Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAGY. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-I TÜNTETÉS 363 terjengő hírek is befolyással voltak a tervezett tüntetésre. Még inkább a miniszterelnök személye. Kállay Miklós a Bethlen István-féle garnitúrához tartozott, s így a tömegek, főleg a kispolgári rétegek, a jobboldali szociáldemokraták, a függetlenségi mozgalom polgári szárnya is azt várták, hogy kinevezése után szakítani fog a Bárdossy-féle irányzattal és fokozatosan visszatér a Bethlen, Teleki Pál képviselte mérsékeltebb vonalhoz, szakít a feltétlen németbarát politikával. A Bárdossy-kormány bukását örömmel fogadó tömegek bizonyos várakozással tekintettek az új miniszterelnök bemutatkozása és politikája elé. Azt a körülményt, hogy Kállay teljesen átvette Bárdossy kabinetjét, a pillanatnyi kényszerhelyzettel magyarázták.192 Az SzDP lapja és a baloldali lapok első megnyilatkozásai tovább táplálták ezt az illúziót.193 A várakozás hangulatában gyengült a tömegek ellenállása. Olyan hírek terjedtek el, hogy „Kállay miniszterelnök nem fogja teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket Bárdossy miniszterelnök a németek számára vállalt".194 A kormányváltozás a tüntetést ellenző jobboldali szociáldemokratákat újabb akcióra tüzelte. A március 9-én közölt határozat megváltoztatására törekedtek. Ennek első jele volt, hogy a Népszava nem közölte a MTEB-nek a március 15-i demonstrációra szóló felhívását. A március 12-i Népszava a márciusi ünnepségek ismertetése során pedig már arról írt, hogy nem ünnepelhetünk a régi megszokott módon, azaz nem vonulhatunk fel a Petőfi-szoborhoz.195 Még ugyanaznap a belügyminisztériumból telefonon felhívták Peyer Károlyt, később Szakasits Árpádot, és figyelmeztették őket, hogy a tüntetésen szélsőjobboldali provokáció várható, s vonják le ebből a megfelelő következtetést.196 Peyer Károly számára ez lehetővé tette, hogy nyilas támadásra és ennek következményeire hivatkozva a pártvezetőség ülésén követelje a tüntetésen való részvételről szóló határozat visszavonását és a letiltásnak a sajtóban való közlését. A pártvezetőség a kérdést a március 13-án összeült pártválasztmány elé vitte.197 A választmányi ülés főreferátumában Szakasits Árpád a függetlenségi mozgalom mellett szállt síkra és hangsúlyozta, hogy a párt „haladjon tovább az eddig követett útvonalon".198 Peyer beszéde azonban már jelezte, hogy a jobboldal nem hajlandó e politikához beleegyezését adni. 192 Uo. 193 A jobboldali szociáldemokraták is — bár hangsúlyozták, hogy Kállay átvette Bárdossy összes minisztereit, s ez már jelzi politikai törekvéseit — mégis elsősorban a várakozás álláspontjára helyezkedtek. (Lásd Peyer Károly beszédét a pártválaszmányi ülésen. Népszava, 1942. márc. 15.) 194 p. Archívum. Baloldali összesítő, 1942. márc. 27. — Bajcsy-Zsilinszky is nagy optimizmussal fogadta a miniszterelnök-változást. Ez kiderül Kállayhoz intézett március 10-i leveléből. Remélte, hogy Kállay megváltoztatja a Peyer és az ő törlését a külügyi bizottságból és visszahelyezi őket jogaikba (Bajcsy-Zsilinszky-hagyaték, 28/91). 195 A Népszava írja: „Természetesen kegyelettel emlékezik meg a magyar munkásság ez évben is a magyar szabadság hőseiről, különösen Petőfi Sándorról, akinek szobra körül évtizedeken át — amíg lehetséges volt — mindig összegyülekezett a szervezett munkásság. Ez idő szerint nem ünnepelhetünk a régi megszokott módon. . ." 196 Pl Archívum. BM. VII. ref. 1942-8-10-357. 197 Népszava, 1942. márc. 15. 198 „A Szociáldemokrata Párt országos válaszmányának ülése." Az ülésről jegyzőkönyv nem áll rendelkezésünkre. A választmányon elhangzott beszédek visszaemlékezések alapján nem rekonstruálhatók. Az ülésről szóló rövid Népszava-tudósítás arra enged következtetni, hogy Török János és Katona János is a függetlenségi politika mellett foglalt állást. Hogy volt-e vita a tüntetés kérdésében, ma már nem állapítható meg.