Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-10 / 46. szám

357 358 theorema) csalhatatlan okokkal kell bizonyítani. Athenaeurai czikke­­lyem állításának ereje nem abban volt, hogy egy bizonyos Noszák dr. Jozeffynél segédlelkész, hanem abban, mit tett; ama csak közelebbről ismertető körülmény gyanánt volt felhozva, hibásan ugyan a’ hit állí­tását követve; de az a’ dolgon mit sem változtat. Továbbá azt állítja, hogy ennek szándéka vala, sőt, superinten­­dens dr. Jozeffy Pál urat az utálatos panszlavismusi polémiába jófor­mán (?) belekeverni. Miként ? gyenge tehetségeim átlátni nem bírják. És mivel prof. ur tudhatta, hogy czikkelyét nem csupán professorok fogják olvasni, ezt is meg kellett volna mutatni, ’s név szerint azt, mi­csoda összefüggésben állnak az én adataim dr. Jozeffy Pál úrral. De erről a’ t. professor úr nagy bölcsen hallgat. Igaz ugyan, hogy ezt mathesis és physica szabályai szerint nem lehet tenni; de hiszen, mint hallom, prof. ur már a’ logicát is tanította, ’s talán ebben tanított olly varázserejű tanokat, mellyek a’ legkülönbözőbb tárgyakat is össze bír­ják függeszteni De Isten mentsen meg akkor prof. ur logicájától; mert akkor, ha valamelly vétekrőli szólásunk alkalmával az Isten nevét említenék, azon Lichardféle logikai következést húzhatná valaki, hogy az Istent is e’ bűn részesének állítjuk. De ha emlékezetem nem csal, ezen állításának alaptalansága már az Athenaeum 56. számában is megrovatott, miért ismétli azt tehát? minek tálalja fel újra okokkal, támogatás nélkül ? Miután jó ideig az Athaenaum szerkesztősége ellen harczolt, a’ Jelenkor i. e. 38. számából e’ szavakat idézi. ..A’nyilványosságnak vannak bizonyos korláti, mióta a’ vegyes házasság, ujonczállítás és panszlavismus ügye fenforog, sok a’ profanus; az is ir, ki előbb új­ságot sem olvasott. Köztünk is akadtak ollyanok, kik óvatlan kezekkel a­ megtörtént parányi esetekből óriásokat csináltak.“ Rém acu tangis. Concedo; ennek egy uj bizonysága a’ „Kis harag“ czimü czikkely is, mellynek szerzőjét most látjuk először irodalmi pályánkon, ’s épen e’ harczban , bátran ugyan, de gyönge fegyverrel. Addig is, mig ütkö­zetét teljesen bevégzendi, nézzük csendesen bajnoki hadakozását, és ha győzelemkoszorút aratand, tapsoljunk; ha nem, szánakozzunk vagy mosolyogjunk. A’ mi pedig a’ felidézett szavak reám történhető al­kalmazását illeti (mert úgy látszik erre czéloz a’ tudós és egyszers­mind elménet prof. ur), ok nélkül neveztetnek adataim parányi ese­tekből eredett óriásoknak. Mig azoknak ellenkezőjét, t. i. az írottat nem írottá, a’ mondottat nem mondottá fog törekvése után prof­­ulnak sikerülni bebizonyítani, addig maradjanak azok csak nem parányiak­ból lett óriások, hanem már születésökben is azok. A’ szinte megpendített pozsonyi lyceumi szigoru vizsgálatra nézve, sokakat, kiket ezen ügy érdekel, nagyon lekötelezne prof. ur, ha arról részletesebben is, kérdésről kérdésre, feleletről feleletre szólna, hogy, mivel némelly urak szeretnek reá hivatkozni, látnuk meg mi is annak nem csak szigorúságát, hanem valódi eredményét is. Mert így pusztán hivatkozni olly bizonyító okra, melly csak 6 — 10 személy előtt ismeretes, nagyon háladatlan törekvés. Mi profanusok azt sem tudjuk, volt e vizsgálat, mikép ment véghez, szigorúan létetett e? ’stb. Ennél fogva ne nehezteljen t. prof. ur, ha mi pro­­fessori hangjára sem hisszük el, hogy ezáltal valamit biznyitott elle­nünk. Oskolában lehet talán némi hatása néha az illy bizonyítás nélküli állításnak is, ha a’ tanítvány tanítója változhatlan parancsai engedel­mességére van szoktatva; de ez nyilványos életben nem megy. Czikkelye vége felé sietvén, némelly, homályba burkolt szavaiban leginkább akar sújtani, nem ugyan egyedül engem, hanem, mint azt egész czikkelye folyamatából kivehetém, többek közt engem is. Kímélje meg fáradságát prof. ur! ne bízza el magát annyira, habár, mit tudni látszik, 5-6 évvel nálam korosabb is. A’ józan ember valamint nem­ről, úgy nem is év­számra méri az igazságot. Neki mindegy, akár álnevű tanulók, akár a’ mathesis és phisica professora által ’mon­dassák valami. Vagy talán a’ tanitóvál avatás az életnek ama boldog catastrophája, melly belé az isteni és emberi bölcseség szellemét fu­­valja? Sokan — ha nem is mindnyájan — ezen álnevű tanulók*) közül nagyon is erős adatokkal léptek föl, miket eddig még a’ ma­rhesisnek egy professora sem bírt eldönteni. Ha van kedve próbát tenni, jó , ám lássa, nehogy rémítő erőködése után is kudarczot vall­jon. Tehát tanulók is fölléptek? Ne csudálkozzék t. prof. ur, hogy ezt álnévvel tevék; mert jaj lett volna azoknak, ha nyilván föllépvén, a’ mathesis és physica némelly professorainak körmei közé kerülnek. Ezzel végzem jegyzeteimet, mellyekre t. prof. ur czikkelye kényszeritett. Egyedüli óhajtásom az, hogy prof. ur, ha nem akar szinte a’ panszlavismus hősei közé soroztatni, mellettök ne ügyvédes­­kedjék fogadatlanul; mert könnyen eszébe juthat valakinek megmu­tatni , hogy a’ pozsonyi pánszláv officinának, tót társaságnak, a’ ma­thesis és physica némelly professorai is voltak tagjai. A. B. C. *) Arról kezeskedem prof. urnak, hogy bizony kevesen voltak tanulók kik e’ vádakban fölléptek, sőt professorok is voltak talán köztök! Nem jó gyanúsításokkal élni, így p. o. azt sem tudhatja prof ur én tanuló vágyóké? A. beküldő. Észrevételek a’ „Pesti Hírlap“ 16ik számában közlött Wessenberg J. H. véle­ményére; ezekben és ezek után Válasz a’ „Századunk“ 26ik számában tett házassági szózatra. (Vége.) Mi már a’ zavarok elhárításának módját illeti, a poseni cath. papok magaviselete eléggé megfelel a’ protestáns lelkészek általi megavatásra. — Úgy vélem, a’ gondatlan catholicus személy — kiről pedig egyedül lehet itt szó — legméltóbb, és hitsorsosit, vér­­rokonit ’sat. tőle elriasztó büntetését ez esetben nyerné leginkább el, melly ha a’ jelen körülményekben a’ catholica egyháztól szabatnék reá, bizonyára nagy lármát okozna. — Mert így, különben is tusát szenvedvén lelkében, a’ belső szemrehányást csak nevelheti magá­ban , és némiképen a’ catholica egyházból kilépve, a’ szomorú órákra sem itt sem ott nyugosztaló vigasztalást nem fog találni. — Ezen rendszer, úgy vélem, a’ jó catholicust még inkább el fogja riasztani a’ vegyes házasságtól, mint az áldás megtagadása. — Ez ellen tehát, mint catholicusnak, mostani gondolkodásommal, semmi kifogásom, ha csak más nyomosabb catholicusok, más szempontból, más érzésre nem fordítanak. — Ugyan ezt tartom, a’ nem egyesült görög temp­­lombani avatásról is. — Ide csak az kívántatik, hogy a’ tu­dentomi szent gyülekezet azon rendszabásától, melly szerint catholicus há­zasságnak catholicus pap jelenlétében kell köttetnie, a’ szentséges római pápa engedelmet adjon. Ezt megteheti, és a’ szükség esetére, remélhető, meg is fogja tenni, — azután vége a’ nagy vitának. Azon javaslatot pedig, melly a’ megavatást, a’ catholicus lelkész előtti egybekelés után még vagy a’ protestáns, vagy a’ nem egyesült görög templomban is ajánlja, a’ házasság szentségére lealacsonyí­­tónak és semmi esetre sem vélem elfogadhatónak. — Akár a’ ca­tholicus lelkész előtt áldás nélkül, akár a’ most említett pápai enge­­delemmel, protestáns vagy nem egyesült görög templomban áldással történjék meg az illy vegyes házas egybekelés: a’ catholicusra a’ há­zasság tökéletes, és valódi szentség lesz; miért kellene tehát akár­melyik egyházi szolgálat tekintetének csonkításával valahová fordulni? Valóságot szólva azonban, minden a’ catholica egyháztól ki­szabott renden kívüli középül segítsége catholicusnak csak szem­fényvesztő füst, nem pedig lelkiismeretet vigasztaló is lehet. — Bűnnek büntetés volt, lesz is a’ következése. Ez pedig a’ jelen hit­tagadó esetben enyhébb nem lehet catholicusra az áldás megtaga­dásnál , melly midőn egy részről a’ bűnöst cselekedetének fogyatko­zására szomorúan figyelmezteti, más részről annak idejében a’ bűn­­bánásra ébreszti. — Az anyaszentegyház iránti tisztelet és engedel­messég legbiztosb mód a’ catholicus megnyugasztalására. Ha ez va­lakinek nem tetszik, azon a’ catholicus nem segíthet. Azon kérdésre pedig, mi lelkiismerettel adhat protestáns re­­versalist? megjegyzem, hogy jó protestánsra ez szinte nehéz feladat lehet; de szabadabb mezeje lévén alanyi okoskodásinak, mintsem az anyaszentegyház parancsolatjától csüggő catholicusnak, a’ legszoron­­gattabb esetben is könnyebben engedhet, ha akar, mint a’ catholicus. És ha már a’ nemengedés miatt valamellyik félnek valamit balúl lehet magyarázni, talán nem vétek, úgy vélekedvén, hogy ezt a’ protestánsnál előbb lehetne tenni, mint a’ catholicusnál. — Mert a’ protestáns maga lelkiismeretének vigasztalására mindenkor könnyeb­ben találhat okot alanyi körülményeiben mint a’ catholicus, kit a’ változhatlan ítélet mindenkor egyiránt kerget. — Azt pedig, hogy a’ protestánsok olly igen indifferensek legyenek tanjaik iránt, soha sem hittem. Nem illy számos religiofelekezetről, hanem egyes akárkiről is, alig tudom feltenni az igazi indifferentismust. — Csak nyomja meg

Next