Századok – 1963
Tanulmányok - Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány 747
FELSÖBÜSNI NAGY PÁL ÉS A BÉCSI KORMÁNY 761 Általános véleményének kifejtése után állást foglalt .Kossuth Frankenburg vádjaival kapcsolatban is. „Én — írta — azt a politikai hitehagyottsági gyanúsítást, mely a Pálffy-féle zárgondnokság elvállalása folytán 1832-ben keringésbe hozatott, már keletkezésekor s még mielőtt tettleg megcáfoltnak tapasztaltam volna,42 merő képtelenségnek tartottam, mert csakugyan ellenkezik a józan ésszel azt be nem látni, hogy ha egy oly hatalmas politikai egyéniség, mint aminő Önnek nagy emlékezetű édes attya volt, kinek szava annyi nyomatékkal bírt, s felülmúlhatatlan ékesszólása oly gyújtó hatást gyakorolt, áruba akarta volna bocsátani politikai működését a kormánynak, az csakugyan egészen más árt szabhatott s bizonyosan szabott is volna a kormányhoz átpártolása béréül, mint aminő egy préda mágnás javainak zárgondnoksága. Nevetséges aberratio volt azt feltenni, hogy egy oly szellemi óriás, aki oly sokat ér, magát ily potom árért eladja, s tekintélyét és a köztiszteletet, mely őt környező, ily potomságért elvesztegesse." Kossuth tehát ebben a kérdésben osztotta Bezerédy, Horváth Mihály és Tóth Lőrinc véleményét; a továbbiakban a kortársak irigységével magyarázta a vád keletkezését, s történelmi példákat sorolt fel a közvélemény, a tömeg hálátlanságára. ,,S amit az irigység megindított — folytatta ezután —, a pletyka a piacra vitte, az emberek nem törődtek annak a lehetségével, hogy vájjon Nagy Pál nem személyes barátságból Pálffy iránt vállalta-e azt a gondnokságot, a felett sem töprenkedtek, hogy vájjon Reviczky canicellár nem a saját népszerűségének tömjénezett-e az által, hogy valamire, ami az ő kinevezésétől függött, egy Nagy Pált nevezett ki; a pletykában gyönyörködök nem várták be, hogy várjon a gyanúsítottnak politikai működése igazolni fogja-e a gyanúsítást? Az alkalom meg volt adva, hát gyanúsítottak." A cáfolatot Kossuth szerint Nagy Pál országgyűlési magatartása szolgáltatta. ,,Én — írta a továbbiakban — ki a tanonc áhítatával lestem a 32 — 36-i országgyűlés alatt a mester minden szavát, én határozottan emlékszem, hogy Nagy Pál minden pártköteléktől mentten (miként ez akkoron természetes volt, minthogy a politikai párt organisatiának egy megállapított pártprogram alapján akkor még híre sem volt), kérdésről kérdésre megtartotta ugyan meggyőződésének függetlenségét, de ékesebb philippicákat senki mástól nem hallottam, mint aminőkkel Nagy Pál azt a kormányt, amelyhez átpártoltnak mondatott, nem egyszer nem is megtámadta, hanem a szó szoros értelmében irgalmatlanul megostorozta." Levele hátralevő részében Kossuth Frankenburg vádjait a „legotrombább pletykáknak", „valóságos botránynak" minősítette, diadalmas cáfolatukat látta Nagy István válaszában, s így zárta levelét: „A történelem végre is ki szokta szolgáltatni az igazságot, s ha Képviselő Úr fiúi kegyeletének fáj tapasztalni, hogy akadnak, akik szeretnék megtépni a tölgyfakoszorút, mely atyja nevét köríti, keressen s találjon is vigasztalást annak a tudatában, hogy ahhoz a névhez sokkal több érdem emléke van fűzve, mintsem hogy be ne teljesednék, amit megjósolt felőle az, akit én a legnagyobb magyarnak neveztem."43 42 Nyilván arra gondol Kossuth, hogy Nagy Pálnak a legfontosabb országgyűlési tárgyakkal kapcsolatban tanúsított magatartása cáfolta meg azt a hiedelmet, mintha ő a kormány szolgálatába állott volna. 43 Vö. Széchenyinek fentebb, a 33. jegyzetben idézett véleményével. — Kossuth fent ismertetett levelét a soproni Állami Levéltárban levő sk. eredeti alapján közölte az Új Sopronvármegye c. napilap 1939. nov. 10-i számában Felsőbüki Nagy Béla dr. A levélről az Akadémia Könyvtára kézirattárában hiteles másolat van. (Levelezés 21 16. sz.) Az eredeti Kossuth levél valódiságát egy 1890. jún. 2-án kelt záradékban öt