Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-22 / 32. szám

251 c) Alamizsnapénzből, melly a’ templom­ ajtainál perselyek­be gyűl. (1) Azon aversionalis summából, melly ezelőtt a’ talált gyer­­mekek’ tartására a’ városi kincstárból fordíttatott, de most, mi­dőn az árva-intézet a' lelenczekről úgy mint más gyámoltalan árvákról gondoskodik, ezekhez adatott 1620 vft. Ide tartoznak leginkább az árva-ház’ számára. e) Az újévi alkalmatlan szerencse-kivonásoktóli megváltá­sok’ summái, mellyek esztendőnkint egyremásra 500 vftra szá­míttathatnak. f) Különféle adományok kész­pénzben és ruhaneműekben az árva-ház’ számára. Ezen jövedelmekből az egyesült intézetek’ összes kiadásai pótoltatnak, a’ mi pedig fönmarad, gyümölcsözésül kamatra ada­tik, mi az alant következő összes jegyzékből kitetszik. Az egésznek igazgatására a’ városi tanács ügyel, a’ köz­vetlen igazgatást pedig a’ polgármester’ elnöksége alatt a’ választ­mány viszi. Ez a’ belső és külső tanács’ több tagjaiból, továbbá a’ székes-káptalan’, a’ többi helybeli papság’, nemesség’ és polgárság’ képviselőiből áll, hozzájok járul még egy jegyző ’s a’ városi számvivő. Minden harmadik hónapban egy köt ülést tart, hol a’ szegények’ fölvételéről tartatik tanács, az intézet’ jöve­delmei ’s kiadásai felől tudósítás, az intézetet illető minden rendsza­bályok iránt pedig rendelés létetik. Minden határozat jegyzőkönyv­be iktattatik, a’ tanács’ elébe megerősítés végett terjesztetendő. Az egyes adományok’ fölvételéről az uj intézkedés’ kezde­tén körszerint tisztes polgárok ingyen gondoskodtak; jelenleg ez havonkint az arra rendelt biztosok által történik, kik fáradságu­kért az összegyűlt adományokból 4 percentet kapnak, hogy szor­­galmuk annál inkább buzdíttassék. Az adományok a’ gyűjtő által az adakozó’ jelenlétében egy külön arra rendelt jegyzékbe föl­iratnak, azonkívül pedig különösen elláttatnak nyugtatványokkal. Gyűlés után köteles a’ gyűjtő a’ fölvett adományokat az illető számvevőnek nyugtatvány mellett azonnal átadni, ki azután az adakozások’ neveit a’ havi jegyzékből a’ fő­ jegyző­ könyvbe iktat­ja. A’ havi beszedés az évenkintinek azért tétetett elébe, mert bizonyos, hogy a’ részenkinti összegyűjtés által sokkal nagyobb summa szedetik össze, mint ha egyszerre történik. Az intézet­ben részesült összes szegények, korukra ’s egyéb körülménye­ikre nézve, három osztály­ba soroztatvák.­­ Az elsőben az el­aggottak , egészen segélynélküliek és tehetetlenek foglaltatnak, kik hetenkint 1 v. ftot kapnak; a’ második osztálybeliek 42 v. krt.; az utolsó osztálybeliek pedig 21 v. krt. hetenkint. A’ se­gélyért folyamodó szegények szegénységükről­ bizonyítványaikat az illető lelkésznek, városhadnagyoknak és szegények’ atyjainak tartoznak bemutatni, ’s fölvételük után az intézeti választmány ál­tal, a’ szegények’ jegyző­könyvébe iktattatnak, azonkívül min­den, számszerűti­tt szegények’ atyja a’ körében létező szegények’ jegyzékét megkapja, melly szerint a’ megfelelő segélypénzt nyug­tatvány mellett a’ pénztárból fölveszi, azt minden hónap’ elején a’ szegények közt kiosztandó. Hogy a’ szegények mindenkor pon­­tosan tudassanak, a’ beirott szegények felett egy biztosság éven­­kint köz­vizsgálatot tart, azonfelül a’ közbejövő halálozások az illető halottvizsgáló által azonnal bemutattatnak. A' szegények’ foglalkozására előleg, mig kedvezőbb viszo­nyok egy dologhoz’ felállítását megengednék, rendelés létetett, hogy addig is az erre alkalmasok utczák’ tisztítására használ­tassanak. A’ helybeli szegényeken kívül még a’ keresztülutazó szű­­kölködők, a’ polgármester’ utasítása mellett, szinte részesíttetnek. A’ mesterlegények is, kiknek a’ koldulás keményen tiltatik, ván­dorkönyvöket előmutatván , 8 v. krajczárnyi útravalót kapnak. A’ koldulás’ elhárítására felvigyázók rendeltetvék, kik meg­határozott fizetésökön felül miiden behajtott koldusért 6 v. krt kapnak. Az intézet által pártfogásba vett gyámoltalan árvák és­ le­­lenczek havi fizetéssel magányos házakba adatnak kosztba. Fölvé­telük ugyanazon módon történik mint a’ szegényeké ; egy külön felügyelő vigyáz rájuk , ki a’ tartásdíjt az illető hivatalnál fölve­szi ’s azt havonkint az illető kosztadóknak átadja, és időről időre felügyel, valljon a’ gyermekek rendesen ápoltatnak, neveltetnek és a’ megkivántató idő’ elérésekor a’ nyilványos oskolákba küldet­nek e? Egyébiránt e’ gyámoltak is külön jegyzőkönyvbe iktat­­vák, mellynek másolatát az illető felügyelő kapja. A’ gyermekek elérvén a’ 12 esztendőt, ha fiúk, vagy az árva-házba vétetnek fel további kiképzésük végett, vagy mester­ségre adatnak, mi közben is mindig az intézet’ felügyelése alatt maradnak; ha pedig leányok , ezeknek becsületes szolgálatba a­­dására gond fordíttatik. Az árva­ház’ közvetlen gondját egy külön felügyelő viseli; tőle függ az árvák’ atyja, ki az intézetben lakik, az élelmet meg­határozott pénzen megszerzi és a’ kellő fenyítéket a’ növendékek közt fentartja. Ezek’ száma további rendelésig 12 fiúra korláto­zott, kik egyenruhát kapnak, és oktatás végett nyilványos osko­lákba küldetnek. Az árva­házba közönségesen azon gyermekek vétetnek föl, kik nyilványos gondviselés alatt 11—12 esztendő­kig magányosoknál neveltettek és itt nyerendő kiművelődésre testi és lelki tulajdonaik által alkalmasoknak mutatkoznak. Az intézet­­be­n tartózkodásuk 3 évre határoztatok, mi­után a’ választmány’ megegyezésével szerződés szerint megállapított föltételek alatt ta­nulásra adatnak. Egyébiránt ez intézetbe, tartáspénz mellett, más gyermekek is fölvétetnek. A’ bevétel ’s kiadás feletti számadás 1836ig a’ gyámság ál­tal ingyen vitetett, később egy külön számvevőre fizetés mel­lett bízatott, 1838tól fogva pedig az ujan felállított városi alapí­­tóhivatal által láttatik el. A’ számvivők a' kamatokat szedik be, és az összegyűlt önkénytes adományokat nyugtatvány mellett át­veszik; minden kiadásra a’ polgármester ad utalványt, melly a’ számvevő által ellenjegyeztetik. Az év’ végével történik a’ szám­adás , melly szokott pontos átvizsgálás után a’ tanács’ elébe ter­jesztetik, és összes kivonatban az egyes adományok’ jegyzéké­vel sajtó által közhírré tétetik. És ezen nyilván­osságnak köszön­hetni főképen, hogy a’ közönség’ bizodalma megnyeretik, ’s az­által ezen intézetek’ megalapítása eléretik. Általában a’ helybeli közönség’ jótékonyságát nem lehet e­­léggé dicsérni; mert ha tekintetbe vétetik, milly parányi érték fölött rendelkezhetik a’ város, hogy ezenkívül itt semmi uraság nem lakik, következőleg a’ jóltévő intézetek’ gyámolítása egye­dül az úgysem igen vagyonos város’ lakosaira esett, valóban csodálatra méltó, hogy a’ szenvedő emberiség’ javára annyit és olly tartósan cselekedhetett. 252

Next