Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-24 / 7. szám

Indiai pantheon. Illy nevet visel egy keletindiai, keletásiai, középafrikai ’stb. vallási, nép- és természetirási ritkaságok’ és nevezetességek’ gaz­dag gyűjteménye, mellynek tulajdonosa Lamare-Picquot*') ur. Lam­are-Picquot, bayeuxi születésű franczia gyógyszeres, már 1821—23 ban meglátogatta Bengali ’s a’ coromandeli partokat kereskedési czélokból; de 1826 ban olly szándékkal ment e’tájak­ra vissza, hogy a’ mit e’ gazdag és különböző tekintetben olly fe­lette érdekes vidékek’ népeinél a’ nyelv-, nép-, vallás- és termé­szetbúvárra nézve nevezetest és tanulságost talál, azt ott helyben összegyűjtse és eredeti épségében és szépségében terjessze az európai — illyesekhez hasonló tömegben, különféleségben és lűv-­­­ségben még eddig nem juthatott — tudósok’ vizsgálata alá. Ben­­gálban Dakká és Krisnagara, továbbá Calcutta, Serampur, a’ Ganges’ partjai ’s az e’ folyam’ torkolatjánál fekvő szigetek, Ma­dras, Pondichéry és Karikai voltak kiváltképen azon pontok, m­ely­­lyeken természettudományi, névszerinti füvészeti és zoológiai rit­kaságait gyűjté. Calcuttában és környékén pedig a' brahmanok’ és buddhisták’ vallásához tartozó különféle tárgyak’, a. m. igen szá­mos bálványok ’, alakok’, templomminták’, metszvények’, festvé­­nyek’, edények’ ’szeif, legnagyobb részének jutott birtokába. A’ buddha-vallást ismertetők eredetileg Birmanországból származtak, honnan őket az ezen ország ellen 1825 ben szerencsésen hadako­zott angolok hozák magokkal Calcuttába. A’ természeti tárgyaknál különös gondja volt arra, hogy mind a' kitömött állatok mind a’ növények nem csak épségeket, hanem, mennyire csak lehető, színük’ eredeti elevenségét és sajátságát is megtartsák. E’ részben különösen figyelemre méltó ’s a’ füvészek­­nek ajánlható azon mód, mellyel ő növényeit elrakta ’s olly hoszu tengeri után által is teljes épségükben megtartotta. T. J. Lamare- Picquot ur, miután növényeit a’ szokott mód szerint megszárította, nem rakta azokat papiros közzé, hanem egyszer összehajtotta ’s közvetlenül egyiket a’ másikra lapos és csekély mélységű katulyák­­ba nyomta be, mellyek belől kőolajjal valának egészen bevonva ’s egy darabka kámforral és törött borssal ellátva, kivül pedig az e­­resztékeknél jól beszurkozva vagy beragasztva, így a’ katulyák sem föl nem pattogtak, sem a’ növényekhez kártékony féreg vagy nedvesség az egész nagy utón át nem férhetett. 1829diki áprilisben száz , kisebb nagyobb ládába rakott kin­cseivel, L. ur elhagyta Bengalt, a’ legszebb reményekkel honá­ba evezendő, midőn épen a’ Jó-reménység’ foka előtt villám csa­pott a’ hajóra, benne iszonyú kárt tett, de a’ tudomány’ kincseit­­ megkimélte. Isle-de-Franceba kellett kitérni a hajó terveinek ki -, igazítására, ’s csak a’ következett 1830diki tavasz hozta a gyűj­­tőt és gyűjteményét szerencsésen Francziaországba vissza. Legelső gondja vala itt L. urnak, gyűjteményét a fuvaros legnagyobb tekintetű és legilletőbb itéletű tudós testületeinek vizs­gálata alá bocsátani, nem kételkedvén, hogy ha ezek’ véleménye az egészről kedvező leend, az a’ ministerium’ figyelmet önkiin magára vonandja, ’s ez ismét lépeseket teem­l, hogy egy illyen kincs, melly magányosak’ kezei közt az első tulajdonos elhunyta­val rendszerint széthurczoltatik , elfecséreltetik, mint publicuns tulajdona, a’ publicumnak hoszú időkre megtartassék. Csakugyan az Institut de France’ két osztálya, u. m. az Académie royale, des Inscriptions et Belles-Lettres ’s az Academie royale des Sciences, továbbá a’ Société Asiatique de Paris , a’ Société de Geographie, a Societe libre des Beaux-Arts ’stb. Küldöttség­eket nevezének ki a’ gyűjtemény’ megszemlélése ’s annak becséről és sajátságairól teendő tudósítás végett. Nem lesz érdektelen legalább a’ három elsőnek kü­­öttségi tudósításából itt egyegy rövid kivonatot közle­ni , megfontolván, hogy e’ küldöttségek’ tagjai és tudósítói jobbá­ra európai hírű tudósok valának, kik közül azóta, fájdalom , nem egy, első rangú nevezetességet (Cuviert és Remusat Ábelt elég említeni) ragadott el a’ halál. Az Académie des Inscriptions’­ küldöttsége (Quatremére, Lajar, Rémusat) többi közt ekképen ítélt e’ gyűjteményről: „Utazónk nem mulasztott el egy gondot, mellyel a’ természet­­tudományok’ történeteinek érdekében szem előtt kellene tartani minden utazó- ’s természetbúvárnak, ki Asia’ inkább vagy kevésbbé polgári modon tartományit látogatja meg, t. i. azt, hogy feljegyezze szorgalmatosan az neveket, mellyekkel a’ benszülöttek saját, akár köznépi akár tudós nyelvükön a’ természeti tárgyakat illetik. Fő­képen pedig arra kellene ügyelni, hogy e’ nevek ugyancsak a’ benszülöttek’ eredeti betüjegyeivel írassanak le, sőt, ha lehet, valamelly tanultabb benszülött’ saját kezével is. Ha ezen óvatos­ságot a’ tudományos utazók mindenkor megtartották volna, ez a' művészet’ és szorgalom’ előhaladására nem kevés befolyással lett volna, az igy nyerendett fontos synonimonok által tetemesen köny­­nyebbülvén az e’ messze tartományok’ benszülötteitől irt mű-, gyógy- és földműveléstudományi munkák’ értése, mellyekből olly örömest merítenék azon sajátságok’ és szokások’ ismeretét, mellyek’ hasznos voltát a’ keleti népek hoszas tapasztalásból ta­nulták“. . r. „Lamare - Picquot ur két fő osztályra szakasztja gyűjtemé­nyének műféle tárgyait, a’ mint t. i. azok vagy a’ Brahma-, vagy a’ Buddha-vallás’ ismertetésére szolgálnak. A’ brahman istensé­gek’ ábrázolatai számszerű it mintegy ötvenen lehetnek. Ezek ré­szint égetett agyagból, részint márványból, részint bronszból ké­szítve , vagy önálló alakok (figurines), vagy dombor­művek (bas­­reliefs), ’s ábrázolják Brah­má-t, Vimu-t és Sívá-t és ennek hitvesét Parvati-t; továbbá Krisnd-t és ennek feleségét Radhá-t, Ganesá-t, Bala-Ramá-t vagy a’ gyermek Visuu-t, Daagan­­nathá-t (Dsaggernáthot); Dharma-devá-t vagyis a’ törvény’ istenét egy ökör’ képében; Durgá-t, Síva’ hitvesét; Kali-t vagyis Sivát, mint nőistenséget a’ halál’ istennéjének félelmes attribútu­maival, vagy mint Diagadkatri-t, azaz a’ világ’ utalmazónéját, vagy végre mint diadalmaskodót Mahid­asurá­n, a’ gonosz szel­lemen, melly őt bivalyalakban támadta meg. Több vaspontos­­­vényen, hindu festészek’ müvein, mythologiai tárgyakat látunk ábrázolva. Egy nagy abrosz Rama csatáját láttatja Ravana, a Lanka-szigeti zsarnok, ellen, melly tárgy a’ „Ramayana-“ból vagy „Bagavata-Purana-“ból van véve.—Ezen bálványalakokon kivül L. ur még szerencsés volt számos edényeket, u. m. lámpákat, szeneinket ’s más i­lyes eszközöket gyüjthetni össze, mellyekkel

Next