Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-05 / 63. szám

63. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. Augustus 5. SZÁZADUNK. Kerék. Krisztus urunk születése után 1841dik évben, egy halálra ítélt gyilkos Európában, Németföldön, Poroszországban, kerék által végeztetett ki; a’kerekezés alulról felfelé történt. Az író kezében reszket a’ toll, a’ sajtó elpirul; de az engesztelhetlen történet felírja, mikint élesztetnek fel a’ barbár kor iszonyatai, mikint állhatnak fen a’ vérszomjas indulat által sugallott vad törvények és szokások, Europa kellő közepében, a’ civilisatio fejlődése mellett, azon nép közt, melly első van jogosítva a’ humanisáló törvényekben részvétre; azon országban, melly az újabb polgárisodásnak, a’ monarchiai elvnek mint mintája, mint mustrája, mint példája vezetteték már több ízben élőnkbe. Mig az egész föld népe az emberiség ihlete által szelídített érzelmek utján halad, és felsőbb, nemesebb polczra törekszik, mig a’ népek az emberhez illetlen halálos büntetést törvénykönyveikből végképen kitörleni igyekeznek ; azalatt Poroszországban az embert kerékkel zúzzák. Mi lett ezen gondolkodó, ezen szorgalmas, ezen humánus poroszból? Bőrszivósságu, schnaps-ivó, katonásditjátszó nép. Beszél, beszél mér fertály század óta álmodott és megígért alkotmányáról, mellyet süilt galamb alakban vár látott szájjal, mint várja a’ zsidó messiását; ’s most egy üres declamatio, egy oratori nyavalyatörés mindent füstbe röppent! Beszél közoktatásról, értelemterjesztésről, ’s némelly minden mélyebb vizsgálattól irtózó felületes utazó, meg több franczia bölcs *), az a, b, c, a’ firka, meg egy kis földirat miatt mordiót és csudát ordít. Ezek szerint tehát oskolái remekek, bölcsei számosak, ’s azután az embert kerékkel törik. A’ világ legpolgáriabb, legurbanusabb nemzete közt lakó porosz most alkot ujmódi aristokratiát, és ennek ifjú példányai gyalázatos magaviseletét, erkölcstelenségét leírni a’ szegény német hírlapíró kifejezést nem talál; csak azt mondja, hogy minden illendőség és erkölcs sárba tiportatik azon szép madarak által a’ porosz fővárosban, ’s hogy a’ nőnem maholnap a’ házból ki sem mer mocczanni. **) Prosit soldateska, prosit vadcoloss-satelles, prosit varosrend, prosit országvéd, prosit schnaps és Jänsebraten, prosit ars rhetorica, prosit vámrendszer, prosit községiskola, prosidat sitque saluti minden ujonan felfedezett javaiddal együtt, szeretetre méltó XIX. századi barbar! Ezen kerekezésnek hű testvérét, lelkibarátját leljük a’ poesis és művészet vezérlése alatt haladó másik német népnél, melly a’ sörnek mértéknélküli consumtiója által már sok szép darabocskáját consumálta annak is, mit nemzeti jogoknak neveznek és német civilisatiónak. E’ söremésztő népnél t. i. szokásban van, hogy embernek térdepelni kell festett kép előtt ’s azt megkövetni. — Ne gondolja édes olvasó, hogy ez a’ festett kép vallásos tárgyat mutat, ’s igy a’ teremtőre emlékeztet, koránt sem; a’ kép igen is testes, vérmes és csontos lényt képvisel, — és ez előtt kell más halandónak térdepelni. Ez erkölcsi kerekezés. Mi lesz még ebből a’ német fajból, ha úgy halad mint haladt egy fertály század alatt ? a’ nap útját majmolván vissza felé megy, mint megy a’ nap az égi jegyeken, ’s most valósággal a’ rák jegyben van. Kár, eléggé kár! mert ha nem is lehet a’ bikában vagy oroszlánban — e’ helyeket már más foglalá el — megmaradhatott volna a’ szűzben, vagy a’ mérlegben. A porosz! törvényszerűleg alulról felfelé kerekezed az embert! Legyen neked az ur isten irgalmas, felülről lefelé! *) St Marc Hilaire et Girardin, Cousin, L’hertninier. **) Allgemeine Ztg Nro 204. 1841. Ifjalállmntetészeli nézetek. Dr. Rumynak az idei Századunk 50-, 51—52- és 54-dik számaiban közlött ide vágó értekezésére vonatkozólag. A’ halálbüntetés, bármit is mondjunk felőle, elvégre nem más mint valamelly embertársunknak valamelly elkövetett tetteérti, nem rögtön hevenyébeni, hanem érett ’s jól fontolgatott ítélet utáni megöletése, ’s igy társaságunkból való kiirtatása’s kidobatása. Azt kérdeni tehát, hogy joghelyeslett vagy joghelytelenitett e ezen megöletés, annyi, mint kérdeni: erkölcsileg lehetséges e az ? annyi, mint kérdeni: valljon elkövethet e a’ társaságnak valamelly tagja ollyasmit, miből a’ többi tagokra nézve azon jog támadna, sőt talán kötelesség is keletkeznék, hogy társaságukból kiirthassák, kidobhassák vagyis megölhessék? szóval: természetjogilag létezhetik e a’ társaságban ezen jog? ’s hogy e’ kérdés megoldására a’ társasági életnek eredetébe, kifejlődésébe ’s természetébe kissé mélyebben pillantani szükséges, tagadni nem lehet. A’ publicisták a’ különféle társasági tagoknak kölcsönös egymáshozi állásukat, jogaikat ’s kötelességeiket, szóval a’ társaság természetét ’s lényegét fejtegetendők, abból indulnak ki közönségesen, hogy valamelly társaságon kivűli eredeti, természeti, egyenlőségi, függetlenségi’s tökéletesen szabad állapotot tesznek fel ’s abból aztán a’ mostan divatozó társaséletre átmenvén a’ társaságot, annak természetét, ’s az abban divatozó természeti ’s divatozható positiv törvényeket, jogokat ’s kötelességeket kifejtik’s állapítják. Mondják tudnillik: tagadhatlan igaz, hogy egyszerű természete ’s lényege szerint felfogva, egymással egyenlő, egymástól független ’s tökéletesen szabad minden ember; mert annak egyszerű természetében ’s lényegében, melly mindenikre ugyanaz, ’s minden jogok alapja, valamelly jogkülönbséget, egyenetlenséget, egymástóli függést, a’tökéletes szabadságnak korlátolását ’s annak alapját feltalálni, miért az egyik ur, a’ másik pedig szolga legyen, teljes lehetetlen; minek következésében eredeti természeti állapotja az embernek valóban nem lehet más, mint tökéletes egyenlőség, függetlenség és korlátlan szabadságnak állapotja, mellyben mindenkire nézve tökéletesen ugyanazok , tehát vagy semmik vagy határtalanok a’ jogok, ’s mellyben következéskép felsőbbségekről, birákról, alattvalókról, ’s névszerint ollyan halálbüntetésekről, a’ minőkről itt szó vagyon, kérdés nem lehet. De mivel az illymódi állapotban folyvássi megrohanásoknak ’s veszélynek (szép természeti szabadság!) ki lenne téve az egyesek jólléte, személy- ’s vagyonbátorsága, azért azt javasolja, sőt parancsolja más részről maga a’ természet, hogy ugyanezen egyesek a’ tökéletes természeti szabadságukból valamit engedjenek (a’ természet engem