Századok – 1972
Történeti irodalom - Iszlámov; T. M.: Polityicseszkaja bor’ba v Vengrii nakanunye pervoj mirovoj vojni. 1906–1914 (Ism. Mucsi Ferenc) 1128/IV–V
1128 TÖRTÉNETI IRODALOM T. M. ISZLAMOV: POLITYICSESZKAJA BOR'BA V VENGRII NAKANUNYE PERVOJ MIROVOJ VOJNI. 1906—1914 (Moszkva, 1972. Izd. Nauka. 390 1.) POLITIKAI KÜZDELMEK MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐESTÉJÉN. 1906—1914 A könyv első olvasásra csak abban különbözik a korszak hasonló magyar politikatörténeti feldolgozásaitól, hogy orosz nyelven íródott s Moszkvában adták ki. Iszlámov annyira „benne él" a világháborút megelőző évtized magyarországi küzdelmeiben, hogy valósággal odasorolható a dualizmuskori magyar történet kutatóihoz. Rendszeres levéltári kutatómunkával megalapozott anyagismerete, kitűnő szakirodalmi tájékozottsága révén közöttük is az élvonalba tartozik. Jelenlegi munkájának egyik legnagyobb eredménye, a szerényen a bevezetésben elhelyezett historiográfia, amely a korszak legfőbb szovjet, osztrák, nyugatnémet, angol, amerikai és — természetesen — magyar irodalmát elemzi és bírálja. Miközben nagyra értékeli főként a magyar történetírásnak az utóbbi 10 esztendőben elért számottevő eredményeit, néhány ponton kétségbe vonja az újabb koncepciók kellő megalapozottságát, így nem tartja eléggé meggyőzőnek az újabb magyar szakirodalomnak azt az állítását, hogy a Monarchia kölcsönös függési rendszerében a magyar fél helyzete végső soron nem volt előnytelen. Ő az osztrák fél túlsúlyát hangsúlyozza s — bár konkrétan nem fejti ki — „egyes jogos magyar nemzeti sérelmek" fennmaradását szögezi le. (Pontosabban szólva: az 1907. évi osztrák—magyar gazdasági kiegyezési tárgyalások elemzésekor kimutatja az osztrák fél gazdasági fölényét s a magyar területek gyengeségét, egyoldalú fejlődését.) Ugyanígy nagyobb hangsúlyt ad a nem-magyar népek nemzeti mozgalmainak is, jelezve, hogy nemcsak kulturális és politikai, hanem gazdasági tekintetben is hátrányos helyzetben voltak a magyarsághoz képest. A „kettős elnyomás" túlhaladott tételét azonban ő is elveti. Különösen részletesen elemzi Iszlámov a korabeli munkásmozgalom történetére vonatkozó irodalmat. Lényegbeli egyetértése mellett kritikai észrevételei itt is főként a nemzeti-nemzetiségi kérdésre összpontosulnak. Több helyütt is kifejti, hogy a magyarországi szociáldemokrata párttól a nemzeti önrendelkezés elvét kell számonkérni, mert enélkül nincs megítélési mércéje a párt bonyolult, ellentmondásos nemzeti-nemzetiségi politikájának. Figyelemre méltó szempontokat vet fel Iszlámov a nyugati polgári szakirodalom megítélésével kapcsolatban is. Egyetérthetünk, például, Hugo Hantsch vagy Robert Kann álláspontjának bírálatával, a Ferenc-Ferdinánd-féle Grossösterreich-koncepció idealizálásának elvetésével vagy a Monarchiának egy „szupranacionális egyesülés előfutáraként" való visszautasításával. A szerző a nagylélegzetű (csaknem három ívnyi) historiográfiai bevezetőt végül is azzal a megállapítással zárja, hogy a korszak több kulcsfontosságú kérdése még nem tekinthető lezártnak, s a történeti problémák sokasága és rendkívüli bonyolultsága arra enged következtetni, hogy a megoldást csak hosszas és türelmes kutatómunka révén lehet majd elérni. Ez a historiográfiai bevezető a szerző szép teljesítménye, egyelőre egyedülálló a magyar szakirodalomban is. De „evés közben jön meg az étvágy": szívesen olvastunk volna bíráló elemzést a dualizmus utolsó két évtizedét felölelő csehszlovák, román, jugoszláv és lengyel történeti irodalomról is, így igazán teljes lett volna az egyébként impozáns irodalmi körkép.