Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-06-10 / 46. szám

46« szám. Második esztendei folyamat 1839. «fimius’ 1®. Országgyűlést megny­itó b­eszédek­.­ ­ ~~ Üdvözlő­ beszéd, mellyel méltóságos Szigeti Szerencsy István, királyi személyes jelen­létnek törvényszékbeli helytartója, az 1839-ki országgyűlés’kezdetén j­n. odikén az egybegyült­­. Karokat és Rendeket mint elnök köszöntötte. Tekintetes Karok és Rendek! Elérkezvén a’ törvényesen kiszabott idő, Felséges Urunk a’ törvények’ megtartását szívén hordozva, országosan összegyűj­tötte hiv Magyarjait, kiknek szabadon választott képviselőit a’ te­kintetes Karokban és Rendekben vagyon szerencsém tisztelni. — A’ kegyes és gondos Fejedelem, már a’ mennyire kegyelmes ki­rályi meghivó­ leveléből is érthettük, különösen az 1830-ik esz­tendei 7dik törvényczikkely’ következésében állított, és 10 év’ lefolyta után honjokba okvetlen visszabocsátandó katonák iránt vállalt köz lekötelezésnek betöltéséről, és a’ magyar ezredek­­nek eddigi vitézi erőteljes állásához ’s a’ nemzet’ dicsőségéhez szabott állapotbani fentartásáról, közönségesen pedig a’ köz bol­dogság’ bővebb kifejlődésére vezető módokról kívánván közreta­nácskozni, már e’ részben is hálás érzésekre gerjeszti fiai szí­veinket. Addig is, mig további kegyelmes kivánatai a’ királyi előadá­sokból bővebben tudva lesznek, nem találtam érdektelennek ezen a’helyen, hol a’ nemzeti élet legmunkásabban fejlődik ki, elő­adni nézeteimet nemzetünk’ rendszeres állása, annak kifejlődése, mostani helyezete és jövendő haladásának reményei ’s kinéze­tei felől. — Vagynak ugyanis­ minden nép’ létének bizonyos él­tető lényeges elemei, mellyekre tekinteni kell, ha a’ társaságos formákat törvényeket és viszonyokat erős, természetes és ál­landó talpra alapítani kívánjuk. Nemzetünknek eleitől fogva, meddig csak a’ történeti biztos adatok felhatnak, a’ monarchiai-aristocratiai rendszer tetszett. A’ Király dicső és hatalmas a’ Felségnek tökéletességében, m­int alkotmányos kútfeje minden jognak, nemességnek,­nemesi birtoknak, szabadságoknak és kiváltságoknak, fel van ruházva törvényes erővel és hatalommal a’ társaságos élet’ kitűzött czél­­jainak teljesítésére. A’ magyar aristocratia tágasabb értelemben véve, nagyobb vagy kisebb kiterjedésben és mértékben, a’ népnek különféle osz­tályaiban messze elágazva, magában foglalja csaknem mindazokat, kiket születés, érdem, értelmesség, műveltetés, vagyon és tár­sasági befolyás polgártársaik között kijeleltek, és szám szerint is az egésznek igen nevezetes részét teszik, úgy hogy polgári éle­tünkben az erkölcsi akarat, a’ nemzetnek legerősebb és legne­mesebb anyagi ereje által, válhatik törvényes tetté. Nincs elzárva azonkívül az aristocratianak tag kapuja sem egyesek sem er­kölcsi személyzetek’ érdemei elől. A’ történet nálunk is tanúsította, hogy nincs állandóbb, mint esne’ rendszer, ha lényeges elemeiben tisztán és erősen fentartatik. __ Midőn nemzetünk a’16. és 17. századokban halálosan küzdve magáért és az egész kereszténységért, csaknem elvérezett, kettő vala, mi fentartá létét ’s elhárítá végső szétoszlását: az is­teni gondviselés egy felséges, dicső, hatalmas Házhoz köté Nem­zetünk’ sorsát, mellynek érzetében ’s érdekében vala védni 's a’ kormánya alatti műveit erős nemzetekkel védetni bennünket; de nincs hatalom, melly egy erővesztett, elcsüggedett népet fentart­­hasson; nálunk maradt, hála az egeknek, élet, a’ Nemzetben, melly a’ végső veszélyek között is nemzetiségéhez, ősi alkotmányához ragaszkodva, bár lenyomva, szétoszlatva, országgyűlési összejö­vetelekben, vármegyei és más helybeli hatóságokban fentartotta egységét és kötelékét; ’s igy soha kétségbe nem esve, ki nem ejtve vitéz kardját férfias karjaiból, lehetővé tette jó Fejedelmei­nek és vitéz szomszédjainak, hogy, védve magát és védetve, két veszélyteljes század’ lefolyta után újra helyt fogott Europa’ mű­veit nemzetei között, ’s nem jutott azon régi, legműveltebb nép­nek és más hajdan a’ magyarral összekapcsolt atyafi nemzeteknek sorsára, kiket ugyanazon ellenséges hatalom ellen illy lélek nem élesztett ’s illy fejedelmek nem otalmaztak. Ezen két százados kül és bel háborúk fölélesztették a’ nemzet­ben a’ lefolyt század’ első felében a’ nyugalomnak, békének és a’ rendes társasági formáknak az 1723-ik 2-ik törvényezikkelyben olly elevenen kifejezett érzetét és kivánatát, mellyet Ill­ik Károly és Mária Terézia, mint a’ törvényhozás’ úgy a’ kormányzat’ útján, buzdítva ápoltak és betöltötték. A’ lír-ik Károly alatti törvények mindenek előtt a’ nemzeti ési alkotmányos rendszert és szabadságot felfrisítve és megerő­sítve, czélirányos, rendes és időszerinti irányt adának a’ nemzet’ katonai szellemének, ’s a’ polgári és törvényes hivatalok’ elren­­deltetése által togos mezőt a’ békés foglalatosságoknak. Még többet teve e’ részben Mária Teréziának gyengéded anyai szorgalma; fel tudta­­ emelni a’ nemzetnek önérzetét, köl­csönös bizodalmát mutatni, támasztani és tettekre gerjeszteni, ’s a’ nemzeti szabadságokat, jogokat becsben tartó, vallásosságra, erkölcsiségre és meghatározott elvekre alapult kormányzat által, mint a­ társaságos rendet szorosan fentartani, úgy a’ nemzeti jobb­lét’ elérésében, az idő szerint, kiszabott rendes lépésekkel halad­ni. — Már csak az ujonan teremtett ’s az akkori idők’ szüksé­geinek tökéletesen megfelelő neveltetési rendszer, az urbér’ behozatala, melly által az aristocratiai kapcsolaton kívül álló földmivelő népnek, a’ nemzet’ emez olly annyira számos és hasz­nos részének, társaságos helyezete, kivált az úrbéri viszonyoknak legujabbi törvényes kifejlődése után, biztosítva és egy fekvő va­gyonnal ellátott földmivelői osztály alakítva van, kedves emléke­zetben fogják örökre tartani a’ dicsőült nagy Asszonynak nevét. II­dik Józsefnek legjobb szívből ’s az emberiség’ eleven érzetéből eredeti újításai nálunk nem sikerültének. II­dik Leopoldnak rövid kormánya alatt visszatért az ősi alkotmányos rendszer, ’s a’ soha nem nyugvó idő’ kifejlődéséhez képest az 1791-ki országgyűlésen hozott több törvények két­ségtelen jelei valának az emberiség’ és az igazi műveltetés’ elő haladásának. Boldogult I­só Ferencz alatt az alkotmány’ fentartása kor­mányának állandó feltétele volt. Annak első háborús felében az időnek viharait, szétbontó szellemét ’s a’ külső ellenség példát­lan erejű megtámadásait levívta ősi alkotmányos rendszerünk , s

Next