Századok – 2023
2023 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Stefan Gaucík: Mestské Múzeum v Presporku v kontexte doby (1868-1918). In memoriam József Könyöki (Szeghy-Gayer Veronika)
TÖRTÉNETI IRODALOM kális múltfeldolgozás révén, a helyhez és nem nemzethez kötődő történelmi személyiségek, épületek, történetek segítségével változott kedvező irányban. A szlovák főváros esetében erre számos példát ismerünk. Pozsony vezetése az elmúlt másfél évtizedben sokat tett azért, hogy a városhoz kötődő magyar királykoronázások hagyományát visszaemelje a köztudatba. Ezzel párhuzamosan - többek között - Mária Terézia kultusza is új virágkorát éli. Ezek a történelmi Magyarországhoz, ha tetszik, a közös szlovák—magyar vagy multietnikus múlthoz köthető események, történelmi alakok és szimbólumok pedig akár a város magáról kialakítani kívánt képébe is beilleszthetővé váltak (erről is szólnak Kállai István történész-közgazdász kutatásai). Gaucsík István szlovák nyelven írott kötete, amely a hasonló „sikerekkel” egyelőre még nem büszkélkedhető Pozsonyi Városi Múzeum (mai nevén Múzeum mesta Bratislavy) 1918 előtti múltját tárja fel, mindenesetre fontos mérföldkő lehet. Az emlékezet megőrzésére hivatott intézmények, múzeumok nagy része a történelmi Felvidék, a mai Szlovákia területén éppen ebben a korszakban alakult meg. A magyarul A Pozsonyi Városi Múzeum a korszak kontextusában (1868—1918) címet viselő kötet 16 kisebb fejezetre oszlik, melyek leginkább kronologikusan vezetik végig az olvasót az intézmény tulajdonképpeni magyar szakaszának történetén. Gaucsík munkája mégsem száraz intézménytörténet, mivel a megszokott időrendi szerkezetet tematikusan tagolt kisfejezetek színesítik, s a szerző több esetben a máig elnyúló emlékezetpolitikai vonatkozásokat is megemlíti. A múzeumról eddig készült kötetek historiográfiai elemzése mellett (2. fejezet) a szerző az intézmény fejlesztésében és arculatának kialakításában fontos szerepet játszó személyiségek életrajzát is feltárja, mégpedig úgy, hogy közben - a címmel összhangban - nem marad el a múzeum létrejöttének megértése szempontjából megkerülhetetlen eszme- és kultúrtörténeti háttér bemutatása sem. A 4. fejezetben a szerző az európai múzeumok megszületésének, a demokratikus eszmék térnyerésének, a közszolgálat kérdésének, valamint a nemzeti mozgalmak szolgálatába állított múzeumalapításoknak a tömör európai látképét adja. Ezirányú kutatásai során a szerző főként a magyar és angolszász szakirodalomból merített, a németből kevésbé, pedig a német és osztrák minták minden bizonnyal kulcsfontosságúak lehettek a pozsonyi intézmény megszületésekor. Emellett Gaucsík önálló fejezetben (5.) szól a pozsonyi arisztokrata magángyűjtemények jelentőségéről, az iskolai gyűjteményekről (6.) és az első specializált pozsonyi múzeumról, vagyis a természettudományi múzeumról is (7.). Mindezek nélkül érthetetlen volna, hogy a pozsonyi városi elit, elsősorban az arisztokrácia, a katolikus egyház és a városi kereskedő réteg miért kezdeményezte egy saját helyi múzeum megalapítását. A historiográfiai bevezetőben Gaucsík arra keresi a választ, hogy miként jelenik meg az 1868 és 1918 közötti időszak a múzeum által készített későbbi kiadványokban. Konkrét példák elemzésével - talán nem túl meglepő módon - arra a következtetésre jut, hogy ezekben a két világháború közötti vagy éppen az államszocialista időszakban íródott művekben a dualista, polgári időszak teljes mértékben háttérbe szorult. Sőt, az 1989 után született muzeológiai kiadványok sem hoztak igazi áttörést e tekintetben. Az 1918 előtti múlt csak kisebb esettanulmányokban kerül górcső alá a legújabb, nagyrészt egyébként éppen Gaucsík által közzétett munkákban is. A korszak historiográfiai mellőzöttségének okai talán bővebb kifejtést is érdemeltek volna, nincs ugyanis egyértelműen tisztázva, hogy milyen szerepet játszott (és játszik) ebben az intézmény aktuális vezetésének hozzáállása. E fejezetben megjelenik viszont a német származású levéltáros Ovidius Faust, majd később a kommunista Simon Janco igazgatók emblematikus alakja is, kiknek tevékenységét már több szempontból méltatta a szlovák történetírás. Gaucsík kutatásainak köszönhetően azonban a múzeum „alapítóatyái”, a Rómer Flóris-tanítvány Könyöki József és Helmár Ágost is az őket megillető helyre kerülhetnek a szlovák szakirodalomban. A szerző a 9. fejezetben rajzolja meg a városi gyűjtemény intézményesülésében kulcsszerepet játszó Könyöki (1869-ig Ellenbogen) József portréját, aki nagyszombati tanulmányait, majd 613