Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)
1864-06-25 / 7. szám
KTexuzetgazdászati, htUMSuistitai, ipar-'kereskedelm»ai bliczercTePit. 4 Ismeretterjesztő^Közlöny " szerkesztőségi hivatal Sándor-utcza 16. szám, hova a kéziratok s re-1 Kiadó s ügyleti iroda Sándor-utcza 16-ik szám.— Egyszeri hirdeclamatiók intézendők. — Megjelen e lap minden szombaton 1—2 tesek sora vagy ennek megfelelő hely 6 krjával, többszöri s állandói nagy tömött ivén ügyleti értesitővel s hirdetésekkel. A hirdetések jutányosabban vétetnek fel. E lapért eső dij egy hóra helyben házhoz hordással S0 kr. félévre 5 fit 40 kr.‘ Vidékre postai szétküldéssel egy hóra 1 frt, félévre 6 forint. Megrendelések minden időtől kezdve a cs. k. postahivataloknál s nyilv. ezégeknél létethetnek de közvetlen a szerkesztőséghez is intézhetők .Szám. Pest, szombat, junius 25-én. 1864. 1-ső évi folyam. Átalános szemle. Nemzeti cultura. 1. Az emberi szellem, végighaladván fejlődése egyes fokozatán, mind magasabb tudalmi körbe vágy, mind magasabb egységre tör. A szellem ezen munkásságát, mely szerint azt, mi alantabb körbe tartozik, önmagába fölvevén tagadja, a szellem fejlődési menetének nevezik, s midőn a szellem fejlődési körének, egy oly álláspontjára jut, honnan végig tekintve eddigi haladásán, mintegy önmagát visszatükrözötten szemlélheti, teljes kibékültségre jut önmagával, s azon harczot, melyet a világ szétesettsége és saját énje ellen folytatott, a cultura nyomása alatt megszünteti. A szellem, nyilatkozzék az egyes elszigeteltségében, vagy bár legyen az egy nemzet össztudata, avagy a mindent ölelő világszellem (kizárva innen a pantheisticus felfogást s a dolgot szorosan alanyi oldaláról véve) tartozik ezen fejlődési menetet áthaladni s midőn áthaladta, ott látja magát az öszhangzatos műveltség, a mindent felkaroló önmagát tudás szellemi pantheonában. A nemzeti közszellem ezen leírt állapotát, melyszerint a tudás összes tényezőit, minden eddigi vívmányait fölvette magába, s azt gyümölcsöztetni képes, leginkább a nemzet kultúrájának lehet, és kell nevezni. Ugyanis két tényező működik örökösen mint egymásra ható, minden nagyobbszerű kifejlődés alkalmával: anyag és szellem. S e két tényező, folytonosan mint egymásra ható, egymást kiegészítő s leginkább korlátozó, s mint ilyen fejlesztőn működik. A föld, melyet művelünk, melyhez mint hazánkhoz ragaszkodunk, az égalj, mely alatt élünk, melynek befolyását szervületünkre nem tagadhatjuk, a ruházat és tápszerek, a társadalmi számtalan különféleségű viszonyok, a kormányzat, mind megannyi korlátozói, de egyszersmind előmozdítói szellemi életünknek. S a mint említett tényezők változnak, idomulnak, alakulnak, fejlődik tovább a szellemi élet, átváltozik a kultúra, illetőleg magasabbra száll, vagy mélyebbre sülyed. Csak ha e körülményt kellőn megfigyeljük, válik érthetővé azon az őstörténelem által számtalanszor igazolt adat, mely szerint hajdanra a ma oly rideg, sivár, élettelen, természetileg megdermedt éjszak szerencsétlen népei, nemzetei, törzsei magas kultúrával bírtak. A kereskedelmi világhírű karaván-út hajdan azon tereken húzódott keresztül, melyek ma lakatlan pusztaságok, sivatagok. Hol mai napság a Sámán galócza lével hódítván magát, babonás jóslatot mondogat a fabábot imádó szibériai lakók előtt, ott kiművelt cultus volt, mely magasabb szellemiséget tisztelt, egy mélyebb felfogású istennek áldozott. A mongolok, kik az ismert világot átkalandozták, rémítő pusztulást és enyészetet lehelő emlékeket hagyván magok után, egykor a vas és érczbányák művelésével foglalkoznak, s a cultura ezen egyik hatalmas tényezőjét a lehető legmagasabb fokig fejlesztették, melyről Herodot és a keleti évkönyvek hitelesen tanúskodnak. De másfelől míg az éghajlat, természet szülte viszonyok hatnak egyesekre úgy mint nemzetekre, addig a tápszer, melyivel étkezik, a ruházat, melyet felölt, a közszokások, melyeknek mindenki többé-kevesbbé rabja, szinte mindmegannyi korlátozói, s illetőleg tovább fejlesztői a nemzetek magasb culturál életének. Az indus, a ki gyönyörű éghajlat alatt élvén, hol a természettől úgyszólván semmit sem kell kierezz