Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-16 / 39. szám

féle felsőbb tudományokat, diákul tanultunk és tanultának: diák polgárokká nem változtunk és nem változtattak. Igaz, hogy a’ magyar polgárnak, ha tehetségében áll, szé­gyen’s háladatlanság— magyarul nem tudni, és a’ legméltóbb é s igazságosabb kívánat az, hogy hazai nyelvünk hazánkban kö­zönségessé legyen, — ezen hazánk­ törvényhozó testületei lel­kesen is dolgoznak, de épen ezen polgári oskolában adódnék a’ legédesgetőbb és legkevesebbé kényszerítő alakú alkalmatos­ság arra, hogy az magyar nyelv önkint és igy kedvelt utón ter­jedhessen ; mert p. o. habár némelly helyeken (az dolgot az for­mánál fölebb tekintve) ezen polgári oskolában tót vagy német nyelven kellene is tanítani, de ollyatén tanítók választatván arra, kik jól tudnak magyarul, és csak szükségből tanítanának idegen nyelven, és csak addig, mig a’ helység’ nyelve megkívánná, de azonban ex professo magyar grammaticát is tanítván, egyszers­mind pedig az többi tanulmányoknak; magyar műszavait, a’ gaz­dasági szereknek, növényeknek ’stb. neveit is megtanítván, nö­vendékeiket a’ magyar nyelvbe, nem csak betűs után, hanem gyakorlatilag is, bevezetnék. A’ ikre, hlogy alkalmas és elegendő tanítók, mihelyt az illyetén polgári oskolák felállíttatnának, ne találtathassanak, azon nem igen aggódom; mert az természet’ rendje mintegy ujjal mu­tatja, ’s a’ tapasztalás is bizonyítja, hogy mihelyt valamelly éle­lem-kútfő nyílik föl valahol, azonnal önként szállongnánk oda az élvezők is; mert továbbá hazánkban most is igen kevés helysé­gek vannak oskolai tanítók nélkül, kik többecske jutalomért több os­kolai osztályokat is taníthatnának; mert végre ezen polgári osko­lában (az egy rajztudományt kivéve) nem valameily egész ki­terjedésű tudományok’ tanítása, hanem csak azoknak az köz­élet­re szükséges, és egyszerűbb részei’ kivonatja, forogván kérdés­ben, és igy ezekre nem valameily, minden felsőbb tudományok­ban teljes jártasságú tanítók kiválhatván, ollyanokat, kik erre al­kalmatosak lehetnének, hazánkban, hol a’ fél-tanultak, a’ ke­nyér nélkül szűkölködő tudományos ifjak olly nagy számmal vannak, addig is, mig jövendőben az felsőbb oskoláktól különö­sen ezen czélra képzetteket kapnánk, elegendő számmal találni, nem lenne nagy nehézség.­­ De különben is: Úgysem lehetne az 3 vagy 4 éves polgári­ oskolai pályát egy­szerre elkezdeni, hanem csak lépcsőnként menne fölebb, és or­szágunk­ minden helységeiben úgysem lehetne mindenütt egy­szerre és ugyanazon évben a’ polgári oskolákat felállítani, hanem azok csak időről időre szaporodnának, és igy az tanítók’ keresé­sére és választhatására maga az dolog elég időt ’s módot nyújtana. — Egyébiránt minden nagynak kezdete kicsiny; a’ legszebb festésnek is goromba vonás az alapja, és csak az fokonkinti idomí­­tás teszi kész szépséggé: a’ polgári oskolát se képzeljük egy­szerre és azonnal egész kiterjedésben feláílhatónak, ’s egyszerre olly teljes hatásúnak, az mivé csak az fokonkinti gyarapítás által lehet. — Az ki jól kezd, már a’ fele czélt elérte. Az ődikre. Alkalmatos oskolai könyvek, ezen még csak in­dulatban lévő polgári oskolákra nézve, ott is, hol már az elemi részben divatoznak, még ugyan nincsenek, vagy legalább igen kevés számmal vannak, mellyek ezen czélra használtathatnának, de hiszen oskoláink az eddigi rend szerint már századok óta fen­­állanak, és vallyán vannak e azokra nézve is, az apróbb oskolák­ra alkalmazott, minden részben és tekintetben alkalmatos könyvek, még a’ catechismusokat is ide értve ? — Én ugyan nem állíthatom azt, hogy minden apróbb oskolai könyvecskéket megolvastam, de csakugyan többeket ismervén, azt állíthatom, hogy azok közül az maga kitűzött czéljának minden részben és tekintetben megfe- 1*3 __ méltó em­léi." ------------A inak levében kiadott ’s Debreczenben 1836ban (fájdalom­ megcsonkítva) újra ki­nyomatott munkáját, az úgynevezett „Kis-tükört“, ismerem, melly­­nek élőbeszédét, ha a’ hely megengedné, szeretném egészen ide írni, mellyet szerzője ezelőtt 70 évvel ezen szavakkal zárt be: ,,Sok­kal hasznosabb volna a’ falusi gyermekeket magyar olvasásra, éneklésre, könyörgésre, írásra, arithmeticára, históriára és a’ ke­resztény hit’ ágazataira tanítani, mint gyermeki elméjüket hat hét diák declinatiónak vagy regulának tanulásával gyötreni, jö­vendő megsirathatatlan károkkal — az ur Isten vidítsa föl az ke­resztény szülöknek szíveiket, ez nagy fogyatkozásnak r megjobbí­­tására !44 — Engedelmet kérek az általam igen tisztelt magyar szerzőktől és tudósoktól, hogy illyést állítani bátorkodom az apróbb osko­lai könyvekre nézve, mert ennek okául nem azt tartom, hogy ki­művelt és széles tudományos férfiaink számosan nem volnának, ha­nem inkább azt, hogy igenis számosan vannak, és az magához bizakodó fölemelt érzés­ azokat inkább a’ nagyobb tudományok’ fejtegetésére, egymással­ vetélkedésre ösztönözi, mint egy ala­csony köntösű, csekély látványságú, a’ világ előtt csak egy picziny emlékoszlopot sem ígérhető, gyermek-oskolai könyvekkel való bisielődésre. — Nem is tudom, mit állítsak: azt e, hogy nehezebb egy fölemelt tudományt tárgyazó, mint egy apró növen­dékek­ lelki erejéhez jól aranyzott ’s eltalált könyvet írni; vagy Peilig megfordítva ? mert amott az tudós fő, az kiművelt lélek, édes vonzódása szerint, önmagát törekszik kifejteni és kimutatni, és ezen kedves körében az lélek maga mellett mintegy elragadtat­va szabad röpködéssel munkálkodik, de ellenben imitt magát meg kell mintegy tagadni; magas érzelmeit, az kis gyermekek­ osko­lai porával összekeverni; az kicsinosított nyelvköntös (stylus) he­lyett gondolatait együgyű gyermeki beszédmódba burkolni, ’s magasabb helyzetéből magát a’ gyermekek’ helyzetébe elegyíteni. -------Innen gondolom okát annak is, hogy több nagylelkű, azaz magokkal biró tudósok ereszkedvén már le az oskolai könyvek’ írására, azoknak nagy részében az önmegtagadó szerepet jól is vitték, de csakugyan sok rész’ bizonyítása szerint úgy jártak, mint Jupiter­ rókája az cserebogárral, azaz tettetett szerepükből ki- és fölugrottak természeti szellemeikre és ezáltal munkájukat egyformátlanságba (differmitas) hozták. — Naturam expellas l’ur­­ca, tam­en usque redibit — bár erőszakkal űzd ki az természeti hajlandóságot, néha mégis visszafordul. — De mindezek mellett is, mint mondám, oskoláink századok óta felállanak és eléggé tökéletes oskolai könyvek’ szűke mellett is virágoznak; szinte igy elkezdődhetik tehát a’ polgári oskola is, az arra előre alkalmazott kész könyvek nélkül. Az ödikra. Az szülők’ szűkkeblűsége, gyermekeik’ jövendője iránti gondatlansága, valóban nagy oka és akadálya annak, hogy sokkal kevesebbek az oskolába járó növendékek, mint az mennyien lehetnének; de tapogassuk körül, valljon épet­ magok és mindig az szülék e ennek okai? valljon nincsenek e még több ollyatén környülállások, mellyek ezen szűkkeblüséget napról napra élesz­tik és gerjesztik? — Fönebb említettem, hogy némelly szülők egykét diák szótól is mennyire megijednek, de az csak azokra való volt, kik gyer­mekeiket már egykét évig oskolába járatták, és ekkor azt félbe­­hagyatták; — hanem igaznak látszik az is, hogy ezen példák r r ~ ' ’ sok ollyatén szülőket szaporítanak, kik gyermekeiket föl sem is adják; mert már mint megtörtént dolgot tapasztalván azt, hogy szomszédjuknak egy két évi oskolás gyermeke csak oda esett visz­­sza, hol az ő, még oskolába sem járt magzatjaik vannak, az iskolá­ba járatást úgy nézik, mint csupa szülői negédességet és ha­szontalan idővesztegetést. — Ez azonban csak —--” 'kes és oldal

Next