Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-22 / 58. szám
A’ jog’ igaz elveinek az ifjúság közötti terjesztése’ helyes módszeréről*). Leopardi gróf „politicai-philosophiai catechismujában“ egy nézetet állít fel, mellynek talán annyival inkább volna szüksége közelebbi vizsgálatra, mivel első tekintetre sok embernek könnyen úgy ajánlkozhatnék, mint egyedüli vagy legalább legjártabb út az idő’ bajainak elhárítására, a’ mennyire ezek a’ megromlott tanokból erednek. ,,A’ fejedelmeknek parancsot kellene adniok, hogy a’ polgári ’s politicai philosophia’ alapvonalai minden iskolában taníttassanak; rendelést kellene tenniük, hogy kiki a’ legszorosabban csak ugyanazon egy tanitókönyvhöz tartsa magát, hogy eleje vétessék a’csalásnak, melly ama’ vezérkönyvet, javítási akarat’ ürügye alatt, csakhamar elrontandaná; erős kézzel kellene arra vigyázniuk, hogy a’ tanítók e’ kötelesség alól ki ne húzhassák magokat, sőt inkább minden évben tartozzanak megmutatni, hogy teljesítették azt; végre ki kellene tárni kegyes kezüket ’s arról gondoskodni, hogy ama’ könyv ezerszerte sokszorosíttassék , ’s mindenki hozzá juthasson, úgy hogy a’ philosophiai catechismus minden ifjúnak egyedi (individuális) sajátja legyen, ’s mindig a’ keresztények’ catechismusa mellett járjon. Ugyanazt a’ püspököknek terjeszteniük kellene a’ seminariumokban, előszabni a’ papságnak, ajánlani a’ lelkészeknek , köz szellerűtáplálattá tétetni, ’s egyszersmind megállapítani , hogy vizsgálatok’ (examen) alkalmával szintúgy kérdeztessenek a’ polgári philosopiáa’ mint a’ hit’ és keresztény moral’ tanelvei, mivel senki sem lehet valaha jó keresztény, a’ ki nem jó polgár és alattvaló.“ E’ valóban jószándékú javaslatra nézve két észrevételünk van. Az első annak kivihetőségét, a’ második azon kérdést illeti: valljon az előadott terv’kivitele, ha szinte lehetséges, óhajtandó volna e ? Hogyan szándékozott az érdemes és jóérzésű szerző munkába venni javaslatának lehetőségét ? A’ tanítót arra kell szorítani , hogy szigorúan ’s megszeghetlenül kövesse a’ vezér-oktatókönyvet ; javítások könnyen meghamisításokká válhatnának, azok mindenkorra megtiltandók. Minden tanító tartozzék esztendő’ végén megmutatni, hogy valósággal az érintett módon teljesítette kötelességét. Itt ellenállhatlanul egy kérdés támad: engedtessék e vagy tilalmaztassék a’ tanítónak könyve felett vagy mellett szabad leczketartás ? Ha az első történik , fajkép lehet akkor a’ tanítót ellenőrködés alatt tartani, hogy leczkéjében a’ compendium’ tiszta tanjának meghamisításai ne foglaltassanak? Ha pedig minden tanítómellé vagy felügyelőt kell rendelni, a’ ki leczkéjét vizsgálja, ’s a’ vezérkönyv’ mértékéhez tartsa, vagy a’ kormány más módon kénytelen bizonyosságot szerezni a’ tanító’ érzelméről ’s irányáról , könnyen átláthatni, hogy ugyanazon egy oktatókönyv’ előszabásában vélt biztosítmány tisztán áltató volna, ’s hogy nem az oktatókönyvben, hanem a’ leczke felett gyakorlott egyéb felügyelésben, vagy a’ tanító’ érzelmének a’ hivatalviselést megelőző, szorosabb ismeretében foglaltatnék — minden oktatókönyv nélkül is — a’ biztosítmány. De föltesszük — valamint a’ felnevezett irat’ egész tartalmának megfontolása után méltányosan föl is kell tenni —, hogy Leopardi gróf’ véleménye oda járult, hogy kötelessége a’ tanítónak, szorosan az oktatókönyv’ szavaihoz tartani magát, semmit sem venni el belőlük vagy tenni hozzájok, csupán az oktatókönyvben foglaltakat még egyszer, éspedig ugyanazon szavakkal, elmondani, a’ tanítványokkal megtanultatni, 's kérdések által meggyőződést szerezni magának a’ felől, valljon emlékezetükbe tapadt ’s értelmök előtt világossá tette a’ leczke*). De a’ tanuló ifjúságnak ezen, egy meghatározott könyvre korlátoztatása csak akkor nyújthatja a’ szándéklott hasznot, ha vele más bizonyos intézmények kapcsoltatnak össze, mellyekről a’ philosophiai-politicai catechismus’ szerzője nem tesz ugyan említést, de a’ mellyek közelebbi elmélkedéskor mint elmulaszthatlanok ajánlkoznak, mihelyt egyszer e’ könyvecske’ szempontjából indulunk ki. Ha a’ politicailag* jó érzelem tisztán mechanikai módon egy meghatározott könyvnek betanulása által elérendő, a’ nélkül hogy csak a’ tanítónak is megengedtethessék, azt szabad előadás által kiegészíteni ’s felvilágítani (mivel ő a’ tan’ tisztaságát meghamisíthatná) , akkor — minthogy e’ veszély más könyveknél még nagyobb mértékben létezik — az efféle rendszer szükséges kiegészítésül fölteszi : 1) hogy a’ tanuló ifjúság és mindennemű literatura közt (az előszabott oktatókönyvön kívül) áthághatlan válaszfal vonatik ; 2) hogy a’ tanuló ifjúság a’ világban ezenkívül kelendő nézeteknek minden hagyományos és élőszóbeli behatásától szorosan elzáratik. Ezek elháríthatlan következményei minden próbának, melly a’ Leopardi gróf által javaslott rendszer’ létesítésére létetik, és igy önkint kitetszik, milly kevéssé lehetne azt végrehajtani következetes szigorúsággal a’ gyakorlatban. De még az is , ki e’ következésektől talán nem irtóznék, készen tartsa magát arra, hogy czélját ugyanazon pillanatban meghiúsodva látandja, mellyben a’ vezér-oktatókönyv’ szellemi táplálatára szorított, ezenkívül szoros korlátok közt tartott ifjúság kibocsáttatik ’s a’ világba küldetik, a’ minek pedig elébbutóbb meg kell történni. (Vége következik.) *) Forrás: Vermischte Schriften von Carl Ernst Jarckc. I. Band. München 1839. Montesquieu’ constitutionalis monarchiai ideáljának némelly hiányai. (Vége). Megnyugszunk Montesquieunek 9ik pont alatti azon állításában, miszerint a’ végrehajtó hatalom legalkalmasabban a monarcha által gyakoroltatik ; de nem fogadhatjuk el egyszersmind *) Ha csakugyan igy kell ennek történni, van tagadhatlanul még egy sokkal hathatósabb eszköz. A’ tanuló ifjak e könyvet a kiosztásával megbízott hatóságok’ kezeiből kaphatnák, meghatározott idő alatt emlékezetekbe olthatnák, és szabott hazai időkben vizsgálat által bizonyságot adhatnának a’ felöl , hogy őket kielégíti ’s miképen e’ kiadás. A’ tetemes költségkímélés , mell a tanítói személyzet elbocsáttatásával járna, nem legcsekélyebb haszna volna az ilyen intézkedésnek.