Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-05-16 / 38. szám
303 dollák. — Ezeket kívántuk Wildner Ignácz urnak, egyébiránt tisztelt és szeretett nagyérdemű honunkfiának, egész szívességgel s őszinteséggel megmondani. Földjeink pedig, reménytem, az egész röpiratot csak annak veendik, a mi, t. i. a legtisztább szándéknak s használni akarásnak, inkább buzgó mint meggondolt kifakadásnak. Komoly lépésnek vagy épen mélyebben rejtező mellékeszmének teljeséggel ne tartsák; csak egy kis költői kitörés lesz az, melly Magyarországra épen nem alkalmaztatható. Hiszen úgy is csak a gyönyörű Hunniát akarja boldogítani W.ur, melly ország — megvallom földirati tudatlanságomat— előttem egészen ismeretlen, s hihetőleg Ázsiának valamelly szögletében létezik s boldogult Attilának — ki köztudomás szerint jeles adóztató volt s e mesterséget nagyszerűen űzte — valamelly ivadéka által boldogítólag kormányoztatik, így tehát nem marad egyéb hátra, mint hogy a kérdéses röpiratra áldásunkat adván, a magyar közönséget megkérjük , hogy a requiescat in pace! énekünkre Ament mondjon. 304 Megyei tisztválasztások. Nincs az ég alatt semmi tökéletes, minden, mi emberi, a gyarlóság bélyegét hordozza. Ennél fogva igen kevéssé ismerné az emberi természetet az, ki a megyei tiszt- vagy követ-választásokra nézve olly minden hiányoktól tiszta tervről ábrándoznék, melly minden visszaéléseknek útját végképen elzárva, mindig s egyedül az érdemet, tudományt és műveltséget volna képes a megyei hivatalokra juttatni. De a tökélyetés s legtökélyellenebb közt csakugyan vannak fokozatok, korunknak pedig jelszava : józan s törvényszerű előhaladás. Minél tovább haladunk az időben, a tapasztalás mindinkább meggyőzhet bennünk arról, hogy mostani választási rendszerünk, amint azt kivált századnegyed óta gőg, kajánság s hivatal vagy minden méltóságából kiforgatták, nem csak igen hiányos, hanem a közbátorságra s erkölcsiségre nézve olly veszedelmes is, hogy a javításáróli gondoskodást a közelebbi országgyűlésnek legjelesb, legszükségesb feladásai közé méltán számlálhatni. A hiánynak fő oka abban fészkel, hogy jelenleg nem azon rend választ, melly miveltség s birtok tekintetében az értelmiség s valódi érdek képviselője, hanem a könnyen megvesztegethető, elámitható, ide s tova hajlongó bocskoros democratia, melly jelenleg ez alkalmaknál szinte uralkodik, s már minden megye, mellyben a köznemesség elszaporodott s elaprósult, kisebb nagyobb mértékben zsarnoki igája alá görbédött. Távol legyen itt azon gondolat, mintha az értekező a köznemességnek hadat szenni, s a választás szép szabadságát egyedül a birtokhoz kötvén, ezzel hazáját s annak municipális rendszerét a másik, talán még veszedelmesb tulságba dönteni kívánná. — A köznemesség nagy része, bár a sors megtagadta is tőle a vagyonosságot s ezzel a mivelődhetés főeszközét, valóban nemes gondolkozással bír; nem is él az vissza magára hagyatva szép szabadságával, mert valahányszor a korlátokon kitör, mindannyiszor meggyőződve lehetünk, hogy az ő együgyűségét, szegénységét s hajlékonyságát néhány előkelők haszuálló vagy nagyralátó terveik kivitelére eszközül használni minden alávaló s majd alig hihető módokkal törekedtek. Úgy de párt nélkül megye már alig képzelhető; kevés,igen kevés azon megye, amellynek szivében nem dúlnak alacsony szenvedélyek, s ha van még egy két illyen meg nem zavart boldogságu megye, szomszédból a botránykoztató példák előbb utóbb oda is át fognak harapódzni. A pénzzeli vesztegetések, vendégeskedések s ámítások ellen törvényt hozni egészen sikeretlen s időtöltést épen meg nem érdemlő munka lenne; ritka megye volt eddig is, melly az effélék ellen rendszabásokat, s pedig elég szigorúakat, ne hozott volna, de mindezek csak holt betűk voltak s azok maradnak még akkor is, ha országos törvény méltóságára lesznek felemelve, mert az illynemű visszaélések, bár egész világ előtt tudvák, törvényes világosságra mégis természetüknél fogva ritkán hozathatok; különben is a vesztes párttal senki sem vesződik, a győzedelmes felekezet ellen pedig a tiszti vizsgálatból közönségesen igen kevés sül ki, s ha épen száz eset közül megtörténik is egyszer, hogy az alárendelt személyek közül egy kettő példa vagyis inkább forma kedvéért tiszti kereset alá vonatik, vagy nem szakad vége az illy pernek az alperesek éltében, vagy azok utóbb is próbák elégtelensége tekintetéből felmentetnek. Municipális rendszerünknek életesen rágódó erőszat palliativ curával ingereljük csak, de ki nem irtjuk; gyökeres orvoslást kíván az sürgetőleg, ollyant t. i., melly az eszközöket vagyis a vesztegetés és ámítás lehetőségét kivegye a nyughatatlanok, boszut források és hivatalt vadászók kezeikből; különben az egész haza sajnosan fogja tapasztalni, hogy a köznemesség egészen elerkölcstelenedik, tisztviselőkben a szorgalom, pontosság s egyenesség (mellyek csak akkor kelendő portékák, ha tulajdonosuk a hatalmas feletkezethez szegődött) elfojtatik; ollyanok foglalják el a megyei hivatalokat, kiknek épen nincs azokra hivatásuk; szétszaggattatnak a kölcsönös barátság s bizodalom kötelékei. Tisztvagy követ-választás képes gyakran halálos ellenségekké tenni azokat, kik azelőtt egymást testvéri vagy baráti karokkal ölelték, s a megyék a békesség ölében szünet nélküli belső háborgások, egyenetlenségek s pártoskodások küzdhelyei leendenek. Mielőtt a népnevelésről terveket készítnénk, gondoskodjunk önmagunkról, uraim! takarítsuk el a nép szemei elöl a minden három évben megújuló botránykoztató látványokat, mert tagadhatatlan igazság, hogy a példa hat legsikeressebben, s akármellyen theoria nagyot ígérő népnevelési intézkedésnek úgy lesz csak óhajtott eredménye, ha a köznép a fölötte álló aristocratiát polgári erényekkel láthatja tündökleni. Ugy de mi könnyebb, mint jeremiádokat irni! mutasd ki hát, jámbor, azon Ariadae-fonalát, melly bennünket a tömkelegből kivezessen. Hic labor hoc opus est. Tökéletes munkáról, mint már előre bocsátom, ne ábrándozzunk; lépjen fel mindenki, a kit e tárgy érdekel, saját véleményével a nyilvánosság mezejére, s az elmesurlódások közt kifejlendő közvélemény a sok rossz tervek közül majd a mellett fog nyilatkozni, mellyben legkevesebb hiányok mutatkoznak. Két jeles javaslatot olvastam e tárgyról a Pesti Hírlapban, egyiket Balogh János úrtól, másikat 8-ik szám alatt Honyavitól, — czélja mindegyiknek szent, fő elveiket nagy részben elfogadom, de csekély véleményem szerint , a dolognak practicai oldalát tekintve, egyik javaslat sem kielégítő. Balogh János úrnak in praxi kivihetlen javaslata hiányait Honyavi elősorolta, magam is azokat akartam előlterjeszteni, s azért ismétlésekkel az olvasó közönséget untatni nem akarom; egy kis példában mégis jónak látom a tervnek kivihetetlenségét még világosabban kimutatni: V. megyében 6000 főre terjed a tisztválasztások előtt összeiratni szokott nemességnek száma. Képzeljünk magunknak a három, négyezerenkint összeseregleni szokott tömegben olly rendet, ami ilyen csak kivánható, képzeljük magunk-