek remélhetőleg több állan­­­­dóságra számíthatnak. Szándékunkban van egy gyors- és egy személyvonatot beál­lítani, amelyek a vontatási képesség hatá­ráig lesznek kocsikkal ellátva és azt az ujjítást fogják tartalmazni, hogy elkülö­nítjük a polgári utasokat a katonai uta­soktól és ezen rend fentartása tekintetében számíthatnak a katonai főparancsnokság leghathatósabb támogatására. Nagyszerű kilátásaink vannak a moz­donykérdés tekintetében. Elsőrendű aján­latokat kaptunk külföldi cégektől. A szénellátás tekintetében szintén napról-napra javul a helyzet. Itt is az a helyzet áll fenn, mint Nagyrománia egyébb kincsei tekintetében. Van elég szén, de annak kiaknázása és szállítása eddig óri­ási nehézségekbe ütközött. Legfőbb vágyam lett volna a vasutas és postáskérdés személyi részének a meg­oldása addig az időpontig, ameddig a közlekedési ügyek vezetésével foglalko­zom. Ez a kérdés különben maholnap tel­jesen aktuálissá válik. Nem tudom men­­nyiben lesz meg a lehetősége ezen kér­dés megoldásába befolyhatni, miután én a kormányzótanács feloszlásával egyide­jűleg átmegyek az egyetemi tanszékre, a­mi által régi vágyam megy teljesedésbe. Azt mindenesetre kijelenthetem, hogy a lehetőség határain belül mindig a legna­gyobb jóindulattal voltam eltelve a vasút és posta szolgálatában álló személyzet iránt. A vasút és posta személyzet anyagi helyzete abban a pillanatban fog javulást érezni, amely pillanatban a jövendőbeli szolgálat kérdése eldől. Ha bármi ért uni valója van közveti kereskedelmi ügynökségével Nagykároly, a Kölcsey-utcza 12. sz. (a Városi Színházzal szemben) és a legrövidebb idő alatt czélt érhet.

Next