Vécsey Miklós: Száz értékes magyar (Budapest, 1931)
Horthy
HORTHY MAGYARORSZÁG főméltóságú kormányzója, a Vitézek Főkapitánya, a katonai Mária Terézia-rend lovagja. Jó sorsunk adta nekünk, amikor darabokra hullott az ezeréves haza, az elvesztett háború hullámai hömpölyögtek végig az országon, a forradalmak zsarátnoka még égett és a vörös uralom borzalmas maradványaival találkoztunk lépten-nyomon. Sebektől vérezve, király nélkül, kormány nélkül, megnyomorítva, ellenségtől megszállva, az antanttól porig alázva, vergődött a maradék kis Magyarország. A kétségbeesés és a csüggedés lett úrrá a lelkeken. Mi lesz az országgal, mi lesz velünk? A közélet a legnagyobb dezoláltság képét mutatta. A rend felbomolva, a fegyelem tökéletesen meglazulva, nem volt az országban sem jogbiztonság, sem tekintély tisztelet. Minden romokban hevert, még a keretek is összeomlottak. A régi politikusok és az új korszak új politikusai még csak el sem tudták képzelni, hogyan térhet magához az ország ebből a letargikus helyzetből, ebből az ájulásból. És amikor már úgy látszott, hogy minden elveszett, fehér lován bevonult az ország fővárosába Horthy Miklós fővezér. Milliók tekintettek fel rá bizalommal és reménykedve. Az isteni gondviselést látták abban, hogy Magyarország történetének legsötétebb napjaiban akadt egy férfiú, aki magasan lobogó hazafiassággal, eszével, szívével, kardjával, rettenthetetlen akaratával az élre állt. Horthy Miklós! Ez a név varázslatos erővel futott végig az országon. Életet öntött a csüggedőkbe, reményt az apatikusokba, hitet a hitetlenekbe. Azonnal megváltozott az ország közhangulata. Végre ami is eszükbe jutott az embereknek, hogy dolgozni, alkotni, produkálni kell, neki kell feküdni az ország szekerének és meg kell próbálni, kiemelni a kátyúból. Az árvíz hullámai kezdtek visszatérni a medrekbe.