Századok – 2014
FIGYELŐ - Ungváry Krisztián: Üllő és simogatás között. Válasz Krausz Tamásnak I/229
Ungváry Krisztián ÜLLŐ ÉS SIMOGATÁS KÖZÖTT Válasz Krausz Tamásnak Krausz Tamás válaszában politikai síkra tereli vitánkat. írásának nagy részében azt kívánja bizonygatni, hogy az általam írtak azért is hiteltelenek, mivel én a totalitarizmuselmélet narratíváját alkalmazom, ami „a vulgármarxista történelemmagyarázat” örököse. Megtehetném ugyan, hogy erre válaszul azt bizonyítsam be az olvasónak, hogy Krausz nézetrendszere neosztálinista, de nem teszem. Azt azonban jeleznem kell, hogy az általam írtak korántsem csupán a totalitarizmuselmélet narratívájában állnak meg — ennek alkalmazása eredeti írásomban egyáltalán nem volt célom —, de azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek a megvitatása, mint ahogyan a Krausz által felvetett ideológiai vita, túlfeszítené ennek a válasznak kereteit. Mielőtt részletekbe bocsátkoznék, egy kérdést még érintenem kell. Krausz munkájából és válaszából is azt szűröm le, hogy ő történeti kérdéseket aktuálpolitikai bunkósbotnak tekint. A magyar megszállókról írt kötetének hiteltelensége is végső soron erre az attitűdre vezethető vissza. Emberileg megértem, ha valaki a mai politikai helyzetben „ellenségem ellensége a barátom” elv alapján elveszti gátlásait, de jeleznem kell, hogy ez meglehetősen távol áll egy megfontolt értelmiségi kívánatos magatartásától. Jeleznem kell azt is, hogy ez a stílus rendkívül megnehezíti azt, hogy minden csúsztatására érdemben válaszoljak. Az alábbiakat ezért tekintse válogatásnak a kedves olvasó. (1) Krausz ragaszkodik a „népirtás” teóriájához, és válaszában nem tesz különbséget aközött, hogy valakit azért gyilkoltak meg, mert partizán, partizángyanús, politikailag „terhelt” vagy csak zsidó származású volt. Ezek egy csoportba kerülnek ráadásul azokkal, akik a német megszálló politika közvetett áldozatai (éhenhaltak, megfagytak, orvosi ellátás hiányában elpusztultak). Mivel Hitler népirtást akart, és a Szovjetunióban csakugyan milliók elpusztultak (számukat Krausz rendszeresen eltéveszti, legnagyobb meglepetésemre néha még alá is becsli, mint például Leningrad esetében) ezért a népirtás megtörtént. Ezt eddig sem vitattam. Ha azonban a történetírás Krausz számára nem csak bunkósbot volna, hanem érdekelnék is azok az adatok és sorsok, amelyekkel foglalkozik, akkor választ kellene adnia arra, hogy miért van az, hogy a keleti magyar megszálló . Itt Krausz szerint 640.000 ember pusztult el, a valós szám egymilliót is meghaladja. Lásd: Jörg Ganzenmüller: Das belagerte Leningrad 1941 bis 1944. Die Stadt in den Strategien von Angreifern und Verteidigern. 1. és 254.