Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-22 / 94. szám

ama’ szegény embernek, ki kézi munkája után élősködik, úgy el volna ezáltal lelke ’s esze foglalva, hogy másról mint élelme’ keresésének módjáról gondolkozni ideje nincs. N­em akarok én az ellen sok példát előhozni, hiszen a vargát is azok közzé számító S. ur; tudjuk pedig, hogy Hans Sachs vargalegény volt, ’s későbben hires versköltő lett; tudjuk, hogy ama híres Franklin Benjamin, ki a’ villanyfogót feltalálta, szegény szü­lőktől származó szappanos legény volt, ,’s atyjának gyertyákat segített mártogatni, utóbb annyira kifejte lelki tehetségét, hogy az oxfordi egyetemben törvények tanítójává választatott, kit, mi­dőn a’ franczia academiába bevezetnék, J) Alambert e szavak­kal üdvözlő: „Em­puit coelo faimen,* sceptrumque tyrannis“, ki mint a’ pensylvániai statusok’ elnöke köz­tiszteletben végzé pályá­ját*­. Francziaország’ históriája a’ legközelebbi fél század alatt számtalan példákkal szolgálhat. — Ilogy a’ mezei gazda, ki szin­te izomereje által keresi kenyerét, annyira el volna foglalva há­zi gondjaitól, hogy midőn nyomtat, vagy az eke’ szarvát tartja, már azzal lelke is el volna foglalva, ezt a’józan ész meg nem en­gedheti; mert a’ lélek még akkor is, midőn a’ test elfáradva ’s álom­tól elbágyasztva tehetetlenségben tesped, nem nyugszik, hanem ál­modozásokban munkálkodik, ’s mutatja éberségét; annyira azon­ban csakugyan megengedek S. urnák, hogy a’ szűkölködő állapot az észnek tehetségét ’s az elmét nyűgben’s börtönben tartja — ’s ez az, a’ mi kínos benyomást okozhat az emberbe, hogy e’ miatt sok talentum eltemetve hever; ez az, a’ mi kívánatossá és szükségessé teszi a’ népnevelő-oskolákat — látjuk, hogy csak olly országokban fedeztetnek föl a’ természet’ titkai, hol a’ nép­nevelésre nagyobb gond fordíttatik; onnan jönnek a’korunkbeli találmányok, hogy p. o. a’ gőz’ erejével a’ víznek folyása ellen hajókázni ’s több efféléket eddig lehetlennek tartottakat lehető­vé varázsolni lehet. — Minél többen folyhatnak tehát be a’ köz­­dolgok’ elintézésébe, annál több talentumnak adatik alkalom a’ megismerésre, ’s annál tökéletesebb dolgozatot lehet azokból készíteni. Melly állításomat azonban csak a’ józan értelemben venni kívánom. A’ mi tovább a’ felfogott észrevételnek hazánkra való alkalmaztatását illeti: itt épen nem lehetek egy vélekedés­ben a­ szerkesztővel; mert csak arra emlékeztetem, hogy őseink ezer év előtt, midőn ez áldott alkotmányunknak talpkövét letet­ték, sem írni sem olvasni nem tudtak, mégis ollyat alkottak, melly mai napig is fenáll: e’ régisége elég bizonyítványul szol­gál arra, hogy rész nem lehet. — De későbben, még II. Ulász­ló­ idejében is, a’ törvényhozók közül csak kevesen tudtak írni, olvasni, mert az ország’ bírája, Erdély­ vajdája , ama’ nagyem­lékezetű hős Hunyady János és több zászlós urak még csak tulajdon neveiket sem tudták aláírni (melly vad azonban Fonta­­inn és Mubillon bizonyításai szerint nem csak a’ magyarországi nagyokat illette, hanem az akkori szünet nélkül tartó háborúk ’s nyugtalanságok miatt azon kornak bélyege volt), mégis olly tör­vényeket hoztak,, mellyek mai napig nagy részben helyt álla­nak. Kár volna tehát, azokat, kik nálunk a’ köz dolgok’ elin­tézésében szavazattal bírnak, azért, hogy a’ sors őket gazdagok­­nak, gondnélkű­l elélhetőknek nem szü­letteté, a’józan eszűek’ sorából kihagyni, kik különben ezen jogukat csak olly alkalom­mal szokták gyakorolni, midőn a’ tisztviselők’ vagy az ország­gyűlési követek választása fordul elő ; kiknek az igazi hazafiúság­­i erény­es erkölcsiségnek, melly a’ követnél a’legdrágább kincs, megismerésére elégséges eszék vagyon; de igazságtalan volna azért is, mert ha a’ szerkesztő úr visszaemlékezik Magyaror­szág’ históriájára, tudni fogja, hogy 1715. év előtt nem lévén hazánkban állandó katonaság, ezek voltak hazánk’ védelmezői, ’s ezeknek ősei önvérökkel szerezték e’jogot késő unokáiknak. Kár volna végre még azért is, mivel ezen jognak becse a’ ki­rályhoz, hazához és a’ constitutióhoz vonzó szeretetet neveli, ezek’ számát pedig nem fogyasztani, sőt inkább szaporítani ajánl­ja az igaz hazafiúság’ *). — Hogy e’ joggal való élés néhol kicsa­pongásra fajult el, azt az igaz hazafiúnak nem fájlalni még akkor sem lehet, ha ez mint acsiónak reactiója, annyival inkább, ha puszta szenvedélyből történt, de azért e’ módot kárhoztatni nem kell; — legfájdalmasabb az, hogy ehhez eszközül a’ demorali­­zálás használtatott, minthogy ez minden tekintetben veszedel­mes. — De ennek megzabolázásáról a’ bölcs kormány a’ tör­vényhozás’ útján bizonyosan gondoskodni fog. Kevésbbé lehet Századunk’szerkesztőségének azon botlását szó nélkül hagyni, mellyel constitutiónk’ systemáját támadja meg, ócsárolván azt, hogy nálunk az országgyűlési követeknek utasí­tás is adatik, mellyhez azok magokat szorosan tartani kötelesek **). — Ha már az illy utasítás’készítésének módját vesszük tekintetbe, hogy az teljes nyilván­ossággal történik, ahhoz mindenkinek, ki arra jogosítva vagyon, tanácsával hozzájárulni lehet,­­’s illy taná­csok közül az a’ győző, mellyet a’ többség, vagyis az ész’ aris­­tocratiaja***) legjobbnak fogad el — hacsak azt is tagadásba hozni nem akarjuk, hogy több szem többet lát — meg kell arról győ­ződnünk, hogy e’ mód biztosabb utat nyit a’jónak, a’hasznos­nak, a’ közérdekű dolgoknak kifejtésére, mintha ez egyes sze­mélynek akár mély belátására, akár morális tehetségére bizatik ; mert az ember nincs gyengeség nélkül. —A’ múlt diaetáról is tudnék olly adatokat felhozni, miszerint a’ követ megfelejtkezvén arról, hogy ő csak küldőinek orgánuma, instructióját magányos nézeteinek alárendelte, mivel onnan talán individualitására nézve kedvezőbb jövendőt jósolhatott magának.­­ Az 182° -iki­dik czikk­­b­en nyilván kijelentetett elv: „quod felicitas Regis et Regni exa­­cta Legum observantia et incolumitate nitatur, atque si Juribus seu Regis sive Regni Statuum quidpiam decerpatur, Legum et legalis systematis compages saeculorum usu roborata subruenda sit“ — nyilványos Útmutatásul szolgál arra, hogy nem az a' tö­kéletes tulajdonságokkal ékesített országgyűlési követ, ki hízel­gésből fitogat a’ trónhoz hivséget, és az önkény’ ulját simogatni iparkodik, hogy a’ kegyelmek’ forrásánál kedvezést nyerjen, ha­nem az, ki a’ királyszék iránti hivséget tántoríthatlan hazafiú­­sággal párosítani ’s a’ fen kitűzött korlátokat szeplőtelenül fen­­tartani törekszik ****). Pozsonyban, October’25ikén 1838. Olgyai Gáspár. *) íme meg van oldva a’ titok! Ha költőt kíván valaki képezn­i ahol, csak varrasson vele czipőt; politicust pedig legbiztosab­­an nekz­ünk, ha valakit szappanfőzésre tanítunk. ’S valóban hazánkban sok olly becsületes embert látunk a’ politicával fogla­latoskodni , kihez jobban illenék a’ szappanfőzés. A’ szerk. *) Ki e’ sorokat olvassa , a’ nélkül hogy az én és Sismondi’ állítá­sait ismerné, nem gondolná e, hogy mi a’ szegényebb osztályt egy Bertalan-éj alá akarjuk vetni? Éljen a’ józan felfogás ! — A’ szerk. **) illy embertelen, a’ levegőből kapo­tt vád komoly feleletet nem ér­demel, mivel minden, ki olvasni tűrt ’s az olvasottat csak némi­leg felfogni képes, óvandja magát, soraimból illy képtelen követ­­keztetményt hozni, miután ott az utasítások’ adása egy szóval sem gáncsoltatik. úgy látszik, a’ vádoló honfi, midőn e’ sorokat irá, szinte azon irigyelhető helyzetben volt, mellyet ő a’ tör­vényhozásra’s utasítás-adásra elegendőnek tart: „midőn t.j. a’ test elfáradva ’s álomtól elbágyasztva, tehetetlenségben tesped, ’s a’ lélek álmodozásokban munkálódik.“ De hiszen mi jobbat vár­hatni egy értekezésben, melly nem egyéb a’tanulatlanság’ hig apológiájánál. _ A’ szerk. ***) E’ szerint a’ többség ’s az ész’ aristocratiája synonimum ! A’ szerk. Valamint én nem foghatom meg, hogyan lehessen e’szép tirá­dákat állításomra illeszteni, úgy hihetőleg Sismondi sem tudná, ha ezen értekezést francziára fordítva olvasná, ’s a’ kaczagástól

Next