Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-04-09 / 29. szám
99. száld. Harmadik eszte idei folyamat 1840. Április 9 9% I .....—— SZÁZADUNK. Tiszamelléki levél. Aprilsén 1840. A’végéhez siető országgyűlés olly szép reményekkel tölti el minden valódi hazafi’ keblét, hogy büszkén mondhatja a magyar, miszerint ő már most mindenben hátra nincsen; sőt szívemelő látvány, mikép nemzetünk olly kérdéseken, mellyek más míveit országok’ törvényhozását esztendőkig elfoglalták, néhány napi tanácskozások után keresztülesett. Az váltójog, az ország’jövendő virágzásának és kereskedésének fő emeltyűje, a’jobbágyok’ örökös megválthatása, ezen a’ földesur’ jogai’ megszorításával az adózónépnek tett áldozás; a’zsidók’honosítása, melly a’mostani szelíd századnak bélyegét viseli; a’ börtönrendszer és büntető törvény’ elrendezése; a’ mezei rendőrség felállítása; a’jelen országgyűlés’ költségeinek szinte az nemesi rend általi elviselése, a’ nyilvánosság’ czélszerű kiterjesztése ,stb.7 stb. megannyi bizonyságai törvényhozásunk’bölcseségének és nagylelkűségének olly annyira, hogy a’jelen országgyűlés boldogító törvények számára nézve minden előbbieket felülhaladja,’s bátran állíthatni, hogy Európának egy kiváltságos osztálya sem rakott még kényszerítés nélkül nagylelkűleg olly tetemes áldozatokat a’ hazai oltárára, mint a’magyar nemesség. És ha ezeken kivül még Felséges Urunk’ kegyességét fontolóra vesszük, mellyel honi legdrágább kincsünket, az anyanyelvet újabb kedvezések által teljes uralkodásra emelni méltóztatott, ha más részről az törvényhozás h éber buzgóságát tekintjük, mellyel a’ múlt országgyűlésen hozott vasuttörvénynek minél előbbi és teljes sikert szerezni igyekszik , ha végre itt a’ törvényes szabadság’ fentartása mellett a’ nemzet’ képviselőit lángolni, ott az atyáskodó Fejedelmet azoknak sérthetetlen fenmaradását szent szavával tovább is biztosítani látjuk s lehetetlen a’honfi kebelből kitörő örömérzelmeket tovább elfojtani. Hogy mindezen szép intézkedések közül az úgynevezett középponti vasútnak a’ Duna’ balpartján építése a’ tiszamelléki lakos’ vonzalmát leginkább felszólítja, annál természetesb, minél sajnosabban éreztük eddig a’közösülés’akadályait személyeinkre és termékeinkre nézve, és ha egyszer a’ debreczen-pesti vonal tervezett szárnyvonalaival fenálland, akkor a’ természet’ ajándékaival annyira halmozott vidékünk rövid idő múlva valódi paradicsommá alakulandó De valamint minden földi örömnél úgy ennél is meg van az üröm, és e’ vaspálya által — legalább csekély ítéletem szerint — aligha budapesti állóhidunk, ezen szinte üdvös és boldogító vállalat, megint a’ jámbor óhajtások’ sorába vissza nem lépend. Mert akár hogyan erőltessem eszemet, soha meg nem foghatom, mikép kamatozzon egy olly óriási építmény, ha jövedelmeinek legalább három negyedétől megfosztatik. Vagy azt gondolja talán valaki, hogy a’ külkereskedésre szánt honi termékeinknek csak huszad része is a’ pesti hídon keresztül fog vitetni, ha az országnak legnagyobb és legtermékenyebb része azt a’ Duna’ bal partján Európának minden országaiba szétküldhet ? Sőt még a dunántúli alsóbb megyék is nem kerülendik el a’ fővárost ’s nem kelendnek e más pontokon által a’ Dunán a’ balparti vasút felé sietőleg ? Ilát a’ pesti és debreczeni vásárokat meglátogató külföldi kalmárok áruikkal fizetendnek e valaha csak egy fillér vámot is a’ budapesti hidon ? Valóban ha ezeket fontolóra veszem, nem foghatom meg, mikép fizethesse ki magát ezen hid egy balparti vaspálya mellett meg háromszáz év alatt is; ’s ha ezen aggodalmam alapos, czelhranyosnak vélném, ha a’ törvényhozás szokott bölcseségével eleve gondoskodnék módokról, mellyek által ezen két egyformán hasznos és szükséges vállalat egymás mellett megállhasson , mi talán a’ vetélkedő társaságok’ megegyeztetése által legkönnyebben fogna sikeríttethetni. Lehet azonban, hogy nézeteimben csalatkozom és aggodalmaim alaptalanok, a’mit senki forróbban nem óhajt nálamnál; ’s azért is minden ebbeli felvilágosítást a’ legnagyobb köszönettel veendek, ’s reményiem, hogy az szinte a magyar közönségnek sem kárára sem unalmára nem leend. F4 44 Észrevételek a’ magyar sz. kir. városokat illető czikkelyhez az Allgemeine Zeitung’1839 diki 321 sz. toldalékjában. *). E’ czikkely’ írója, mellyet bizton a’ magyar sz. kir. városok , tehát több mint 600,000 hasznos statuspolgárból álló lakososztály ellen intézett vitairatnak tekinthetni, munkája’ elején maga megmondja az okot, melly őt az Írásra bírta. Állítja t. i., hogy minden honbarátnak, tehát neki is, érdekében fekszik , az magyar szabad kir. városok’ állása körül a’ külföldön divatozó számos és nagy balitéletekkel szembeszállani ’s azokat megigazítani. Hogy a’ szerző az e’ részben uralkodó nézeteket hibásoknak és balitéletteljeseknek mondja, megfogható azon több mint középkori szempontból, mellyből ő a’ tárgyat tekinti; de valljon ez e az a’ polgári szabadságról’s alkotmányszerű jogokról a’ külföldön táplált,, felvilágosult fogalmak szerint is” ez más kérdés, melly aligha kedvezőleg fogna a’ szerző’ részére eldöntetni. Szintolly kevéssé sikerülenb a’ szerzőnek , a’ mivelt külföldet az általa a’ városokat illetőleg felállított, minden szabadelmű jogelvekkel homlokegyenest ellenkező állítások’javallására bírni, sőt én azon erős meggyőződésben élek , hogy az , mit ő előhoz , inkább mint más akármelly ellenük, képes a’ sz. kir. városok iránt honunkban gyakorlott bánásmód’ helytelenségét kimutatni, egyszersmind azon csalódásokat, mellyeket még némellyek imitt amott a’ honunkbeli intézvények’ szabadelműsége felől táplálnak, megszüntetni. De ha Magyarország’ városai, jó jogukba bizakodva , e’ részről egészen nyugton lehetnek, ’s Europa’ közvéleményének pártatlan birószéke előtt alig van védelmezőre szükségük, meg is létezik egy kör, mellyben a’ szerzőtől kitűzött állítások termékeny földre találnak, ez Magyarországban épen azon osztály’ többsége, mellynek balul felfogott érdekében a’ czikkely íratott, ’s melly a’ városok’ és a’ polgárok’ jogai iránt évszázadok óta táplált előítéletekből a’ mi mai annyira felvilágosult korunkban A’jelen czikkely már mult évi dec. hó’ közepén készült, ’s ugyan eredetileg német nyelven az augsburgi AUg. Ztg. számára; utóbb azonban elhatározá magát a’ szerző, azt inkább honi nyelven közleni.