Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
GETTÓSÍTÁS SZOLNOKON 1944-BEN 635 Fentiek mellett tanulmányozták a vármegyei tisztviselők (jegyzékig bezárólag), rendőr és csendőrparancsnokok népbírósági peranyagát is - ezekhez számos esetben csatoltak eredeti iratokat, tervrajzokat. A szubjektív kútfők között említjük az 1944. március-október közötti időszakban a vármegyében megjelent tizenhat lapot, a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság jegyzőkönyveit és a memoárokat. Utóbbiak elsősorban levéltári források alapján bizonyított tények alátámasztására, illusztrálására szolgálhatnak. A szolnoki gettósítás eseményeire vonatkozólag ilyen forrás Varga Béla 14 esztendős korában írt naplója. Ez a tanulmány egy Jász-Nagykun-Szolnok megye Holocaustjával foglalkozó nagyobb vállalkozás része. Célja elsősorban annak bemutatása, milyen előzményekkel és milyen körülmények között fosztották meg fokozatosan jogaitól és javaitól, majd hogyan szállították gettóba Szolnok megyei város zsidó lakosságát, de láttatni kívánja a várost, mint gettósítást szervező központot is. Emiatt, de a rendelkezésre álló adatok jellege miatt is gyakran utal a vármegyei eseményekre. Utóbbiak részletes ismertetése csakúgy, mint a szolnoki gyűjtőtábor és deportálások története újabb tanulmány témája lesz. A keresztény egyházak szerepének tárgyalása, a kérdés fontossága és a levéltári anyag jellege — az egyházkerületi, illetve közigazgatási beosztás jelentős eltérése — miatt szintén meghaladja munkánk kereteit. II. Szolnok zsidósága a Vészkorszak előtt A szolnoki zsidó közösség a katasztrófa küszöbén alig több mint egy évszázados múltra tekinthetett csak vissza, a város életében játszott szerepük azonban ennél jóval régebbi. Korábban is gyakorta fordultak meg izraelita kereskedők a város területén, de állandó letelepedésüket Szolnokon éppúgy, mint a kiváltságaikat féltékenyen őrző jász és kun területeken sokáig tiltották.10 A törvények ugyan megengedték a bőr- és gyapjúkereskedő, házaló, sör- és szeszfőzéssel foglalkozó zsidók számára, hogy a városba jöjjenek áruikkal, de napnyugtakor távozniuk kellett. A későbbi vármegye területén élő zsidóság előszeretettel telepedett meg a kiváltságos területek peremén és innen bejárva vették ki részüket — egyre nagyobb számban — Szolnok és a jászkun települések helyi és közvetítő kereskedelméből. Legjelentősebb központjuk a térségben a 18. század elejétől a 19. század közepéig Tiszabő volt. Miután az 1840. évi XXIX. tc. lehetővé tette a zsidók letelepülését bárhol az országban,é1 a továbbiakban Szolnok város tanácsa sem gördített akadályt az izraelita vallásúak beköltözése elé. Az első ilyen engedélyt 1841-ben az abonyi illetőségű Háy Ignác tímármester és kereskedő számára adták ki. 1844-ben még csak négy, 1846-ban tizennégy zsidó élt Szolnokon, majd az 1846-1850 között lezajló utolsó nagy bevándorlás nyomán ugrásszerűen felduzzadt a közösség létszáma. Az 1850-51-es népszámlálás 145 „zsidó nyelvű és vallású" lakost . Varga Béla: Nehéz napok - egy fiú naplója. In: Jászkunság, 1984. 2. sz. 36-11. (a továbbiakban: Varga B. i. m.) 10 1700-ban egy kikeresztelkedett zsidó tartott fenn rövid ideig mészárszéket a városban, 1718-ból két serfőző nevét említik a források. Botár Imre: Szolnok települési, népesedési és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Szolnok, Rényi Dezső Könyvnyomdája, 1941. 37-38. 11 A törvény értelmében az országban született, illetve az itt lakásra engedélyt nyert zsidók Magyarországon (a bányavárosok kivételével) „akárhol szabadon lakhatnak", kereskedelmi és ipari tevékenységet űzhetnek. Magyar Törvénytár, Az 1836-1868. évi Törvényczikkek. Bp., Franklin, 1896. 175-176.