Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-05-16 / 39. szám
féle felsőbb tudományokat, diákul tanultunk és tanultának: diák polgárokká nem változtunk és nem változtattak. Igaz, hogy a’ magyar polgárnak, ha tehetségében áll, szégyen’s háladatlanság— magyarul nem tudni, és a’ legméltóbb é s igazságosabb kívánat az, hogy hazai nyelvünk hazánkban közönségessé legyen, — ezen hazánk törvényhozó testületei lelkesen is dolgoznak, de épen ezen polgári oskolában adódnék a’ legédesgetőbb és legkevesebbé kényszerítő alakú alkalmatosság arra, hogy az magyar nyelv önkint és igy kedvelt utón terjedhessen ; mert p. o. habár némelly helyeken (az dolgot az formánál fölebb tekintve) ezen polgári oskolában tót vagy német nyelven kellene is tanítani, de ollyatén tanítók választatván arra, kik jól tudnak magyarul, és csak szükségből tanítanának idegen nyelven, és csak addig, mig a’ helység’ nyelve megkívánná, de azonban ex professo magyar grammaticát is tanítván, egyszersmind pedig az többi tanulmányoknak; magyar műszavait, a’ gazdasági szereknek, növényeknek ’stb. neveit is megtanítván, növendékeiket a’ magyar nyelvbe, nem csak betűs után, hanem gyakorlatilag is, bevezetnék. A’ ikre, hlogy alkalmas és elegendő tanítók, mihelyt az illyetén polgári oskolák felállíttatnának, ne találtathassanak, azon nem igen aggódom; mert az természet’ rendje mintegy ujjal mutatja, ’s a’ tapasztalás is bizonyítja, hogy mihelyt valamelly élelem-kútfő nyílik föl valahol, azonnal önként szállongnánk oda az élvezők is; mert továbbá hazánkban most is igen kevés helységek vannak oskolai tanítók nélkül, kik többecske jutalomért több oskolai osztályokat is taníthatnának; mert végre ezen polgári oskolában (az egy rajztudományt kivéve) nem valameily egész kiterjedésű tudományok’ tanítása, hanem csak azoknak az közéletre szükséges, és egyszerűbb részei’ kivonatja, forogván kérdésben, és igy ezekre nem valameily, minden felsőbb tudományokban teljes jártasságú tanítók kiválhatván, ollyanokat, kik erre alkalmatosak lehetnének, hazánkban, hol a’ fél-tanultak, a’ kenyér nélkül szűkölködő tudományos ifjak olly nagy számmal vannak, addig is, mig jövendőben az felsőbb oskoláktól különösen ezen czélra képzetteket kapnánk, elegendő számmal találni, nem lenne nagy nehézség. De különben is: Úgysem lehetne az 3 vagy 4 éves polgári oskolai pályát egyszerre elkezdeni, hanem csak lépcsőnként menne fölebb, és országunk minden helységeiben úgysem lehetne mindenütt egyszerre és ugyanazon évben a’ polgári oskolákat felállítani, hanem azok csak időről időre szaporodnának, és igy az tanítók’ keresésére és választhatására maga az dolog elég időt ’s módot nyújtana. — Egyébiránt minden nagynak kezdete kicsiny; a’ legszebb festésnek is goromba vonás az alapja, és csak az fokonkinti idomítás teszi kész szépséggé: a’ polgári oskolát se képzeljük egyszerre és azonnal egész kiterjedésben feláílhatónak, ’s egyszerre olly teljes hatásúnak, az mivé csak az fokonkinti gyarapítás által lehet. — Az ki jól kezd, már a’ fele czélt elérte. Az ődikre. Alkalmatos oskolai könyvek, ezen még csak indulatban lévő polgári oskolákra nézve, ott is, hol már az elemi részben divatoznak, még ugyan nincsenek, vagy legalább igen kevés számmal vannak, mellyek ezen czélra használtathatnának, de hiszen oskoláink az eddigi rend szerint már századok óta fenállanak, és vallyán vannak e azokra nézve is, az apróbb oskolákra alkalmazott, minden részben és tekintetben alkalmatos könyvek, még a’ catechismusokat is ide értve ? — Én ugyan nem állíthatom azt, hogy minden apróbb oskolai könyvecskéket megolvastam, de csakugyan többeket ismervén, azt állíthatom, hogy azok közül az maga kitűzött czéljának minden részben és tekintetben megfe- 1*3 __ méltó emléi." ------------A inak levében kiadott ’s Debreczenben 1836ban (fájdalom megcsonkítva) újra kinyomatott munkáját, az úgynevezett „Kis-tükört“, ismerem, mellynek élőbeszédét, ha a’ hely megengedné, szeretném egészen ide írni, mellyet szerzője ezelőtt 70 évvel ezen szavakkal zárt be: ,,Sokkal hasznosabb volna a’ falusi gyermekeket magyar olvasásra, éneklésre, könyörgésre, írásra, arithmeticára, históriára és a’ keresztény hit’ ágazataira tanítani, mint gyermeki elméjüket hat hét diák declinatiónak vagy regulának tanulásával gyötreni, jövendő megsirathatatlan károkkal — az ur Isten vidítsa föl az keresztény szülöknek szíveiket, ez nagy fogyatkozásnak r megjobbítására !44 — Engedelmet kérek az általam igen tisztelt magyar szerzőktől és tudósoktól, hogy illyést állítani bátorkodom az apróbb oskolai könyvekre nézve, mert ennek okául nem azt tartom, hogy kiművelt és széles tudományos férfiaink számosan nem volnának, hanem inkább azt, hogy igenis számosan vannak, és az magához bizakodó fölemelt érzés azokat inkább a’ nagyobb tudományok’ fejtegetésére, egymással vetélkedésre ösztönözi, mint egy alacsony köntösű, csekély látványságú, a’ világ előtt csak egy picziny emlékoszlopot sem ígérhető, gyermek-oskolai könyvekkel való bisielődésre. — Nem is tudom, mit állítsak: azt e, hogy nehezebb egy fölemelt tudományt tárgyazó, mint egy apró növendékek lelki erejéhez jól aranyzott ’s eltalált könyvet írni; vagy Peilig megfordítva ? mert amott az tudós fő, az kiművelt lélek, édes vonzódása szerint, önmagát törekszik kifejteni és kimutatni, és ezen kedves körében az lélek maga mellett mintegy elragadtatva szabad röpködéssel munkálkodik, de ellenben imitt magát meg kell mintegy tagadni; magas érzelmeit, az kis gyermekek oskolai porával összekeverni; az kicsinosított nyelvköntös (stylus) helyett gondolatait együgyű gyermeki beszédmódba burkolni, ’s magasabb helyzetéből magát a’ gyermekek’ helyzetébe elegyíteni. -------Innen gondolom okát annak is, hogy több nagylelkű, azaz magokkal biró tudósok ereszkedvén már le az oskolai könyvek’ írására, azoknak nagy részében az önmegtagadó szerepet jól is vitték, de csakugyan sok rész’ bizonyítása szerint úgy jártak, mint Jupiter rókája az cserebogárral, azaz tettetett szerepükből ki- és fölugrottak természeti szellemeikre és ezáltal munkájukat egyformátlanságba (differmitas) hozták. — Naturam expellas l’urca, tamen usque redibit — bár erőszakkal űzd ki az természeti hajlandóságot, néha mégis visszafordul. — De mindezek mellett is, mint mondám, oskoláink századok óta felállanak és eléggé tökéletes oskolai könyvek’ szűke mellett is virágoznak; szinte igy elkezdődhetik tehát a’ polgári oskola is, az arra előre alkalmazott kész könyvek nélkül. Az ödikra. Az szülők’ szűkkeblűsége, gyermekeik’ jövendője iránti gondatlansága, valóban nagy oka és akadálya annak, hogy sokkal kevesebbek az oskolába járó növendékek, mint az mennyien lehetnének; de tapogassuk körül, valljon épet magok és mindig az szülék e ennek okai? valljon nincsenek e még több ollyatén környülállások, mellyek ezen szűkkeblüséget napról napra élesztik és gerjesztik? — Fönebb említettem, hogy némelly szülők egykét diák szótól is mennyire megijednek, de az csak azokra való volt, kik gyermekeiket már egykét évig oskolába járatták, és ekkor azt félbehagyatták; — hanem igaznak látszik az is, hogy ezen példák r r ~ ' ’ sok ollyatén szülőket szaporítanak, kik gyermekeiket föl sem is adják; mert már mint megtörtént dolgot tapasztalván azt, hogy szomszédjuknak egy két évi oskolás gyermeke csak oda esett viszsza, hol az ő, még oskolába sem járt magzatjaik vannak, az iskolába járatást úgy nézik, mint csupa szülői negédességet és haszontalan idővesztegetést. — Ez azonban csak —--” 'kes és oldal