Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-14 / 82. szám

1 653 654 maris olly szerencsés, ittott némelly hasznokra mutathatni, mely­­lyeket gyengéd fiatalságában szült, ’s mellyeket, ha jelenleg csekélyek és csirában vannak is még, majd idővel folyvást ma­­gasítand és szemünk elé fénylőbben hozandó kötelességemnek tartom tehát, e’ hasznokról, mellyeket a’ turtschi mezőgazdasági intézet keletkezése, azaz három év óta, szült, a’ gazdasági közönség előtt lelkiismeretesen kifejteni; sőt azt hiszem, hogy ezzel mind a’ magas lelkű telepítenének, de magának az intézet­nek és az intézet’ellenségeinek, valamint barátainak, végre a’ közjó’ előmozdításának is tartozom. Leginkább az utolsó indítá e’ nyilványításra. Hogy pedig az intézetnek eddig mutatott hasznai­ról részint aránymértéküleg kedvezőn ítélhessünk, részint hogy másoknak is illy intézet’ felállítására némi intésül és serkentésül szolgálhasson, a’ tárgyat körülményesen ’s különös osztályokban adandóm elő. Szólandok tehát: I) A’ turtschi mezőgazdasági képző-intézet’ ez eljárás. II) Azon eszközökről, mellyeket ezen intézet czélja elérésére alkalmaz. III) Azon hasznokról, mellye­ket az intézet eddig előmutatott. IV) Azon reménységről, mely­­lyel ezen intézet a’ jövendőt kecsegteti. V) Azon tehetségről, mikép­tétethessenek illy intézetek közönségesbekké. I. A’ turtschi mezőgazdasági képzőintézet’ ez é­­­j a. 1) E’ czélnak ál­talány­os meghatározása. Az em­lített intézet’ czélja: a’ paraszt ifjúságot okszeres gazdákká ké­pezni. Ez az akaratja a’ magas lelkű telepítenének. 2) E’ czél­nak közelebbi meghatározása. Szabad legyen itt e’ ki­fejezést „okszeres“ egy kissé közelebbről meghatároznom, azon fontos eredmények miatt, mellyek belőle folyaminak. Okszeresnek nevezünk mi minden olly hatásokat, működéseket és cselekvénye­­ket, mellyeknek alapja az ész, mellyeken t. i. mi bizonyos törvénye­ket és czélirányosságot veszünk észre. Ezen értelemben okszere­sek a’ természet’­működései és hatásai is, sőt kell lenniük, ha oko­sabb ’s könnyen kivíható nézetek szerint a’ való az eszméből az anyagi a’ szellemiből kifejlődött. Ugyanazért tükrözi magát olly látszólag a’ valónak és anyaginak felületén és belsején az eszmé­let’ és szellem’ képe. Mindezen hatások és működések azonban a’ természet’ részéről szükségkép és minden tudat nélkül történ­nek okosan, törvényszerüleg és czélirányosan. A’ természet szin­te egy anyagi ész. Épen igy viselhetnek az emberek’ számos cselekvényes ékszeres bélyegzetet, a’ nélkül, hogy az ember előtt világosan tudva lennének. Ezen okszeresség utánozás- és szokásból ösztönkép történik a’ cselekvényekben. Ezen a’ hatá­sokban, működésekben és cselekvényekben létező okszerességet a’ természetnek és embereknek tárgyilagos, anyagi okszeresség­­nek nevezhetnék. Az olly cselekvényeket azonban , mellyek vi­lágos tudattal ékszeresen léteznek, és ezen tudatból származnak, csak eszes lényeknél találhatni, minő például az ember. Az illy ok­­szerességet alátevőleg (subjective) formaszerintinek azaz elméleti­nek nevezhetnék. E’ második magasb értelemben vesszük mi az „okszeres“ kifejezést, ha az együgyü parasztnak gazdasági te­­kintetbeni kiképezéséröl szólunk. Habár az első értelemben vett kiképzés a’ parasztnak némileg hasznos lehetne, mindazáltal még­is csak a’ második értelemben vett kiképzés teszi okszeres jelen­­­­zetű (ch­aracterű) gazdává és képessé, magától tovább haladni. Hogy tehát az egyszerű paraszt ékszeres mezeigazdává képez­­tethessék, ekkor e’ képzés úgy intéztessék , hogy a’ közönséges paraszt minden foglalatosságainál az okot átláthassa és az alapok tudásával munkás lenni tanulhasson. 3) Az anyagi és forma­szerinti kiképzés. E’ ezél’ elérésére azonban kétféle kép­zés szükséges: egy anyagi és egy formaszerinti, az előbb emlí­tett kétszeres okszerességnek megfelelőiig. E’kétféle képzésmód’­ szüksége egy okszeres mezeigazda’ fogalmaiban nyíltan fekszik annyira, hogy nincs szükség azt magyarázhatnunk, mi inkább itt e’ kétféle képzés’ módját tekintgetendjük meg egy kissé közelebbről. Egy okszeres mezeigazdaság’ vezetéséhez szükséges : a) az erre vonatkozó anyagok’ ismerete; Itt­­ezen anyagoknak okos és oksze­res kezelése. Az anyagi kiképzésnél tehát az ész egyedül anya­gi, például a’ gazdasághoz tartozó tárgyak’ ismeretével töltetik el; a’ formaszerinti kiképzés a’ gondolkodó erőt fejti ki, melly­­nek magában és magára nézve kell kiképeztetnie, hogy törvényei’ tudata szerint működhessék. Az anyagi kiképzés tehát a’ kiképe­zendő mezeigazdának csak a" mezőgazdasági anyagok" ismeretét adja; a’ formaszerinti pedig képessé teszi őt, ezen mezőgazdasá­gi anyagot czélirányosan használni, hogy belőle legmagasb nye­reséget húzhasson. Az anyagi kiképzés a’ földművelőt egyszerű földművelővé, a’ formaszerinti pedig okszeres gazdává alkotja. 4) Sem az anyagi sem a’ formaszerinti kiképzés magá­ban nem elég egy ok­szeres mezei gazda’ kiképzésé­re, hanem egyesítve mind a’ kettőt kell alkalmazni. A’ csupa anyagi kiképzés még csak nevét sem érdemli a’ képzés­nek. Ez nem egyéb, mint az észnek vagy inkább emlékező tehet­ségnek megtöltése, vagyis különbféle tárgyakkali összetömegel­­tetés, nem pedig szabályozott és átlátszó kristály. E’ kiképzésnél hiányzik a’ szellemi erő, azaz a’ rendező mester, melly az anya­gokból czélirányos rendszerek szerint legmagasb hasznot húzni képes. Ezen szellemi erő ’s ezen czélirányosan működő mester egyedül csak a’ kiképzett ész. A’ csupa anyagi kiképzés tehát a földművelőt csak bajjal és lassan viszi elő. Az ezáltal nyerhető tehetséggel és független előhaladással nem igen kérkedhetni. Sőt egy illy kiképzés a’ földművelőnek inkább ártalmas és káros, mi­ről számos példákat nagyban és kicsinyben hozhatnék elő. Itt csak egyet említendek. Egy jószággondviselő hallotta és olvasó, hogy a’ marga a’ földeknek rendkívül hasznos. Legnagyobb szerencsétlen­­ségére még azt is kelle tudnia, hogy a’ keze alatti jószágnak földje mind márgaföld és pedig tetemes mélységre. Mit cselekszik­­ ő mély gödröket ásat ki a’ márgából, és a’ mit lehet földjeire hordat­­ja. Ennek természetes következése az lett, hogy több évig egy­másután semmit sem termeszthetett. Ita ez egy jószággondviselő­­vel történt, bizonnyal annál könnyebben megtörténhetik egy kö­zönséges földművelővel. De ha ellenben a’ gondolkozó erő magá­ban van,’s csupa formaszerinti azaz elméleti kiképzést nyert anya­gi tárgyak nélkül a’ mezőgazdaságra vonatkozva, ekkor szinte a’ tárgyak’ gazdagsága hiányzik, mellyekkel a’ gondolkozóérő magát hasznosan foglalatoskodtat­hatná, mert ezen anyagokat előbb keserű tapasztalásokkal kényteleníttetnék, hatalma alá keríteni. Az illy kiképzés inkább egy üres képzés, melly szétterjesztett szár­nyakkal magasra akar repülni, de csakhamar megszégyenítve a­ földre hullni kénytelen. Csak szappanbuborékok ezek, mellyek fénylő játékkal egy kevéssé felemelkednek, hanem olly­ hamar köz­nevetségre szétpattannak. E’ két kiképzésmódnak tehát egymásra szüksége van; csak mindketten egyesülve alkotnak egy termé­keny házasságot. Az anyagnak a’ mesterre és művészre szüksé­ge van, ennek ellenben az anyagra. Az elméleti kiképzés az ál­­látszhatlan tömeget egy világos, átlátszó, szép és hasznos kris­tállyá alakítja. (Folytatása következik.) A’ ra&dicalismBiflfis és a’ jessdiá­t. • Különös tulajdonsága a’ radicalism­usn­ak a’ jesuiták iránti ellenszenv és gyülölség, kiket ez, a hol csak találkozik velők, írással ’s beszéddel szidalmaz, gyanúsít és üldöz, a nélkül hog­y kitalálható volna ezen halálos idegenkedés­ oka. Korábbi időkben

Next