Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-19 / 6. szám

45 évenkint 5—6 millió font gyapotot fesfen. Poroszországban és a’ Raj­nam­ellé­ken 1830ban 35,000 bál gyapot dolgoztatott fel; Elberfeld körül pedig 1831ben nem kevesebb mint 15,600,000 font angol gyapotfonal szövetett és festetett meg ’s küldetett részenkint Angliába vissza, onnan Keletindiába szállítandó. — De a’ legnagyobb veszély az angol gyapot-gyárműveket az éj­szakamerikai egyesült statusok’ részéről fenyegeti. Ezek kiváltképen vastagabb fonalat és nehéz kendőket készítenek,, ’s a’ nyers anyag hazájokban terem, miáltal Angliához képest a’ szál­lítás’ költségeiben sokat megkímélnek; azon kívül annyi adót sem fizetnek. Az ezen műszorgalom’ itteni gyors felkapásának neve­zetes példáját adta Lowell város, melly ezelőtt tiz évvel még, úgyszólván, pusztaság volt ’s most már 22 fonóháza van 100,380 orsóval; ezenkívül 3554­­szövőszéke, mellyekkel 4775 nő- és 1415 fér­fiszemély hetenkint 702,000 fős szövetet készít. Dr. Ure több esetet hoz fel annak megmutatására, milly igen árt az amerikai gyapotgyártás minden közönyös (neutrális) vásáron az angolnak, így Chinába, Morrison­ tanúsága szerint, 1834ben 134,100 darab hoszú gyapotszövet ’s 32,743 darab házi kendő vitetett be Éjszakamerikából, holott ugyanoda ’s azon évben angol hajókon mindent összevéve is csak 75,922­­farab szállítta­tott. — Bengalba, Bell szerint, 1834ben csaknem kétszer annyi gyapotszövet szállíttatott be Amerikából mint az előbbeni évben, i. i. 24,745 darab, előbb csak 12,800. Egy glasgowi kereske­dő, ki néhány évvel ezelőtt gyapot házi kendőket szokott kül­dözgetni Chilibe, ezzel nem­régiben kénytelen volt felhagyi, mi­vel az amerikai gyárok’ concurrentiáját ki nem állhatta, ámbár ő a’ gyapotot saját intézetében fonatta és szövette. Hasonló értelmű tudósítások jöttek angol kereskedőktől és kereskedőkhez Rio-Janeiroból, Máltából, Smyrnából és több más helyekről. Mindezekből kétségtelennek látszik, hogy habár az ango­lok a’ gyapotgyártásnak némelly ágaiban még erőművi nagyobb ügyességük ’s több tőkepénzeik, úgy áruiknak a’ világ’ minden részébe könnyű szállithatása által elsőséggel bírnak is, a’ kö­zönséges!) szövetekben, főleg a’ rajtok fekvő nagy adó miatt, a’ külföld által máris legy­őzöttek. Ha meggondoljuk, hogy An­gliában a’ gyapotgyártás’ különböző ágaival közel másfél millió ember foglalkozik ’s keresi belőle kenyerét, érteni fogjuk, melly súlyos következései lehetnek ezen országra nézve a’ kül­földi gyapotgyártás’ hatalmas kiterjedésének ’s tökéletesedésének. A’ császári vadászatok Bécs körül. A’ császári vadászhelyek és intézetek a’ főváros’ közelében, mind terjedelmet, mind változatosságot, mind gazdagságot tekint­ve, talán egyetlenek egész Európában. Lehet, hogy Angliában költ­ségesebbek a’ vadászatok, eredetibb maga a' vadászatmód, de a’ vad’ száma, annak gondos ápolása és tenyésztése nem lehet se­hol különb. Minthogy az itteni vadászatok nem csak az Udvarnak szokott őszi mulatságai, hanem azokban idegen magas vendégek is, mint nem­régiben Auguszt porosz királyi herczeg, sze­retnek részt venni, nem lesz talán érdektelen, rólok egy rövid vázolatot adni. "Valamennyi császári vadászhely Bécs’ közelében 4 erdőmesteri hivatal (Forstmeisteramt) által igazgattatik, ezek: a’ luxemburgi, a’ prateri, az auhofi és a’ wolkers­­dorfi. Az elsőben 23 vadászkerület (Jagdrevier) van, a’ másodikban 4, a’ harmadikban, messze kiterjedő vadas vidékein kívül, van a’ vadaskert, a’ negyedikben ismét 16 vadászke­ re­ rület. Az udvari vadászatok júliusban kezdődnek a’ vadászható szarvasok’ ellövésével, mellyek September’ közepén a’ párzás’ idejébe jutván, következnek a’ nyúl vadászatok. Mindezen vadakra majd elzárt helyeken, majd nyíltakon, hajtás által, történnek va­dászatok. A’ lovas vadászatokat (Parforcejagden) I. Ferencz császár eltiltotta. Szarvasra a’ Práterben, Brigittenauban a’ cs. vadaskertben és Aspernben tartatnak vadászatok; a’ többi kerü­letekben csak egyes darabokat lőnek el a’ Főherczegek. A’ nagy-vad’ száma a’ Práterben mintegy 15 — 1600 szarvasból áll. Itt legfölebb minden két esztendőben egyszer, júliusban , Ő Fel­sége zárt vadászatot tartat, mellyen mintegy 50 darab lövetik el. Ezekre az udvari főbb tisztek meghivatnak, ’s a’ vadászat délutáni 4 órától 6 óráig tart. A’ Brigittenauban csak váltó vad van, ’s itt a’ Főherczegek minden évben tartanak egyegy udvari vadászatot. 1795 ben volt az utolsó vadkanvadászat a’ Práterben, melly azelőtt csak vadaskert volt. A’ sajátképi va­daskert most, mint mondók, az auhofi vadászkerületben létez. Az ebbeni legérdekesb vadászatok közzé, mellyekre a’ publicum’ egy részének is megengedtetik a’ bemenetel, tartoznak a’ vad­kanvadászatok, mellyek novemberben kezdődnek ’s uj évig tar­tanak. A’ nézők’ számára, kik belépti jegyekkel jutnak be, állások alkotvák. A’ vadászatok rendszerint reggeli 10 óra után kezdődnek ’s délutáni 2-kor végződnek. Az évenkint ellőtt darabok’ száma 3—400-ra megy. A’ hivatalban levő vadászok a’ vadászatok’ elvégeztével lépnek be a’ kerületbe ’s láncsákkal és vadászkésekkel ejtik el a’ sérült vadakat.— E’ vadaskert 6 mér­föld terjedelmű, 1782 ben vétetett fallal körül. Három császári vadász szünetlenűl itt lakik 's csak igen ritkán, a’ legnagyobb szükség’ esetén, szabad kerületükből eltávozniuk. Itt min­dennemű vad feltaláltatik. A’ szarvas- és őzfélék jó szénával, fejér és sárga répával, vad gesztenyével és zabbal ; a’ vadserté­sek kukoriczával és árpával tartatnak. A’ wolkersdorfi erdőmes­­terhivatal leginkább nyálakat és fáczányokat tart, és még ró­kákat is. Ez utóbbiak jó ideig lódögre csalatnak ’s aztán báj­tokkal vadásztatnak, többnyire berekesztésül, januarius és fe­­bruarius hónapokban. Pekin­g.­­ A’ chinai birodalom’ első fő ’s a’ föld’ legóriásibb városa, melly kiterjedésére nézve még a’ hatalmas Londont is egy har­madrészszel felülmúlja, 2 millió lakosával egy nagy síkságon fek­szik. Magas, tornyos falak kerítik a’ kiemelkedő épületeket, várakat és templomokat, három külön várost, 10,000 kastélylyal, templomokkal, számtalan házakkal, terjedékeny tavakkal, földek­kel, terekke­l’ stb. zár az együvé. A’ mi ilyen h­aosnak, de mégis egyenlőnek látszik a’ távolra, épen olly meglepő belseje — a’ meny­nyire a’ különös és furcsa a’ rendszeressel összevegyülve, egy egészen különös behatást szül. Számtalan utczak, néha 50 l­uf­in­­ szélességű­ek ’s egy órányi hoszok, csaknem szabályosan szakítják egymást, a’ többnyire egy emeleti­ házak téglából épültek ’s cseréppel fedvék, ’s földszint boltokkal ellátvák. A’ császár’ palotája, a’ sok épületekkel, kertekkel, tavakkal, pázsittal, autókutakkal, sokban hasonlít a’ konstantinápolyi serailhoz. A királyi épületek’ fedele sárga, a’ herczegieké zöld, a' magá­nyosoké barna. A’ második vagy királyi városban van a' t'o­ temploma, az istennek egy 60 lábnyi megaranyozott képszobrá­val, az egyetem’, Confucius, és az orosz missionariusok" templo­mai. A’ végső várost , melly a’ külvárosokat foglalja magában.

Next