Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-15 / 30. szám

Három kérdés. Minden cselekvésnek e’ világon — érteni az okos cselekvést— kell czéllal, minden óhajtásnak iránnyal, minden kívánatnak okkal és alappal bírnia. Azért, ámbár nem tartozom azok közé, kik mindent kérdésbe vesznek, mint ma divatban vagyon, nem lesz talán czéltalan, némellyeket kérdeni, és először ugyan: Mit akarunk? mert e’ kérdés könnyen fölfedezésére vezethet azon czélnak, mellyre politicai törekvéseink irányozvák. Legrövidebben 's talán nem helytelenül e’ kérdésre igy felelhetünk: Jóformán mindent akarunk, a’ mivel mások bírnak, még pedig nagy részét ingyen vagy par force (erőszakkal). Exempla docebunt. Kezdjük mindjárt a’ legszokottabb tárgyaknál. Akarunk dús, termékeny földeket, nagy és egészséges nyájakat, gulyákat. De nem trágyázzuk a’ földet, marháinkat roszalmon tengetjük. Vagy pedig váltógazdaságot, nemesített birkákat és ménest mintegy varázsütés által drága vásárlatokkal egy vagy két év alatt szeretnénk előteremteni és igy a’ gazdag haszonban par force részesülni óhajtunk vagyonos és boldog jobbágyságot. De alig bírjuk magunkat arra tökélni el, hogy nekik a’ lehetőségig korlátolt birtokjogot engedjünk, némellyek pedig fölöttébb is bőkezűek olly engedményekkel, mellyek anyagi áldozatot nem kívánnak; mások a’ munkás néposztály’ üdvét politicai képviselet’ megadásában keresik, feledve tenni azt, mi által ezen osztály a' legvagyonosabbá tétethetnék, például a’ domesticába való tartozások’ lerovásának módosítását, mi által egyszersmind azoknak leggazdaságosb beszerzése eszközöltetnék, vagy a’ jobbágyság’ fölmentését az országutak’ egyedüli csinálásától ’s jó karban tartásától, mialatt ezen utakat zsidó és keresztény, szabadalmazott és nemszabadalmazott, sőt még a’ külföldi is ingyen járja, ’s érte egyedül a’ jobbágy fizet. — Eleink’ bölcsesége a’ földnek telkekre (sessio) osztása által, mellyeknek állomásai egymástól ’s a’ háztól fontos okok nélkül el nem szakaszthatók, az országot megannyi apró fideicommissumokkal hintette el, ’s igy a’ földműves osztálynak egy bár korlátolt, de mégis állandó sajátjogot biztosíta. Iláríttassanak csak el az említett bajok, tartassanak meg az eziránt hozandó védő törvények pontosan , ’s a' magyar paraszt Uzszerte szerencsésebb lesz, mint amaz úgynevezett szabadévnál constitutiokkal biró országok’ földmüvesosztálya, mellyekben az alkotmányok nem a’ nép’ természetéből, szükségeiből és sajátságaiból fejlettek ki, hanem olly tudósok’ szobáiban születtek, kik magokat a’ gondviselés által nép-eszmélkedőknek kijegyezve tartották, ’s melly alkotmányok az életbe, kivált ez újabb időkben, csak bethepidsáltattak. Vallyon mi hasznok van a’ vagyontalan proletariusoknak, a’ szigorú sajátjoggal szemközt, a’ nekik kegyelmesen megajánlott képviseletből? Minden politicai joguk daczára védelem nélkül állanak a’ munkát tőtök bár puszta szeszélyből megtagadó földbirtokosnak vagy gyárurnak ellenében. Lehet e valódi szerencsének mondani a’ köz emberre nézve, ha koronkint néhány napig a husting-ek körül dühönghet és a’ poll’ napján olly fontossággá ruháztatik fel, melly már a’ bekövetkező reggel ügyefogyott állapotát vele annál érezhetőbbé teszi? ’S ha mélyebben fontoljuk a dolgot, mindezen bőkezűség a’ politicai jogok’ megadásában ’s kiterjesztésében nem egy vallási szellemtől áthatott tiszta emberszeretetből (humanitás) származik ; mert nem az a jelszó : do ut dem , hanem ez: do ut des; ’s a’ tapasztalás mutatja, miszerint a’ politicai jogoknak ezen bőkezű osztogatói ezt csak azon végből teszik, hogy utóbb magok lehessenek ama’ jogok’ hordozói és képviselői, ’s igy a’ politicai fontosságnak olly fokára jussanak, mellyre különben, a’szokott úton, sem tehetség sem a’ szerencsének más javai által nem juthattak volna. Kívánunk továbbá virágzó ’s kiterjedett kereskedést, műszorgalmat, mellynek űzői középemberekül álljanak a’ földműves és a’ földesur közt; népes városokat és fogyasztó polgárságot. De itt is fölötte hanyagok vagyunk azon eszközök’ alkalmazásában, mellyek a' kereskedést emelnék; a’földműves és földesur közt álló embereink’ száma aránylag csekély, sőt még az iflynemü testületek’ — szabad királyi várasok’ — képviselőinek tekintetét is ki kellene az országgyűlésen vivni, valamint ugyanezen sz. kir. várasokban a’ kézmű- és kereskedés-szabadság még ki volna vívandó. Már pedig ezek ’s a’ műipar’ és gyárak előmozdítása nélkül nem támadnak népes városok. Az egyetlen, a' szerencse’ különös kedvezéseivel áldott Pest itt csak kivétel, mellyre természetesen nem hivatkozhatni. Akarunk jó országutakat és szabályozott folyókat. De némelylyek ezeket is ingyen akarják , azaz a’ nélkül hogy magunk is járuljunk hozzá, mások pedig par force, midőn a’ jobbágyok ezerenkint hajtatnak ki azok’ csinálására; még mások végre, némelly legújabb végzések szerint, úgy, hogy különbség nélkül mindenki, kinek földjén az út keresztülmegy, tartozzék azt meg is csináltatni ’s jó karban tartani! Akarunk hidakat, olly szépeket ’s nagyszerűeket, millyekkel Anglia és Éjszakamerika bírnak. De pénzt nem akarunk adni vagy kölcsön venni hozzá, ‘s igy annak majd száz esztendeig tartó országos adóból kell kiállíttatni! . . . ’S mindenek előtt liberálisok akarunk lenni. Feledjük azonban , hogy a’ liberális eredetileg bőkezűt jelent, mi pedig csak a’ máséból szeretünk bőkezűek lenni. — Hiszen sokszor royalisták is akarunk lenni, kivált midőn épen kedvünk vagy érdekünk úgy hozza magával, de a’ nélkül hogy népszerűségünket koczkáztassuk. Igenis, népszerűek akarunk kiváltképen lenni és látszani; de valljon mi jókat teszünk tehát a’ népért ‘? Fölötte keveset; ellenben az ,,éljen-t a harsogó karzatokért mindent, pedig bizonyára e’ karzatok nem a’ nép. Teljesen független képviselőket ’s tisztviselőket is akarunk. De itt azt kell kérdenem, mit az ifjabb Las Cases kérdezett Odilon Barrot-tól ! ! Valljon azon férj fiak, kiket a’ népszerűségnek szomja gyötör, ’s kik a’ karzatok’ véleménye által nyűgben tartatnak, kevésbbé függők e, mint azok, kik a' hatalom, kivált a’ törvényes hatalom , előtt meghajolnak ?;. És nem akarunk e szólásszabadságot ? Sőt igen; de valljon mit értünk alatta? lviványtinkat, panaszainkat kifejezhetni? de hiszen ezt a’ törvényes után bátran megtehetjük. Vagy talán hun-