Századok – 1935
Szemle - Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a XVI–XIX. században. Ism.: Döry Ferenc 247
SZEMLE. 247 . sz. Oklevél- és címertani tanszék.) Budapest, 1934. 8°. 116. Az „írásbeliség"-en a gyakorlati, nem irodalmi íráshhasználatát érti. Vannak társadalmak aránylag korán jelentékeny írásos irodalommal s igen kevés gyakorlati íráshasználattal, ami pl. Európa görögkeleti kultúrkörét is jellemzi a nyugatival szemben. Ezek társadalomfejlődése kevésbbé tud komplikáltan szervessé válni. A gyakorlati írásbeliség elterjedésének és mélyülésének tehát benső szociológiai értelme van , s a népnyelv használata ez írásbeliségben a társadalom új, mesterséges szerveződésének szélesebb alapokra való helyeződését jelenti. A magyarnyelvű írásbeliség megindulása mintegy két évszázaddal elmaradt a szomszédos német mögött, hasonlóan a lengyelhez. Nem lehet egyszerűen kultúrfokkülönbségre következtetnünk ebből, a kérdés bonyolultabb. De mégis oly jelenség, amely egyik leglényegesebb momentuma a magyar társadalom- és kultúrfejlődésnek. I. munkája - igen helyesen — egyelőre nem bocsátkozik mélyebb s összehasonlító értelmezésekbe ; csak a magyar írásbeliség kialakulásának körvonalait akarja kitapintgatni. Ezt azonban oly szakszerű felkészültséggel és eleven érzékkel teszi, hogy munkája körülbelül rekonstruálta a talajt, amelyen a társadalomfejlődés szempontjából végzendő kutatásoknak majd mozogniuk kell. Úgy hisszük, a társadalomfejlődés minden területe — irodalom, jog, gazdaság, oktatás stb. — állandóan használható alapokra talál az értekezésben. Szakszerűsége nemcsak éles, hanem bensőleges is. Elszórtan fennmaradt iratok tartalmi és formai vizsgálata, amelyből fáradságos gondosság árad felénk, kerek, eleven végeredményeket hoz. Hajlékony kifejezőkészségének is nagy része van ebben. A feldolgozott anyag annyira terjedelmes, hogy nagyjából véglegesnek lehet tartani a megalkotott körvonalakat : a kiadott forrásokon kívül nagyarányú levéltári kutatásokat is végzett, nemcsak a magyar anyaországban, hanem Erdélyben is. S ez máris erőteljesen domborít ki alapvető különbségeket a két terület társadalma között : a latinnal szemben aránylag gyorsabban általánosodó magyar írásbeliség az erdélyi társadalomnak ősi és tovább is folytatódó szervezeti önállóságára mutat, aminek a politikai különfejlődés csak egyik jelensége. I. valósággal az egyes iratok szociális helyzetét adja a külső-belső részletektől az író személyéig s írása céljáig való vizsgálattal. Ennyiben szinte módszertani alakítás a munkája. A távolabbi összefüggések felfedésénél kénytelen egyelőre még általánosabb, kidolgozatlanabb utalásokkal megelégedni. Túlságos kezdeményezőszerepet lát az iskolákban, illetve kevéssé fogja fel azokat is a társadalomszerveződés jelenségeinek s így elgondolása ez oldalról eléggé mechanikus. E téren és az írásbeliség szerepének egyéb kérdéseiben is csak az összehasonlító, Európára és még messzibb hátterekre kiterjeszkedő áttekintés alakíthat ki módszertani elveket. Erre azonban viszont csak ilyen sikeres monográfiák eredményeivel való állandó kölcsönösség, boncolgató s összefoglaló munkálatok együttese vezethet. Hajnal István: Meznerics Iván: A megyei büntető igazságszolgáltatás a 16—19. században. Budapest, 1933. 8°, 137. — Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a 16 -19. században. Budapest, 1933. 8°, 148. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából. 1. és 2. sz.) A magyar jogtörténetnek Werbőczi utáni kora mostoha gyermeke volt irodalmunknak. Jogtörténeti íróink előszeretettel a középkorral foglalkoztak s az újkort csaknem teljesen elhanyagolták. Az egyetemi oktatás is legfeljebb az alkotmánytörténet terén lépte át az újkor küszöbét, a magán- és büntetőjog, illetőleg a büntető és