Századok – 1941
Történeti irodalom - Mályusz Elemér - 70
70 TÖRTÉNETI IRODALOM Többezer éves ősi kultúrtájak terülnek el itt mélyre süllyedve, bizonyítva a nyugatias kultúrmódszerek s a hozzájuk csatlakozott magyarság jelentőségét, teljesítményeit. Történetíróink egy csoportja már külön feladatként tűzte ki az európai „középkeletnek" ilyértelmű vizsgálatát s e kötetekben is jelentkeznek már itt-ott eredményeik ; nyugati összefüggéseinket s azok magyar módosulásait most már részleteikben is megelevenítettük, — a jövő feladata bizonyára az, hogy az európai keresztény fejlődés másik ágazatával szemben határozottan kiemeljük a magyar művelődés szerepét. — Hangos vádaskodásokat hallunk egyes politikai körökből a magyar társadalomtudományok csökönyös maradisága miatt, — holott már jó évtizede sorozatos szakmunkák állanának az érdeklődők rendelkezésére társadalmunk történeti szerkezetéről, modern szempontokkal, a jelenre is átható érvényű eredményekkel. Nem a kapitalizmus-liberalizmus szempontjai ezek, hanem húsnak-vérnek s léleknek nézik a társadalom életét. Igaz, hogy nem is új mechanisztikus teóriákhoz alkalmazkodnak a régiek helyett. Különös dolog, hogy a parasztsággal foglalkozó, igen megszaporodott mai irodalom is mily kevéssé vesz tudomást az új magyar történeti szakmunkákról, holott épp népi társadalomszervezetünk felkutatásában haladtunk nagy fejezetekkel előre az utóbbi időkben. A Művelődéstörténet gazdag tartalmának és szélesebb közönséghez szóló előadásának remélhetőleg ily irányban is meglesz a kellő hatása. A századokban, amelyekkel e két kötet foglalkozik, haladt át Európa a középkori újkor nagy változásán ; nem hirtelen előugró új s új formák, mint a mai időkben s mégis a közösségélet belső természete változott meg. Az emberek közti viszonyulás módszerei levetették régi életteljességüket, elvontabbak, tárgyiasabbak lettek. A mélyebb kölcsönösség ridegebb elvi-érdekbeli kötöttségekké száradozott. Mert az emberi kapcsolódás minden módja alá van vetve a mechanizálódás e törvényszerűségének. Az Okcidens középkori organizmusa azonban intézményeket választott ki, amelyek szárazabb kezeléssel bár, nagyszerű anyagot mentettek át a régi életközelségből : az újkor tehát minden más kultúrához képest óriási felkészültséggel-részletességgel dolgozott tovább a fejlődésen. Most már minden szabadabban mozgott. Szellemi s anyagi erők egyaránt racionálisabb törvényeket követhettek. Attól függ, mily mélységű élettartalmakat visz még magával az átalakuló szerkezet. Ha csak külsőleges mechanizmusként ültetődött át nyugatról valamely társadalomba, úgy a kultúrhaladás tragikussá válhat, az erősebbek érdeke elnyomorítja a gyengébbek életét, s ez történt a görögkeleti társadalmakban. Mályusz Elemér tanulmányai adnak összefoglaló áttekintést társadalmunk középkorvégi átalakulásáról. A XIV. századig a hűbéri elemek túlsúlyát látja nálunk, ha nem is a nyugatihoz mérhető intézményességgel. A különféle társadalomképződmények életteljes megalapozásának ezen sztatikája után a XV. század magyar állama mozgalmas, organikus egésszé fogja össze a társa-