Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-03 / 1. szám
api üres harczok — miilyent szeretne F. kezdeni és folytatni — mulattatnak, nem írta. Úgy látszik azonban, hogy F. erősen számit illy olvasókra, ’s hogy örömtelve álitja élénk phantasiája elébe ama verdicteket „no ugyan megadta F. annak az N. K-nak, az igaz jól leverte F. azt az N. K-t; meg kell vallani, ez a F. ügyes prókátor; tökéletesen tönkre tette, ledorongolta azt az N. K-t; majd meglátjuk, mit tud arra N.K. felelni, ’stb. ’stb. Nemde csiklandó egy érzelem ez F. ur ? Az illy olvasók mulatságára igen üdvös lesz, ha F. onnan Albionból a’ kakastusát és a’ boxolást tervezi béhozandókat, mert a’ két vállalat még nálunk nincs! Bizonyos azonban, hogy tetemes azon olvasók száma, kik undorodva vetik félre F. feleselését mondván „ismét piszok és még is piszok“ Ha illy F. egyének ön magukat megbecsülni nem tudják, kíméljék a’ közönséget, melly csak fájdalommal tapasztalhatja, hogy ott nem mutatkozik előmenet a’ jobb ízlésben, a’ miveltségben, hol azt követelni lehet, és hogy mindaddig mutatkozni nem fog, mig hírlapokban F.-k írnak. Azt mondók recensiónkban, — igen is mi, mert a’ személlyel semmiképen össze nem kötött tárgyak előadásánál, azokról a értekezéseknél, ami áll, nem pedig az én; így van ez Fur a civilizált világban, és a hallgatósági egyetértés törvénnyé váll; az én csak akkor tűrendő, ha a hatalomtól, szellemi és anyagitól, ered, különben nevetséges. — Azt mondják tehát recensiónkban, hogy F. bankterve, ide járulván most feleselése is, sem a tapasztalás,sem a tudomány, sem az értelem nyomát nem viseli. Úgy véljük, ez elég világos; argumentum ad hominemnek is beillő. Bölcsességét F. egy két német könyvből merítő, de különösen nagy benyomást tett reá a „Kunst reich zu werden.“ Ha német könyveihez az olasz, franczia és angolokat, de kivált az éjsz. amerikai banktapasztalásokat és kísérleteket magukban foglaló roliansokat csatolja, könyvtára roppant lesz. Ha p. o. tervezete helyébe Hamilton éjsz. amerikai kincstárnok előadását fordítja magyarra, mellyet ama nevezetes és jeles ember a képviselők házában tartott, vagy M’ Duffie ugyan a bankról tett előadását 1830- ban (szinte a congressus előtt), valóságos szolgálatot tesz a nemzetnek és literaturánkat gazdagítja. Mit a régi és újabb bankokról említi, annyi mint semmi, mert az azokat bélyegző tulajdonokat sem ki nem tünteti, sem legkisebb hasonlításba nem hozza hazai körülményeinkkel. Könyvekből vagy szaktárakból (encyclopedia) valamit kiírni bárki tud, egy két könyv felületes elolvasása pedig tapasztalást nem képez. Valamelly bank alapításához szükségesképen megkívántatik az ország gazdagsága kútfejeinek ismerete. F. a statistikát is gúnnyal illeti, pedig ha nekünk ilyen volna, elől olvasná nevét a boldogtalan tervezők feliratú rovatban. Számítás nélkül a bank sem alapulni, sem élni nem fog. Kit akar F. mystificálni mondván, hogy mindenütt kevesebbet számított ? F. nem számított mert bizonyos okból nem számíthatott; ő csak számjegyeket, nyomtatott oda. Ha valamellyik 6 éves fiú tanácsát kéri, megmondja az neki, hogy azon számjegyek bankja nyereségének maximumát képviselik, mert bankjának egész vagyonát forgásban lenni feltételezik, s ezen felül semmiféle veszteséget bankja nem szenved ; megmondja neki továbbá, hogy ezen maximumának is több mint négyszeresét véve, amint a „Kunst reich zu werden“ által felhevült, melly kis botlás azonban illy körülményben igen is megengedhető. Az a 22 millió nyereség t. i. 5 millióra olvad össze , adatai után számítva, miként hozá ki minimumát, (hol már a 4°/Obd ■jobbé nem elégszik meg), és különösen juste milieujét? valami csudálatos ! Igen is, vannak még jövedelmi kútfők, mellyek a bankok javára használtatnak, módosításukban a hely, a körülmények és a nemzeti szellem szerint; mások voltak Velenczében, mások vannak Amsterdamban , Párisban , Londonban Philadelphiában és Bécsben ; miilyenek fognak szoros vizsgálat következtében hazánkban mutatkozni? Számba lesznek veendők. De az illyő tervezők — valóságos aranycsinálók — előtt, minden tudomány minden közelebbi vizsgálat valami szükségtelenens; ők gondolják hogy egy két phrasis, egykét számjegy elégséges a fellépésre óriási tervezeteikkel. A charlatanokat kell kipusztítanunk, ha az értelem és tudomány méltóságát fentartani akarjuk. F. hűségesen ragaszkodó a prima juris regulához, mondókáit ismételi, gondolván, csak nyomtatva legyenek egyszer, kétszer, háromszor, majd elhiszik. Milly meglepő makacsságu állítás p. o. hogy a’ bank-részvények (aollak) nem képviselnek készpénzt és el nem adhatók? Már ha nem mondá is maga F. boldog emlékezetű röpiratában (15 lap) hogy „a bécsi bank részvénye, akkor mikor bankját tervezé, mintegy 1600 forinton kelti, milly értelme legyen olly banknak, melly eletelve ellen vétvén, öngyilkolja magát, midőn épen alapját nem hagyná forogni, mig egész élte és éltének czélja csak szünetleni forgatás? Ha Fnak sok pénze van, a világ összes bankjának összes részvényeit egytől egyik megveheti. Mit csinál tehát az a ’ bank részvényeivel? Tán felszögezi, mint szokás kapukra szögezni a’ bőregereket? Hogy a’bankok és ezeknek nemei közt helyes választást lehessen tenni, szükséges azokat tökéletesen ismerni; de ezen választás is csak akkor lehetséges, ha a’ hazai viszonyok és azok közti analógia, mellyek a’ választandó banknem alapításához járultak, világosan kitüntetett. Hihető hogy F-nak ez nem argumentum. Mihelyt az országban kereskedés, vagyonosság és értelem előjönnek, a’ bank szüksége éreztetni fog, ’s akkor lesz is; kereskedő-bank , ha ollyat a’ kereskedők alapítanak; nemzeti, ha illyet a’ nemzet alkot. Mert a’ szükségnek kielégítetnie kell; ez törvény. De a’ kereskedési bankokat az értelmes kereskedők egyesülete állítja fel; de a’ nemzeti bankot a’ nemzet jeles tagjai, kik roppant tárgyismerettel bírnak és tudománnyal. Ha majd magyar Laffitek, Humánok, Goulburnok, Galatinok keletkeznek, a felállítandó nemzeti bank terve előáll, a bank pedig létre jön. Ezért mondánk, hogy a tervezete hasztalan és helytelen; hozzátesszük itt, hogy hiú álom és henye foglalatosság, mert sem nem kivihetésre czélzott vagy alkalmas, sem arra szükség nincs. Tartozunk itt azonban argumentum ad honinemmel, különben ismét felelet jön. Ha valamelly terv kivitetik, csak az ahhoz értő férfiak által szokott kivitetni, de ezen férfiak tárgyismerők, é s így tervre szükségük nincs, ezt maguk készítik. Literatúrai tekintetben mondok, hogy röpirat nem munka. Tervezet soha sem munka, t. i. soha sem literatúrai munka, csak a terv. Higyyük el pedig, hogy ha a bank kérdése nálunk komoly értekezés tárgya lesz, azt az értelmes és tudományos fők megragadandják és világítandják minden eszméleti és gyakorlati oldalain, tehát kisebb nagyobb munkákat küldenek szét; a kisebbeknek neve lesz, gondolatok, nézetek, vázlatok vagy értekezések egy felállítandó bank körül; a nagyobbak rendszer alakban tünetidnek elő más illő czím alatt, de soha sem lesz egyik is tervezet, melly csak akkor léphet elő mint résuméje az összes vizsgálatoknak, ha e reá szükség leend, s ekkor is, egy a kivitelbe avatott vagy arra megbízott által. Mert tegyük fel, hogy nálunk a bank felállítása közönségesen érzett szükség; nemde ártatlan ebben ? a bank kérdése jó régi már közöttünk. Tegyük fel, hogy a képviselés és törvényhozó test legyőzi a netalán hátráló elemeket és a bank létrehozását elhatározta, nemde itt is tökéletesen ártatlan lesz? Tegyük fel továbbá, hogy csakugyan felállítatik egy nemzeti bank; valljon mit gondolt, az országos küldöttség, mellyre, hihető, lesz a tárgy bízva, rendszeresen és alaposan fog munkálkodni, statistikai adatokra építvén, tudományt és értelmet hozván a dologhoz, vagy pedig egyszerűen meritend röpiratból, mellyben, mint tudjuk — semmi sincs? Tegyük fel végre, hogy a bank már áll, hogy kiterjedése és munkálódása kitűzve van; F nyomán fog e mindez eszközöltetni ? Mi marad tehát ebből a F bankból? az eszme nem övé; tapasztalása nincs; a tudomány és értelem kiküszöbölve; a kivihetőség, az alapítás, a munkálat, a kiterjedés, a fentarthatás feltéteiről semmi fogalma. Mi egyéb marad mint gyermekes dics- és hírvágy csiklandozása? Utószavai anak következők. „Többen már több jeles intézetet javaslottak, sőt létre is hoztak. Valamennyi, kisebb nagyobb áldozatot kívánt. íme hazámfiai, itt egy nagyszerű intézet rövid vázlata, nagyszerűbbé, mint a melly valaha hazánkban létezett; egy fillért sem szükség hogy áldozzatok, csak akarjatok!“ Már miért is ne tegye meg a nemzet azon kis szívességetnak, hogy tüszint bankot állítson, s azt neki dedicálja? Kivált eme cordialis felszólításra, eme frére et cochon stylusra; milly gyönyörű maniére ez a halljátok uraim, hej uraim, mondom nektek uraim! így szoknak szólani egy nagy nemzethez, Europa