Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-06-10 / 46. szám
46« szám. Második esztendei folyamat 1839. «fimius’ 1®. Országgyűlést megnyitó beszédek. ~~ Üdvözlő beszéd, mellyel méltóságos Szigeti Szerencsy István, királyi személyes jelenlétnek törvényszékbeli helytartója, az 1839-ki országgyűlés’kezdetén jn. odikén az egybegyült. Karokat és Rendeket mint elnök köszöntötte. Tekintetes Karok és Rendek! Elérkezvén a’ törvényesen kiszabott idő, Felséges Urunk a’ törvények’ megtartását szívén hordozva, országosan összegyűjtötte hiv Magyarjait, kiknek szabadon választott képviselőit a’ tekintetes Karokban és Rendekben vagyon szerencsém tisztelni. — A’ kegyes és gondos Fejedelem, már a’ mennyire kegyelmes királyi meghivó leveléből is érthettük, különösen az 1830-ik esztendei 7dik törvényczikkely’ következésében állított, és 10 év’ lefolyta után honjokba okvetlen visszabocsátandó katonák iránt vállalt köz lekötelezésnek betöltéséről, és a’ magyar ezredeknek eddigi vitézi erőteljes állásához ’s a’ nemzet’ dicsőségéhez szabott állapotbani fentartásáról, közönségesen pedig a’ köz boldogság’ bővebb kifejlődésére vezető módokról kívánván közretanácskozni, már e’ részben is hálás érzésekre gerjeszti fiai szíveinket. Addig is, mig további kegyelmes kivánatai a’ királyi előadásokból bővebben tudva lesznek, nem találtam érdektelennek ezen a’helyen, hol a’ nemzeti élet legmunkásabban fejlődik ki, előadni nézeteimet nemzetünk’ rendszeres állása, annak kifejlődése, mostani helyezete és jövendő haladásának reményei ’s kinézetei felől. — Vagynak ugyanis minden nép’ létének bizonyos éltető lényeges elemei, mellyekre tekinteni kell, ha a’ társaságos formákat törvényeket és viszonyokat erős, természetes és állandó talpra alapítani kívánjuk. Nemzetünknek eleitől fogva, meddig csak a’ történeti biztos adatok felhatnak, a’ monarchiai-aristocratiai rendszer tetszett. A’ Király dicső és hatalmas a’ Felségnek tökéletességében, mint alkotmányos kútfeje minden jognak, nemességnek,nemesi birtoknak, szabadságoknak és kiváltságoknak, fel van ruházva törvényes erővel és hatalommal a’ társaságos élet’ kitűzött czéljainak teljesítésére. A’ magyar aristocratia tágasabb értelemben véve, nagyobb vagy kisebb kiterjedésben és mértékben, a’ népnek különféle osztályaiban messze elágazva, magában foglalja csaknem mindazokat, kiket születés, érdem, értelmesség, műveltetés, vagyon és társasági befolyás polgártársaik között kijeleltek, és szám szerint is az egésznek igen nevezetes részét teszik, úgy hogy polgári életünkben az erkölcsi akarat, a’ nemzetnek legerősebb és legnemesebb anyagi ereje által, válhatik törvényes tetté. Nincs elzárva azonkívül az aristocratianak tag kapuja sem egyesek sem erkölcsi személyzetek’ érdemei elől. A’ történet nálunk is tanúsította, hogy nincs állandóbb, mint esne’ rendszer, ha lényeges elemeiben tisztán és erősen fentartatik. __ Midőn nemzetünk a’16. és 17. századokban halálosan küzdve magáért és az egész kereszténységért, csaknem elvérezett, kettő vala, mi fentartá létét ’s elhárítá végső szétoszlását: az isteni gondviselés egy felséges, dicső, hatalmas Házhoz köté Nemzetünk’ sorsát, mellynek érzetében ’s érdekében vala védni 's a’ kormánya alatti műveit erős nemzetekkel védetni bennünket; de nincs hatalom, melly egy erővesztett, elcsüggedett népet fentarthasson; nálunk maradt, hála az egeknek, élet, a’ Nemzetben, melly a’ végső veszélyek között is nemzetiségéhez, ősi alkotmányához ragaszkodva, bár lenyomva, szétoszlatva, országgyűlési összejövetelekben, vármegyei és más helybeli hatóságokban fentartotta egységét és kötelékét; ’s igy soha kétségbe nem esve, ki nem ejtve vitéz kardját férfias karjaiból, lehetővé tette jó Fejedelmeinek és vitéz szomszédjainak, hogy, védve magát és védetve, két veszélyteljes század’ lefolyta után újra helyt fogott Europa’ műveit nemzetei között, ’s nem jutott azon régi, legműveltebb népnek és más hajdan a’ magyarral összekapcsolt atyafi nemzeteknek sorsára, kiket ugyanazon ellenséges hatalom ellen illy lélek nem élesztett ’s illy fejedelmek nem otalmaztak. Ezen két százados kül és bel háborúk fölélesztették a’ nemzetben a’ lefolyt század’ első felében a’ nyugalomnak, békének és a’ rendes társasági formáknak az 1723-ik 2-ik törvényezikkelyben olly elevenen kifejezett érzetét és kivánatát, mellyet Illik Károly és Mária Terézia, mint a’ törvényhozás’ úgy a’ kormányzat’ útján, buzdítva ápoltak és betöltötték. A’ lír-ik Károly alatti törvények mindenek előtt a’ nemzeti ési alkotmányos rendszert és szabadságot felfrisítve és megerősítve, czélirányos, rendes és időszerinti irányt adának a’ nemzet’ katonai szellemének, ’s a’ polgári és törvényes hivatalok’ elrendeltetése által togos mezőt a’ békés foglalatosságoknak. Még többet teve e’ részben Mária Teréziának gyengéded anyai szorgalma; fel tudta emelni a’ nemzetnek önérzetét, kölcsönös bizodalmát mutatni, támasztani és tettekre gerjeszteni, ’s a’ nemzeti szabadságokat, jogokat becsben tartó, vallásosságra, erkölcsiségre és meghatározott elvekre alapult kormányzat által, mint a társaságos rendet szorosan fentartani, úgy a’ nemzeti jobblét’ elérésében, az idő szerint, kiszabott rendes lépésekkel haladni. — Már csak az ujonan teremtett ’s az akkori idők’ szükségeinek tökéletesen megfelelő neveltetési rendszer, az urbér’ behozatala, melly által az aristocratiai kapcsolaton kívül álló földmivelő népnek, a’ nemzet’ emez olly annyira számos és hasznos részének, társaságos helyezete, kivált az úrbéri viszonyoknak legujabbi törvényes kifejlődése után, biztosítva és egy fekvő vagyonnal ellátott földmivelői osztály alakítva van, kedves emlékezetben fogják örökre tartani a’ dicsőült nagy Asszonynak nevét. IIdik Józsefnek legjobb szívből ’s az emberiség’ eleven érzetéből eredeti újításai nálunk nem sikerültének. IIdik Leopoldnak rövid kormánya alatt visszatért az ősi alkotmányos rendszer, ’s a’ soha nem nyugvó idő’ kifejlődéséhez képest az 1791-ki országgyűlésen hozott több törvények kétségtelen jelei valának az emberiség’ és az igazi műveltetés’ elő haladásának. Boldogult Isó Ferencz alatt az alkotmány’ fentartása kormányának állandó feltétele volt. Annak első háborús felében az időnek viharait, szétbontó szellemét ’s a’ külső ellenség példátlan erejű megtámadásait levívta ősi alkotmányos rendszerünk , s