Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
KONRÁD MIKLÓS Dursztay Béla és Winterberg Gyula nevén kívül nagypolgár családok tagjaival nem találkozunk, inkább az értelmiség, a doktori címmel rendelkezők jelentős, 34,6%-os aránya szembeszökő.88 A múzeumról 1913 szeptemberében riportot közlő Pesti Napló szintén az előbbi neveket sorolta fel, majd hozzátette: „Rajtuk kívül a gazdag családfők nem nagy áldozatkészséget mutattak; a múzeum értékei jórészt a kisemberek, szerény viszonyok között élő vidékiek lelkesedéséből gyűltek egybe.”89 A „zsidóhitű maecenásokat” illetően 1914 elején a múzeum részéről felszólaló Fabó Bertalan keserűbben fogalmazott: „A tudott és eléggé nem áldható buzgó kisgárdán kívül hol vannak ők, amikor a Magyar Zsidó Múzeumot kellene az első kezdet nyomasztó nehézségeiből egy kissé fölsegíteni? [...] Ha én a zsidó nagyurak és maecenások névsorát felállítanám a mi múzeumunk szempontjából, nekünk is fel lehetne kiáltani, mint az egyszeri színigazgatónak az üres ház láttára: »De sokakat látok, akik nincsenek itt!«”90 Motiváció Miért mecénáskodott a zsidó nagypolgárság? Mario Fenyő, Fenyő Miksa fiának a Nyugat folyóiratról angolul 1987-ben, magyar fordításban 2001-ben megjelent könyvében úgy vélte, a folyóiratot a zsidó nagypolgárság azért támogatta, mert a lap által képviselt „nyitottabb, kozmopolitább, befogadóképesebb urbánus kultúra létrehozása, a modernizmus, a különböző szinteken a progresszió elfogadása - röviden a polgári kultúra megteremtése - volt egyértelműen a zsidó részvényesek személyes és osztályérdeke”.91 Ennek ellentmond, hogy az 1910-es évek elején a politikai hatalomban való - Tisza István által felkínált - részvétel érdekében a zömében zsidó nagypolgárság feladta az 1900-as évek első felében tett mérsékelt törekvéseit a társadalom polgári átalakulására. Mivel e réteg számára a demokrácia Hajdú Tibor szavaival „többé nem az emancipáció biztosítékát, hanem a forradalom veszélyét” jelentette,92 a politikai életben szinte egyöntetűen a Nyugatot hevesen utáló és szellemiségével diametrálisan szemben álló Tisza Istvánt támogatta. Az 1910- ben hatalomra jutó Munkapárt kötelékében a kormányzati hatalomba bekerült zsidó nagypolgárság Szabó Miklós kifejezésével a rendszerrel „csak bizonyos mértékű diszkrét kultúrpolitizmust, européer öntudatot állított szembe külön identitásként”.93 A „zsidó részvényesek” esetében ez magyarázhatja a R^z^ínak juttatott támogatást. 88 Fabó Bertalan: Jelentés a Magyar Zsidó Múzeumról. Egyenlőség, 1913. március 2. Melléklet 3-4. 89 A budapesti zsidó-múzeum. Megnyitás előtt. Pesti Napló, 1913. szeptember 10. 89. 90 Fabó Bertalan: A mi gyűjtőink és a „Múzeumbarátok”. Egyenlőség, 1914. január 4. Második melléklet 1. 91 Fenyő M.: A Nyugat hőskora i. m. 76. 92 Hajdú Tibor: Károlyi Mihály. Politikai életrajz. Bp. 1978. 114. 93 Szabó Miklós: A magyar nemesi liberalizmus, 1825-1910. In: Szabadság és nemzet. Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európában. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Bp. 1993. 180. 1111