Századok – 1968
Krónika - Búcsú Waldapfel Esztertől (Mátrai László) 1272
KRÓNIKA BÚCSÚ WALDAPFEL ESZTERTŐL Búcsúzom Waldapfel Esztertől, a könyvtárostól, a történésztől, a harcos kommunistától és a mindig segítőkész jóbaráttól, aki élete során úgy tudott egyre jobb szakemberré válni, hogy közben embernek is egyre kiválóbb lett. Könyvtáros volt — milyen nehéz dolog múlt időben szólni valakiről, aki egész életében maga volt az örökké tevékeny, minden iránt érdeklődő, eleven jelen, — könyvtáros volt, nem mert véletlenül valahová annak nevezték ki, hanem mert ezt a mesterséget választotta, vallotta és művelte élethivatásként. Nem fölül kezdte el, az igazgatói székben, ezt a mesterséget, hanem legalul, a gyakornoki poszton, hozzá egy olyan világban, ahol csak a munka volt állandó, de maga az ember, aki a munkát végezte, állandó létbizonytalanságban élt, értve ezen kezdetben csak a megélhetést, később — egyre inkább — a puszta fizikai létezést. Jó könyvtáros volt, aki szakmai pályafutásának minden posztján a mindenkori olvasóban látta a könyvtári munka célját és természetesnek találta, hogy ez áldozatos munka, melynek gyümölcseit mások, az olvasók élvezik. Tudós könyvtáros volt, jó nevű történész, aki maradandó művekkel gyarapította a magyar történettudományt. Olyan családban nőtt fel, ahol az emberek szeretete és a tudomány szeretete, a pedagógia és a história elválaszthatatlan egységben, mély családi hagyományként egyesültek. A nagynevű apa nyomdokain, a három testvér, mintha a gondolkodás egészséges héliotropizmusát követte volna, a magyar nép múltjának leginkább haladó korszakai felé fordult s lett a humanizmus, a felvilágosodás és a szabadságharc fénykorának neves kutatója. Waldapfel Eszternek a szabadságharc külpolitikájáról szóló nagy monográfiája (,,A független magyar külpolitika 1848—1849") maradandó alkotás, mely nem csupán a tudományok kandidátusának címét érdemelte ki, de ki fogja érdemelni jövendő történész generációk elismerését is. Másik műve: ,,,A forradalom és szabadságharc levelestára" címet viselő forráskiadvány kitűnő példája annak, hogy a könyvtáros, a kézirattáros, a levéltáros és a kutató történész munkája milyen szerves egységben függhet össze és juttathatja munkája gyümölcsének nagyobbik felét a — hálás vagy hálátlan — utókornak. Mint könyvtáros nyugdíjba vonulhatott, de mint történész fáradhatatlanul dolgozott tovább, betegségével mit sem törődve, hogy megírhassa főművének második részét, mely történelmünk több súlyos, megoldatlan problémájára vetett volna világosságot. Ezen a nagy művén dolgozott úgyszólván életének utolsó percéig és fájdalmas voltában is felemelő, katharzist adó az, ha valaki úgy tudott élni, hogy csak a halál tudta az alkotó munkában megakadályozni. Mint könyvtáros, mint történész, egyaránt közéleti ember is volt Waldapfel Eszter, harcos kommunista, aki helyesnek felismert céljaiért keményen