Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-14 / 82. szám
1 653 654 maris olly szerencsés, ittott némelly hasznokra mutathatni, melylyeket gyengéd fiatalságában szült, ’s mellyeket, ha jelenleg csekélyek és csirában vannak is még, majd idővel folyvást magasítand és szemünk elé fénylőbben hozandó kötelességemnek tartom tehát, e’ hasznokról, mellyeket a’ turtschi mezőgazdasági intézet keletkezése, azaz három év óta, szült, a’ gazdasági közönség előtt lelkiismeretesen kifejteni; sőt azt hiszem, hogy ezzel mind a’ magas lelkű telepítenének, de magának az intézetnek és az intézet’ellenségeinek, valamint barátainak, végre a’ közjó’ előmozdításának is tartozom. Leginkább az utolsó indítá e’ nyilványításra. Hogy pedig az intézetnek eddig mutatott hasznairól részint aránymértéküleg kedvezőn ítélhessünk, részint hogy másoknak is illy intézet’ felállítására némi intésül és serkentésül szolgálhasson, a’ tárgyat körülményesen ’s különös osztályokban adandóm elő. Szólandok tehát: I) A’ turtschi mezőgazdasági képző-intézet’ ez eljárás. II) Azon eszközökről, mellyeket ezen intézet czélja elérésére alkalmaz. III) Azon hasznokról, mellyeket az intézet eddig előmutatott. IV) Azon reménységről, melylyel ezen intézet a’ jövendőt kecsegteti. V) Azon tehetségről, miképtétethessenek illy intézetek közönségesbekké. I. A’ turtschi mezőgazdasági képzőintézet’ ez éj a. 1) E’ czélnak általányos meghatározása. Az említett intézet’ czélja: a’ paraszt ifjúságot okszeres gazdákká képezni. Ez az akaratja a’ magas lelkű telepítenének. 2) E’ czélnak közelebbi meghatározása. Szabad legyen itt e’ kifejezést „okszeres“ egy kissé közelebbről meghatároznom, azon fontos eredmények miatt, mellyek belőle folyaminak. Okszeresnek nevezünk mi minden olly hatásokat, működéseket és cselekvényeket, mellyeknek alapja az ész, mellyeken t. i. mi bizonyos törvényeket és czélirányosságot veszünk észre. Ezen értelemben okszeresek a’ természet’működései és hatásai is, sőt kell lenniük, ha okosabb ’s könnyen kivíható nézetek szerint a’ való az eszméből az anyagi a’ szellemiből kifejlődött. Ugyanazért tükrözi magát olly látszólag a’ valónak és anyaginak felületén és belsején az eszmélet’ és szellem’ képe. Mindezen hatások és működések azonban a’ természet’ részéről szükségkép és minden tudat nélkül történnek okosan, törvényszerüleg és czélirányosan. A’ természet szinte egy anyagi ész. Épen igy viselhetnek az emberek’ számos cselekvényes ékszeres bélyegzetet, a’ nélkül, hogy az ember előtt világosan tudva lennének. Ezen okszeresség utánozás- és szokásból ösztönkép történik a’ cselekvényekben. Ezen a’ hatásokban, működésekben és cselekvényekben létező okszerességet a’ természetnek és embereknek tárgyilagos, anyagi okszerességnek nevezhetnék. Az olly cselekvényeket azonban , mellyek világos tudattal ékszeresen léteznek, és ezen tudatból származnak, csak eszes lényeknél találhatni, minő például az ember. Az illy okszerességet alátevőleg (subjective) formaszerintinek azaz elméletinek nevezhetnék. E’ második magasb értelemben vesszük mi az „okszeres“ kifejezést, ha az együgyü parasztnak gazdasági tekintetbeni kiképezéséröl szólunk. Habár az első értelemben vett kiképzés a’ parasztnak némileg hasznos lehetne, mindazáltal mégis csak a’ második értelemben vett kiképzés teszi okszeres jelenzetű (characterű) gazdává és képessé, magától tovább haladni. Hogy tehát az egyszerű paraszt ékszeres mezeigazdává képeztethessék, ekkor e’ képzés úgy intéztessék , hogy a’ közönséges paraszt minden foglalatosságainál az okot átláthassa és az alapok tudásával munkás lenni tanulhasson. 3) Az anyagi és formaszerinti kiképzés. E’ ezél’ elérésére azonban kétféle képzés szükséges: egy anyagi és egy formaszerinti, az előbb említett kétszeres okszerességnek megfelelőiig. E’kétféle képzésmód’ szüksége egy okszeres mezeigazda’ fogalmaiban nyíltan fekszik annyira, hogy nincs szükség azt magyarázhatnunk, mi inkább itt e’ kétféle képzés’ módját tekintgetendjük meg egy kissé közelebbről. Egy okszeres mezeigazdaság’ vezetéséhez szükséges : a) az erre vonatkozó anyagok’ ismerete; Ittezen anyagoknak okos és okszeres kezelése. Az anyagi kiképzésnél tehát az ész egyedül anyagi, például a’ gazdasághoz tartozó tárgyak’ ismeretével töltetik el; a’ formaszerinti kiképzés a’ gondolkodó erőt fejti ki, mellynek magában és magára nézve kell kiképeztetnie, hogy törvényei’ tudata szerint működhessék. Az anyagi kiképzés tehát a’ kiképezendő mezeigazdának csak a" mezőgazdasági anyagok" ismeretét adja; a’ formaszerinti pedig képessé teszi őt, ezen mezőgazdasági anyagot czélirányosan használni, hogy belőle legmagasb nyereséget húzhasson. Az anyagi kiképzés a’ földművelőt egyszerű földművelővé, a’ formaszerinti pedig okszeres gazdává alkotja. 4) Sem az anyagi sem a’ formaszerinti kiképzés magában nem elég egy okszeres mezei gazda’ kiképzésére, hanem egyesítve mind a’ kettőt kell alkalmazni. A’ csupa anyagi kiképzés még csak nevét sem érdemli a’ képzésnek. Ez nem egyéb, mint az észnek vagy inkább emlékező tehetségnek megtöltése, vagyis különbféle tárgyakkali összetömegeltetés, nem pedig szabályozott és átlátszó kristály. E’ kiképzésnél hiányzik a’ szellemi erő, azaz a’ rendező mester, melly az anyagokból czélirányos rendszerek szerint legmagasb hasznot húzni képes. Ezen szellemi erő ’s ezen czélirányosan működő mester egyedül csak a’ kiképzett ész. A’ csupa anyagi kiképzés tehát a földművelőt csak bajjal és lassan viszi elő. Az ezáltal nyerhető tehetséggel és független előhaladással nem igen kérkedhetni. Sőt egy illy kiképzés a’ földművelőnek inkább ártalmas és káros, miről számos példákat nagyban és kicsinyben hozhatnék elő. Itt csak egyet említendek. Egy jószággondviselő hallotta és olvasó, hogy a’ marga a’ földeknek rendkívül hasznos. Legnagyobb szerencsétlenségére még azt is kelle tudnia, hogy a’ keze alatti jószágnak földje mind márgaföld és pedig tetemes mélységre. Mit cselekszik ő mély gödröket ásat ki a’ márgából, és a’ mit lehet földjeire hordatja. Ennek természetes következése az lett, hogy több évig egymásután semmit sem termeszthetett. Ita ez egy jószággondviselővel történt, bizonnyal annál könnyebben megtörténhetik egy közönséges földművelővel. De ha ellenben a’ gondolkozó erő magában van,’s csupa formaszerinti azaz elméleti kiképzést nyert anyagi tárgyak nélkül a’ mezőgazdaságra vonatkozva, ekkor szinte a’ tárgyak’ gazdagsága hiányzik, mellyekkel a’ gondolkozóérő magát hasznosan foglalatoskodtathatná, mert ezen anyagokat előbb keserű tapasztalásokkal kényteleníttetnék, hatalma alá keríteni. Az illy kiképzés inkább egy üres képzés, melly szétterjesztett szárnyakkal magasra akar repülni, de csakhamar megszégyenítve a földre hullni kénytelen. Csak szappanbuborékok ezek, mellyek fénylő játékkal egy kevéssé felemelkednek, hanem olly hamar köznevetségre szétpattannak. E’ két kiképzésmódnak tehát egymásra szüksége van; csak mindketten egyesülve alkotnak egy termékeny házasságot. Az anyagnak a’ mesterre és művészre szüksége van, ennek ellenben az anyagra. Az elméleti kiképzés az állátszhatlan tömeget egy világos, átlátszó, szép és hasznos kristállyá alakítja. (Folytatása következik.) A’ ra&dicalismBiflfis és a’ jessdiát. • Különös tulajdonsága a’ radicalismusnak a’ jesuiták iránti ellenszenv és gyülölség, kiket ez, a hol csak találkozik velők, írással ’s beszéddel szidalmaz, gyanúsít és üldöz, a nélkül hogy kitalálható volna ezen halálos idegenkedés oka. Korábbi időkben