Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-07-22 / 59. szám

59. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. Julius SZÁZADUNK. Slavici­a. Vázolat Horvátországról és Slavoniáról, melléktekintettel ez országoknak elszakasztására Magyar­­országtól. (Folytatás. ) Ezen ábrázolatnak törvénykönyvünkben igen számosan találtat­ható, a’ horvátokat részesítő kitüntetések összeállításából könnyen azon eredmény vonható le, hogy az általunk olly hevesen óhajtott összeol­vadása e’ népnek a’magyarral, főleg a’ kezdett után, teljes le­­hetlen (!). — Mindenki állátandja, hogy a’ horvátoknak olly igen sanguinire remélt municipalis előjogaikkali felhagyása be nem követ­kezhetett, ’s hogy egészen más, dicsvágyunkat (t. i. a’ magyar dics­­vágyat) valamivel jobban korlátozó rendszernek kell megkezdetnie, a’ czélnak, és pedig akkor is csak igen lassutlani elérésére. Miután ehhez nincs kedvünk, az eszközök válogatásában megkötve ’s a’ siker lassúsága felett türhetlenek vagyunk , más részről pedig tettlegesen meggyőződve hisszük magunkat, hogy a’ kormány némelly enged­ményei pusztán a’ horvátok társasága miatt utasítatandók vissza. De tekintsük e’ feladat másik oldalát mindannak szoros megvizs­gálásával , mi a’ fenebbi adatok és a’ belőlök levont következtetések ellen alaposan kifogható. Hadd szóljanak elsőbben magok a’ horvátok. ők azt állítják , hogy ők több mint 600 év óta Magyarországgal szö­vetséges nép, ’s hogy ők ez ország körüli érdemeiket képesek bebi­­zonyitni, hogy ők mint országaik (ihrer Königreiche) őslakosai, te­hát nem gyarmatok, nem is akarnak magukkal gyarmatilag bánatni, é s így okot sem látnak, miért áldoznák fel az önkény útján minden szer­zeményüket bizonytalan kedvezésekért. Más részről ígérik, hogy kö­telezettségeiknek ezentúl is híven megfelelendnek, ’s felszólítnak, hogy vádoljuk őket kötelességeik elmulasztásával az előbbi ’s jelen időben, készek lévén eziránt közös hazájok, sőt egész Europa itélőszéke elé­be állani. — De mielőtt kötelességeik elmulasztása be nem bizonyit­­tatik, ellenmondást emelnek minden jogaik megszorításának, ’s ké­szeknek nyilatkoztatják magokat erőszakot erőszakkal visszatorolni, sőt inkább in corpore a’ mint vannak, magokat elkülönözni, mintsem hogy a’ szavazatok pajzán többsége által igaztalanságot szenvedje­nek. (!!!) — Szelíd egyezkedés utján azonban ’s olly formák közt, mellyek egy mivelt századhoz ’s dicső nemzethez illenek, igérik, saját országgyűléseiken magyar testvéreikhez annyira közeledni, mennyire hangulatuk ’s műveltségük állapotja megengedik. — Felszólítnak to­vábbá, hogy a’ világtörténet által igaznak elismert egyedül üdvözítő (?) szövetségi rendszert elfogadjuk, miáltal csak egyedül különböző nem­zetek egy üdvhozó egésszé alakulhatnak, hol t. i. egyedül közösen hasznos törvények hozathatnak mindnyájokra, részes jogokban pedig minden tartománynak magány és helyérdekei külön igazok által megó­­vatnak és fentartatnak. Ha már most illy hangulat el nem fogadható, lássuk egy való­ságos elszakadás következményeit. Mindenek előtt azon hypothesist kell megvizsgálnunk, melly Tótországnak Horvátországtóli elválásáról felállittatott. A’ horvátok azt állítják, hogy részint a’ corpus jurissal részint írott oklevelekkel bebizonyíthatják, hogy Tótország mindig a’ horvátországi bán alá tartozó testnek egyeteméhez volt kapcsolva, az országos gyűlésekre követeket külde, a’ benső kormányzásban részt ven, a’ visszafoglaláskor pedig horvát véren vásároltatott meg. — Ők tehát nemzetük e’ kiegészítő részét semmi áron magoktól elszakasz­­tatni nem engedendik*). Ha már most ez’s azon körülmény fontolóra vétetik, hogy a’ tót nép a’ horváttal egy ’s ugyanaz, hogy továbbá azon két megyének követei, kik a’ velünki összeolvadást nyilványíták, idegen ’s nagy ré­szint javak nélküli emberek, kik megyéik ’s a’ határszélek derék és számos népétől bizonyosan tanácsot nem kértek, mellynek tekintetbe vétele azonban századunkban igen szükséges **), állításunk (a’ ma­gyaroké) ingatagsága annál inkább kitűnő, mivel nem szenved két­séget, hogy a’ kormány a’ horvátoknak fenebbi minden inditóokait igen örömest fontolóra veendi, ’s e’tartományok mostani törvényes kapcsolatát minden esetre megerősítendi. Egyébiránt bármelly bizonyitó alapokok hozassanak is fel egész Tótországról vagy bármelly részéről történeti ’s publicistái elvek után, itt teljesen közönyös, mihelyt ellene kétségtelen, későbbi ’s jelen ada­tok léteznek. Miután Tótországra nézve az alaptalanság meglehetősen kifejtetett, attól egy ideig eltávozunk, és csupán Horvátországnak Magyarország­­tóli elszakasztását, és­pedig pénzügyi és kereskedési szempontból, kívánjuk felvágosítni. Való ugyan, hogy Horvátország jó földre, egyes gazdag magányosokra ’s mindazon ásványi ’s földészeti gazdaságokra nézve szegény, miknek Magyarország örvend. De ez utóbbihoz csak üzleti tőkék hiányzanak, a’ két első hiányt pedig csekély de élénk köz­lekedés két hajózható folyó, a’ Száván és a’ Svulpán, végre a’ ten­ger, valamint számos és minden irányba menő jó utak kipótolják. Ez Utakon ’s e’* módok által hozza egész (?) Alsó-Magyarország gabnáit, kenderét, dohányát és gubacsát a’ kereskedésbe, egyéb nyers termé­kek némelly kisebb ágaival; ’s ha nemzeti kereskedői társulataink volnának, akkor borainknak ’s gyapjúnknak olcsóbb szállítás ’s biztos piacz szereztethetnék. — Az lesz talán az ellenvetés, hogy közel ál­lunk ahhoz, mikép természetes kiviteli csatornát nyerendünk a’ Dunán át; de a’ lehetőség feladata még nincs megoldva, ’s mig e’ mű czél­­jának annyira meg nem felel, hogy a’ nemzetek áldását megérde­melje , annyi idő fog eltelni, annyi millió fog elhasználtatni, hogy addig is a’ fenálló kereskedést nem nélkülözhetendjük. ***) Vegyük azonban Horvátország elszakadását gyakorlatilag; nem emelkednének e azonnal a’ magyar kereskedésnek uj akadályai vámok által, mely­­lyeket magok a’ horvátok köz alaptőkéjűk szaporítására szándékol­hatnának, mivel nyers termékeinkre nem szorulnak? — Kérdjük meg továbbá a’ magyar posztószövőket, a’ számos felső-magyaror­szági gyolcsgyárosokat ’s mind azon számos szomszéd megyebeli kis­*) Ezen állítás a’ horvátnak fenebb nyilványitott azon nézetével, hogy az országgyűléstől a’ magyar nyelvre, a’ catholicusokra nézve hozott végzéseiknek semmi áron nem foldasodolni, ellenkezésben lenni látszik. Ha a’ horvátoknak szabad, az amnyaország akaratja ellen cse­lekedni, Tótországnak szinte kell azon joggal bírnia, hogy a’ magyar rendek megegyeztével Horvátországtól elválhasson, annyival in­kább, mivel már most, úgy mint Horvátország, Magyarország kiegé­szítő része. (Régibb jegyzés : **) Úgy látszik azonban , mintha a’ horvát rendek ezen igen dicséretes szükséget saját népüknél különös tekintetbe nem vették volna, külön­ben a’ mostani országgyűlésen (1832—6) a’ jobbágynak kedvező né­melly engedmények ellen nem szegültek volna. {Régibb jegyzés.) ***) Mennyi üdvös történt legyen azóta a’ dunai­ hajózás körül, közönsé­gesen tudva, ’s igy e’ részben is nem igen jó próféta volt a’ tisztelt értekező úr. A’ szerk.

Next