Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-24 / 7. szám
Indiai pantheon. Illy nevet visel egy keletindiai, keletásiai, középafrikai ’stb. vallási, nép- és természetirási ritkaságok’ és nevezetességek’ gazdag gyűjteménye, mellynek tulajdonosa Lamare-Picquot*') ur. Lamare-Picquot, bayeuxi születésű franczia gyógyszeres, már 1821—23 ban meglátogatta Bengali ’s a’ coromandeli partokat kereskedési czélokból; de 1826 ban olly szándékkal ment e’tájakra vissza, hogy a’ mit e’ gazdag és különböző tekintetben olly felette érdekes vidékek’ népeinél a’ nyelv-, nép-, vallás- és természetbúvárra nézve nevezetest és tanulságost talál, azt ott helyben összegyűjtse és eredeti épségében és szépségében terjessze az európai — illyesekhez hasonló tömegben, különféleségben és lűv-ségben még eddig nem juthatott — tudósok’ vizsgálata alá. Bengálban Dakká és Krisnagara, továbbá Calcutta, Serampur, a’ Ganges’ partjai ’s az e’ folyam’ torkolatjánál fekvő szigetek, Madras, Pondichéry és Karikai voltak kiváltképen azon pontok, melylyeken természettudományi, névszerinti füvészeti és zoológiai ritkaságait gyűjté. Calcuttában és környékén pedig a' brahmanok’ és buddhisták’ vallásához tartozó különféle tárgyak’, a. m. igen számos bálványok ’, alakok’, templomminták’, metszvények’, festvények’, edények’ ’szeif, legnagyobb részének jutott birtokába. A’ buddha-vallást ismertetők eredetileg Birmanországból származtak, honnan őket az ezen ország ellen 1825 ben szerencsésen hadakozott angolok hozák magokkal Calcuttába. A’ természeti tárgyaknál különös gondja volt arra, hogy mind a' kitömött állatok mind a’ növények nem csak épségeket, hanem, mennyire csak lehető, színük’ eredeti elevenségét és sajátságát is megtartsák. E’ részben különösen figyelemre méltó ’s a’ füvészeknek ajánlható azon mód, mellyel ő növényeit elrakta ’s olly hoszu tengeri után által is teljes épségükben megtartotta. T. J. Lamare- Picquot ur, miután növényeit a’ szokott mód szerint megszárította, nem rakta azokat papiros közzé, hanem egyszer összehajtotta ’s közvetlenül egyiket a’ másikra lapos és csekély mélységű katulyákba nyomta be, mellyek belől kőolajjal valának egészen bevonva ’s egy darabka kámforral és törött borssal ellátva, kivül pedig az eresztékeknél jól beszurkozva vagy beragasztva, így a’ katulyák sem föl nem pattogtak, sem a’ növényekhez kártékony féreg vagy nedvesség az egész nagy utón át nem férhetett. 1829diki áprilisben száz , kisebb nagyobb ládába rakott kincseivel, L. ur elhagyta Bengalt, a’ legszebb reményekkel honába evezendő, midőn épen a’ Jó-reménység’ foka előtt villám csapott a’ hajóra, benne iszonyú kárt tett, de a’ tudomány’ kincseit megkimélte. Isle-de-Franceba kellett kitérni a hajó terveinek ki -, igazítására, ’s csak a’ következett 1830diki tavasz hozta a gyűjtőt és gyűjteményét szerencsésen Francziaországba vissza. Legelső gondja vala itt L. urnak, gyűjteményét a fuvaros legnagyobb tekintetű és legilletőbb itéletű tudós testületeinek vizsgálata alá bocsátani, nem kételkedvén, hogy ha ezek’ véleménye az egészről kedvező leend, az a’ ministerium’ figyelmet önkiin magára vonandja, ’s ez ismét lépeseket teeml, hogy egy illyen kincs, melly magányosak’ kezei közt az első tulajdonos elhunytaval rendszerint széthurczoltatik , elfecséreltetik, mint publicuns tulajdona, a’ publicumnak hoszú időkre megtartassék. Csakugyan az Institut de France’ két osztálya, u. m. az Académie royale, des Inscriptions et Belles-Lettres ’s az Academie royale des Sciences, továbbá a’ Société Asiatique de Paris , a’ Société de Geographie, a Societe libre des Beaux-Arts ’stb. Küldöttségeket nevezének ki a’ gyűjtemény’ megszemlélése ’s annak becséről és sajátságairól teendő tudósítás végett. Nem lesz érdektelen legalább a’ három elsőnek küöttségi tudósításából itt egyegy rövid kivonatot közleni , megfontolván, hogy e’ küldöttségek’ tagjai és tudósítói jobbára európai hírű tudósok valának, kik közül azóta, fájdalom , nem egy, első rangú nevezetességet (Cuviert és Remusat Ábelt elég említeni) ragadott el a’ halál. Az Académie des Inscriptions’ küldöttsége (Quatremére, Lajar, Rémusat) többi közt ekképen ítélt e’ gyűjteményről: „Utazónk nem mulasztott el egy gondot, mellyel a’ természettudományok’ történeteinek érdekében szem előtt kellene tartani minden utazó- ’s természetbúvárnak, ki Asia’ inkább vagy kevésbbé polgári modon tartományit látogatja meg, t. i. azt, hogy feljegyezze szorgalmatosan az neveket, mellyekkel a’ benszülöttek saját, akár köznépi akár tudós nyelvükön a’ természeti tárgyakat illetik. Főképen pedig arra kellene ügyelni, hogy e’ nevek ugyancsak a’ benszülöttek’ eredeti betüjegyeivel írassanak le, sőt, ha lehet, valamelly tanultabb benszülött’ saját kezével is. Ha ezen óvatosságot a’ tudományos utazók mindenkor megtartották volna, ez a' művészet’ és szorgalom’ előhaladására nem kevés befolyással lett volna, az igy nyerendett fontos synonimonok által tetemesen könynyebbülvén az e’ messze tartományok’ benszülötteitől irt mű-, gyógy- és földműveléstudományi munkák’ értése, mellyekből olly örömest merítenék azon sajátságok’ és szokások’ ismeretét, mellyek’ hasznos voltát a’ keleti népek hoszas tapasztalásból tanulták“. . r. „Lamare - Picquot ur két fő osztályra szakasztja gyűjteményének műféle tárgyait, a’ mint t. i. azok vagy a’ Brahma-, vagy a’ Buddha-vallás’ ismertetésére szolgálnak. A’ brahman istenségek’ ábrázolatai számszerű it mintegy ötvenen lehetnek. Ezek részint égetett agyagból, részint márványból, részint bronszból készítve , vagy önálló alakok (figurines), vagy domborművek (basreliefs), ’s ábrázolják Brahmá-t, Vimu-t és Sívá-t és ennek hitvesét Parvati-t; továbbá Krisnd-t és ennek feleségét Radhá-t, Ganesá-t, Bala-Ramá-t vagy a’ gyermek Visuu-t, Daagannathá-t (Dsaggernáthot); Dharma-devá-t vagyis a’ törvény’ istenét egy ökör’ képében; Durgá-t, Síva’ hitvesét; Kali-t vagyis Sivát, mint nőistenséget a’ halál’ istennéjének félelmes attribútumaival, vagy mint Diagadkatri-t, azaz a’ világ’ utalmazónéját, vagy végre mint diadalmaskodót Mahidasurán, a’ gonosz szellemen, melly őt bivalyalakban támadta meg. Több vaspontosvényen, hindu festészek’ müvein, mythologiai tárgyakat látunk ábrázolva. Egy nagy abrosz Rama csatáját láttatja Ravana, a Lanka-szigeti zsarnok, ellen, melly tárgy a’ „Ramayana-“ból vagy „Bagavata-Purana-“ból van véve.—Ezen bálványalakokon kivül L. ur még szerencsés volt számos edényeket, u. m. lámpákat, szeneinket ’s más ilyes eszközöket gyüjthetni össze, mellyekkel