Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-31 / 9. szám

mert G. Glyciumot jelent, ’stb. A* magyar chemiai nevezet tehát nem használható a’ chemiai formulákra, mert ha mi p. o. a’ kén­­savas hamagot akarnék forma szerint jegyezni, ezt ekkép kellene tennünk: p. o. K II vagy KS3-rHS; K azaz kén -7 3 atom Sa­­vany.Kénsavany; II, hamany -1- 1 at. Savany.A rhamag; de K a’ többi chemicusoknál annyit teszen mint kálium tritoxyd; és II, hydrogenium superoxydatum Thénardii; KS3 pedig annyit jelent mint trisulfuretum Kalii; US pedig hydrogenium sulfuratumi el­lenben SO3 KO vagy S­K , minden chemiatanuló és tanító által, akármilly nyelven h­assék az, sulfas-kalinak olvastatik. A’ chemiáról irt könyvet nem szabad összezavarnunk egy belletristicáról értekezővel, azaz­­ nem tollról kell itt aggódnunk; mert amannál fő a‘ tudomány, nyelv’ tisztasága pedig mellékes dolog: midőn ellenben emennél a* tisztaság és csinosság elenged­­hetlen feltétel. Nem minden tudományokból űzhetni ki a’ dolognak minden ártalma nélkül az idegen kifejezéseket, mint a’ fönebb em­lítettekből látható. Az álnevű hátirónak véletét, hogy a’ chemiából minden idegen szavak’ kiküszöbölése által „egy európai vegytani műnyelv sem fog mérkőzhetni a’ magyarral“— csak annyiban is­merhetném el helyesnek és igaznak, mennyiben a* magyar nyelven kívül egy más nyelv sem fogott a’ chemiában nagyobb zavart okozni. Minthogy pedig mi az idegen kifejezéseket ki nem kerül­hetjük, tehát annyit veszünk azokból használatunkra, mennyi a’ dolog’érthetőségére szükséges, és a’ jeleknek, mellyek előfor­dulnak, kifejezésére szolgálhat; — és azt azért, hogy nem csak egymást érthessük, hanem hogy a’ kezdő, kinek a’tanító legfölebb az elemeket képes megadni, a’ chemiai folyóiratok’ és munkák’ olvasása által magát olly helyezetbe tehesse, hogy e­ tudományban magát bővebben kiművelhesse és tökéletesbithesse.— Tegyük fel, hogy minden chemiai kifejezéseket közölhetünk nyel­vünkön, meglátjuk évek után, mire mehetendnek chimicus utódaink, kik csupán magyar nyelven irt chemiai munkát olvashatan­lnak, minthogy a' más nyelven írtakat a’ kifejezések és jelek miatt soha sem fogják érthetni. Tudományos körünk uj nevek’ képzésére még azért mindig elég terjedelmes maradand; igy p. v. van szükségünk a' külön­féle édes testek’, valamint a’ különféle szeszes folyadékok’ (geist, Flüssigkeiten) kifejezéseire, ámbár az alkohol nevezet minden nyelvben felvétetett a’ tőle származott néhány szavak miatt, mint: aldehyd, aldehyden ’stb. Hasonló hiányainkat szükség még nagy részben pótolgatnunk uj szavak’ feltalálása által.—B. emlékű Schul­ter ur, egykori feledhetlen tanítóm (kinek útmutatása mellett én 1817. ha­lgattam a’chemi­iát) igenis fáradhatlan szorgalommal pá­rosult mély ítéletével fölötte sok jó chemiai szót hozott létre, mely­­lyeknek nagy része, mintegy az ő kitűnő ismereteinek enyész­­hetlen emléke, a’ múlandóság’ daczára is nyelvünkben díszelgni fog. Vajha egészségbeli körülményei őt ne gátolták volna, tanu­lók’ használatára egy tanítókönyvet készíthetni, vagy legalább csak egy más nyelven irt nagyobb munkát magyarra fordíthatni; bizonyosan sok nevezetet máskép lelendnénk: ő arra termett va­­la, a’ biztos utat és módot el nem tévesztendőt. Gyógyszertár­ban a’ nevezetek csupán elkülönözve léteznek; mellyek azonban egy jó chemiai tanítókönyvnek magyarra áttételében egymással kapcsolatban állanak. Az itteni alkalmazás dönti el a’ dolognak mi­benlétét. — T. Bugát tanító úr, Orvosi Tárában Berzelius’ che­­miájából néhány lapot magyarosított, és e’ kevés lap’ magyaro­sításán kivül egy nagyobb chemiai könyvet nyelvünkben még nem ismerek. Fordítgassunk csak, a’ nehézségek magoktól is feltűnnek. E’ nyomozat után, mellytől alkalmasint megkiméltethettem volna, ha elég ügyetlenül egy nem-edemi­us a’ dologba nem avatkozik, vessünk tehát még egy pár pillanatot az ügyetlen ál­nevű hátszóra. „Hamisan állíttatik, hogy a’ magyar vegynökök uj szókat koholnának, meghagyják ők a’ századok óta fenállót a’ tegnap feltaláltig.“ „Tisztítsuk a’ műnyelvet az élő ’s holt nyelvek s zagyvaléká­­tól, nem pedig hogy azokat még által ültessük, mert ha azt tesz­­szük, úgy nyelvünk valódi Bábel leend, és kérdem dr. S. urat : megértendjük e egymást, ha egyik arab, másik német, harmadik latin, negyedik svéd, ötödik görög ’stb. szókat hozand elő?“ Mikép hangzik együvé e’ két állítása E. urnak?— az utol­só nyilván el sem­ond az elsőnek; ha pedig az első valósodnék, akkor az utolsó fölösleges lenne. Hogy ha mi jó chem­ia, kifeje­zéseket más nemzetek’ példájára elfogadunk, akkor nyelvünk épen olly kevéssé leend Babel, mint kevéssé Bábel azon nem­zeteké , mellyek hasonlót cselekvének; igenis egy illyen chemiai nyelv Bábel a’ nem-chemicusnál; minthogy nem elég csak p. o. németül vagy francziául érteni, arra, hogy egy chemiai munkát szintúgy, mint egy regényt olvashassunk , a­ nyelv mellett még előbb chemiát kell tudni. Hogy ugyanez szükséges, és szüksé­ges is maradand hazánkban is, tagasdatlan. Halljátok, és bámuljátok már most, magyar chemicusok­­ mit hirdet Emlényi ur : „Azonban ama’ századossággal sincs mit kérkedni; mert kik a’ vegytannak csak első elemibe iktatvák is, tudniuk kell, mikép a’ rendszeres ’s alapos vegytan 1771-ben született azon napon, mellyen a’ jeles Lavoisier a’ savitól megismertető; mikor ’s kik fogják tehát még csak százados ünnepét is ülhetni ?“ Szegény Emlényi! —megmutatja e’ vallomásából, hogy ő még csakugyan elemiben sínlödik a’ vegytannak , és hogy ő az előidőkbeli chemiai munkálatokat még nem ismeri; mert ha azo­kat ismerné, bizonyosan illy vakmerő kifejezéstől pirulva őriz­kedett volna; — lássuk az 1771beni vegytan előtt irt munkákat — E. urnák ismeretei előbbre ki nem terjedvén—hogy tudják t. olvasóink, hogy már előbb is mintsem az annyiszor említett ur hiszi, léteztek— és pedig rendszeres és alapos — chemiai mun­kálatok ; illyenek: Roger Baconis (szül. 1206 -i* 1281) scripta de arte chem­ica Francofurti 1603. — Andr. Libur­ti opera chymica. Francul’. 1606. — J. Beguin élémens de chymie. Paris 1608. — Andr­a Myn­­sicht thesaurus medico-chymicus. Lubecae 1638. — J. B. vari Helmont. Opera omnia. Amstelodami 1652. — J. K­. Glauber opera chymica. Francofurti 1658 — 1659. —J. Becher vis­ti - chy­­micae. Mogunt. 1665. — J. Geoff­roy Cours de chymie. Paris 1675. — J. Mayon opera omnia. Hagae Comit. 1681. — Olai Borichii de ortu et progressu chemiae. Ilanniae 1668.— Herman­­tii Boerhave elementa chemiae. Lugduni Batavorum 1732. — G. E. Stahl fundamenta chemiae dogmaticae. Xorunbergae 1746. — J. Marquer élémens de ch.mie. Paris 1749. ’stb. A’ javító’ 1771-beni fölfü­lezése igenis chemiában a’ legfon­tosabb, és innét e’ felfödezés chem­ia’ történeteiben a legfontosabb időszakot is képezi; azonban ez csak egy és csupán egy időszak is maradand­ó’ h­ernia’ történeteiben. De ezen időszak már Lavoi­sier’ elő­deinek munkálatai által készíttetett el, mint azt E­­ur a’ következő munkákból láthatja: „Essais sur la recherche de la cau­se, par laquelle l’ étain et le plomb augmentent de poids, quand un les cab­ine, par J. Rev. Bazas 1630.“ és ,,Beireis, dass John Mayow vor hundert Jahren den Grund zur antiphlogistischen Chemie gelegt hat. Von J. A. Scherer, Wien 1793.“ Minthogy a­ chem­ia tapasztalaton épült tudomány, ugyanazért természetes, hogy mivel a’ tapasztalatok és factumok szaporodnak, a’ tudó-

Next