Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN zsúrozni”,82 illetve - és főleg - mert alig támogatta a kifejezetten felekezeti kulturális törekvéseket. „Izrael gazdagjai [...] mindenre áldoznak, csak éppen zsidó kulturális célokra nem”, fakadt ki Hajdú Miklós az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1917. novemberi közgyűlésén, amikor kiderült, hogy fedezet hiányában a társulat nem tarthatja meg felolvasásait. Hajdú és más felszólalók tiltakozásának hatására a közgyűlés úgy döntött, hogy a felolvasásokra mégis előkeríti a pénzt. Ennek ellenére a közgyűlésről beszámoló Múlt és Jövő rosszkedvűen konkludált: „Tény, hogy amikor a napilapok hasábjain mindenféle adományrubrika alatt ott szerepelnek a zsidóság tehetősei, egy zsidó kultúrintézmény néhány ezer korona hiánya miatt kénytelen stagnálni.”83 A bécsi zsidó nagypolgársággal ellentétben, amely az 1890-es években visszavonult a bécsi izraelita hitközség vezetőségéből, és nem vett többé részt annak ügyeiben,84 a hazai zsidó nagypolgárság a fővárosi és a nagyobb vidéki városi hitközségek és hitközségi intézmények vezetőségében maradt a dualizmus végéig. Az első világháborút követően ezt már azért sem tette, mert 1918-1920 között, a forradalmak alatt és a Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror idején jelentékeny része elhagyta felekezetét.85 Ám a Múlt és Jövő kommentárja annyiban megalapozott volt, hogy a felekezeti kulturális kezdeményezések támogatása terén a nagypolgárság anyagi áldozatkészsége valóban csekélynek mutatkozott. Ennek legegyértelműbb példája a neológ zsidóság talán legambiciózusabb kulturális intézménye, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat keretében 1909-ben alapított Magyar Zsidó Múzeum. A készülődés évei után 1913 novemberében a Hold utca 23. szám alatt egy emeleti lakást béreltek a múzeum számára, ahol 1914-től három teremben korlátozottan látogathatóvá vált a gyűjtemény. A nagyközönség számára a múzeum hivatalosan 1916-ban nyílt meg.86 Mivel az intézmény csak szerény költségvetéssel rendelkezett, gyűjteménye javarészt adományokból állt össze, vagyis megvalósulása a hitsorsosok mecénási hajlandóságán múlott. Márpedig a felekezeti kezdeményezéseket rendre támogatók kis csoportján kívül a Lipótváros inkább hiányával tüntetett.87 Az Egyenlőségeiéi neológ hetilap által 1913 márciusában közölt 52 „ajándékozó” között báró Hatvany-Deutsch József, báró Kohner Adolf, báró 82 Aoby Simon [Rosenberg Salamon]: Miért nincs nálunk zsidó művészet? Múlt és Jövő 2. (1912) 80. Hasonló kritikákra lásd Piktor: Klerikalizmus és művészet. Egyenlőség, 1908. május 17. Melléklet 1-2.; Secundus [Patai József]: „Felekezetiség a művészetben”. Múlt és Jövő 3. (1913) 26-27. 83 Az Izr. Magyar Irod. Társulat. Múlt és Jövő 7. (1917) 451-452. 84 Walter R. Weitzmann: The Politics of the Viennese Jewish Community, 1890-1914. In: Jews, Antisemitism and Culture in Vienna. Eds. Ivar Oxaal - Michael Pollak - Gerhard Botz. London-New York 1987. 123. 85 Konrad M.: Zsidóságon innen és túl i. m. 267-268. 86 Toronyi Zsuzsanna: A zsidó muzeológia helye és szerepe a magyar zsidó tudományosságban. Doktori (PhD) értekezés. ELTE, Bp. 2016. 50-53., 65. 87 Zsidó múzeum. Magyar-Zsidó Szemle 28. (1911) 13-15.; PadiJób: A magyar zsidó múzeum. Egyenlőség, 1913. december 21. Melléklet 4—6. 1110