Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN saját módjukon fejezték ki a századfordulótól egyre konzervatívabb és nacionalistább Akadémiától többnyire esztétikailag és ideológiailag is távolodó műpártoló hajlamaikat. A 20. század első évtizedeinek zsidó mecénásai között megjelentek a zsidó nagypolgári családok második - olykor harmadik - nemzedékének azon tagjai, akik a gazdasági élet mellett vagy annak már hátat fordítva műgyűjtőként vagy művészként maguk is a művészeti élet résztvevőiként léptek fel. A dualizmus első évtizedeiben még nem tartunk itt. „Járatnak zongoramestert és tartanak francia bonnét a gyermekekhez, de a magyar nyelv mostoha, tűrt gyermek a háznál”, írta a Lipótvárosról 1874-ben álnéven kiadott regényében Kiss József, majd így folytatta: „A hölgyek - Saron bűbájos rózsái - franczia regényeket olvasnak német fordításban; Schiller, Göthe [sic!], Heine, Börne díszkiadásai nem hiányoznak a könyvespolcon, de Petőfi és Arany csak kivételesen találhatók.”10 Angyal Dávid az 1880-as évek elején a későbbi műgyűjtő és mecénás Kohner Adolf nevelőjeként került a dúsgazdag Kohner családhoz, miután az egyetemet követően zsidó vallása miatt nem kapott tanári állást. Könyvtárukban, írta visszaemlékezéseiben a történész, „sok jó német és francia írót” olvasott. Magyarázatként hozzáfűzte: „Magyar könyveket nem vettek az akkori gazdag zsidók. Műveltségük egészen német volt.”11 Róka Enikő szerint a dualizmus első évtizedeiben a „jelentős arányban zsidó közép- és nagypolgárság” szerényebb műpártolása e felemelkedő réteg „meglehetősen puritán” beállítottságával magyarázható, míg a családi vagyont megalapozó nagyszülőkhöz és szülőkhöz képest a második-harmadik nemzedék tagjai már részt akartak venni a kulturális életben is.12 Szívós Erika szerint azért datálható a századfordulóra annak a rétegnek a megjelenése, amelyet „műveltsége, életformája képessé tett a frissebb szellemű, modernebb művészeti irányzatok befogadására”, mert ekkorra jött létre „egy olyan vagyonos polgári réteg, amely vagyonát immár nem megteremteni, hanem konszolidálni kívánta”.13 Csakhogy míg egyes műgyűjtők, így Herzog Mór Lipót vagy Hatvany Ferenc valóban vagyonos családokban születtek, másokról, például a jánoshalmai zsidó kántor fiaként napvilágot látott Nemes Marcellről ez nem mondható el. Az 1890-es évek előtt megítélésem szerint tehát nem annyira a kulturális szférában való szerepvállalás, illetve a vagyon után a mecenatúra révén . Az Akadémián belüli ideológiai fordulatról. Vörös Antal: A liberalizmus és a konzervativizmus küzdelmei. In: A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825-1975. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Bp. 1975. 148-155., különösen 153-155. 10 Szentesi Rudolf [Kiss József]Budapesti rejtelmek. Bp. 1874. 141-142. 11 Angyal Dávid: Emlékezések. S. a. r. Czigány Lóránt. London 1971. 69. 12 Róka Enikő: Nacionalizmus és modernizmus. Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum. (Határesetek 1.) Bp. 2013. 118. 13 Szívós Erika: A magyar képzőművészet társadalomtörténete 1867-1918. (Habsburg történeti monográfiák 7.) Bp. 2009. 219. 1096