Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-09 / 29. szám

99. száld­. Harmadik eszte idei folyamat 1840. Április 9 9% I .....—— SZÁZADUNK. Tiszamelléki levél. April­­sén 1840. A’végéhez siető országgyűlés olly szép reményekkel tölti el minden valódi hazafi’ keblét, hogy büszkén mondhatja a­ magyar, miszerint ő már most mindenben hátra nincsen; sőt szívemelő látvány, mikép nemzetünk olly kérdéseken, mellyek más míveit országok’ törvényhozását esztendőkig elfoglalták, néhány napi tanácskozások után keresztülesett. Az váltójog, az ország’jöven­dő virágzásának és kereskedésének fő emeltyűje­, a’jobbágyok’ örökös megválthatása, ezen a’ földesur’ jogai’ megszorításával az adózónépnek tett áldozás; a’zsidók’honosítása, melly a’mostani szelíd századnak bélyegét viseli; a’ börtönrendszer és büntető törvény’ elrendezése; a’ mezei rendőrség felállítása; a’jelen or­szággyűlés’ költségeinek szinte az nemesi rend általi elviselése, a’ nyilván­osság’ czélszerű kiterjesztése ,stb.7 stb. megannyi bi­zonyságai törvényhozásunk’bölcseségének és nagylelkűségének olly annyira, hogy a’jelen országgyűlés boldogító törvények számára nézve minden előbbieket felülhaladja,’s bátran állíthatni, hogy Európának egy kiváltságos osztálya sem rakott még kény­szerítés nélkül nagylelkűleg olly tetemes áldozatokat a’ hazai oltárára, mint a’magyar nemesség. És ha ezeken kivül még Fel­séges Urunk’ kegyességét fontolóra vesszük, mellyel honi leg­drágább kincsünket, az anyanyelvet újabb kedvezések által tel­jes uralkodásra emelni méltóztatott, ha más részről az törvény­­hozás h éber buzgóságát tekintjük, mellyel a’ múlt országgyű­lésen hozott vasuttörvénynek minél előbbi és teljes sikert sze­rezni igyekszik , ha végre itt a’ törvényes szabadság’ fentar­­tása mellett a’ nemzet’ képviselőit lángolni, ott az atyáskodó Fejedelmet azoknak sérthetetlen fenmaradását szent szavával tovább is biztosítani látjuk s lehetetlen a’honfi kebelből kitörő örömérzelmeket tovább elfojtani. Hogy mindezen szép intézkedések közül az úgynevezett középponti vasútnak a’ Duna’ balpartján építése a’ tiszamelléki lakos’ vonzalmát leginkább felszólítja, annál természetesb, minél sajnosabban éreztük eddig a’közösülés’akadályait személyeink­re és termékeinkre nézve, és ha egyszer a’ debreczen-pesti vonal tervezett szárnyvonalaival fenálland, akkor a’ természet’ ajándékaival annyira halmozott vidékünk rövid idő múlva valódi paradicsommá alakulandó De valamint minden földi örömnél úgy ennél is meg van az üröm, és e’ vaspálya által — legalább csekély ítéletem sze­rint — aligha budapesti állóhidunk, ezen szinte üdvös és bol­dogító vállalat, megint a’ jámbor óhajtások’ sorába vissza nem lépend. Mert akár hogyan erőltessem eszemet, soha meg nem foghatom, mikép kamatozzon egy olly óriási építmény, ha jö­vedelmeinek legalább három negyedétől megfosztatik. Vagy azt gondolja talán valaki, hogy a’ külkereskedésre szánt honi termékeinknek csak huszad része is a’ pesti hídon keresztül fog vitetni, ha az országnak legnagyobb és legtermékenyebb része azt a’ Duna’ bal partján Európának minden országaiba szétküldhet ? Sőt még a dunántúli alsóbb megyék is nem ke­­rülendik e­­l a’ fővárost ’s nem kelendnek e más pontokon által a’ Dunán a’ balparti vasút felé sietőleg ? Ilát a’ pesti és debre­czeni vásárokat meglátogató külföldi kalmárok áruikkal fize­­tendnek e valaha csak egy fillér vámot is a’ budapesti hidon ? Valóban ha ezeket fontolóra veszem, nem foghatom meg, mi­kép fizethesse ki magát ezen hid egy balparti vaspálya mellett meg háromszáz év alatt is; ’s ha ezen aggodalmam alapos, czelhranyosnak vélném, ha a’ törvényhozás szokott bölcseségé­­vel eleve gondoskodnék módokról, mellyek által ezen két egy­formán hasznos és szükséges vállalat egymás mellett megáll­hasson , mi talán a’ vetélkedő társaságok’ megegyeztetése által legkönnyebben fogna sikeríttethetni. Lehet azonban, hogy nézeteimben csalatkozom és aggo­dalmaim alaptalanok, a’mit senki forróbban nem óhajt nálamnál; ’s azért is minden ebbeli felvilágosítást a’ legnagyobb köszö­nettel veendek, ’s reményiem, hogy az szinte a­ magyar közön­ségnek sem kárára sem unalmára nem leend.­ F4 4­4 Észrevételek a’ magyar sz. kir. városokat illető czikkelyhez az Allge­meine Zeitung’1839 diki 321 sz. toldalékjában. *). E’ czikkely’ írója, mellyet bizton a’ magyar sz. kir. vá­rosok , tehát több mint 600,000 hasznos statuspolgárból álló lakososztály ellen intézett vitairatnak tekinthetni, munkája’ ele­jén maga megmondja az okot, melly őt az Írásra bírta. Állítja t. i., hogy minden h­onbarátnak, tehát neki is, érdekében fek­szik , az magyar szabad kir. városok’ állása körül a’ külföldön divatozó számos és nagy balitéletekkel szembeszállani ’s azo­kat megigazítani. Hogy a’ szerző az e’ részben uralkodó néze­teket hibásoknak és balitéletteljeseknek mondja, megfogható azon több mint középkori szempontból, m­ellyből ő a’ tárgyat tekinti; de valljon ez e az a’ polgári szabadságról’s alkotmány­szerű jogokról a’ külföldön táplált,, felvilágosult fogalmak sze­rint is” ez más kérdés, melly aligha kedvezőleg fogna a’ szer­ző’ részére eldöntetni. Szintolly kevéssé sikerülenb a’ szerző­nek , a’ mivelt külföldet az általa a’ városokat illetőleg felállí­tott, minden szabadelmű jogelvekkel homlokegyenest ellenkező állítások’javallására bírni, sőt én azon erős meggyőződésben élek , hogy az , mit ő előhoz , inkább mint más akármelly el­lenük, képes a’ sz. kir. városok iránt honunkban gyakorlott bánásmód’ helytelenségét kimutatni, egyszersmind azon csaló­dásokat, mellyeket még némellyek imitt amott a’ honunkbeli in­­tézvények’ szabadelműsége felől táplálnak, megszüntetni. De ha Magyarország’ városai, jó jogukba bizakodva , e’ részről egészen nyugton lehetnek, ’s Europa’ közvéleményének pár­tatlan birószéke előtt alig van védelmezőre szükségük, meg is létezik egy kör, mellyben a’ szerzőtől kitűzött állítások termé­keny földre találnak, ez Magyarországban épen azon osztály’ többsége, mellynek balul felfogott érdekében a’ czikkely íratott, ’s melly a’ városok’ és a’ polgárok’ jogai iránt évszázadok óta táplált előítéletekből a’ mi mai annyira felvilágosult korunkban A’jelen czikkely már mult évi dec. hó’ közepén készült, ’s ugyan eredetileg német nyelven az augsburgi AUg. Ztg. számára; utóbb azonban elhatározá magát a’ szerző, azt inkább honi nyelven közleni.

Next