Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-24 / 7. szám
9. szám. Ötödik esztendei folyamat 1842. Január 94. SZÁZADUNK. Méretek az örökös tartományok és Magyarország közti határvámvonalról. (Vége.) Kezdvén szemlénket azon áruozik hellyel, a borral, mellynek az örökös tartományokbai bevitele a legnagyobb vámmal terhelve, s mellyről a vámvonalnak mindkét oldalán ellenkező vélemény uralkodik, az egyiken ugyanis, hogy csak a magas bevitelvám torlasztja vissza igazságtalanul a bornak a német tartományokbai beömlését, a másik oldalon pedig, hogy az adókkal terhelt öröktartományi bortermesztés e védszert teljességgel nem nélkülözheti, s a magyar bornak szabad bevitele által legott tönkre tétetnék, s meg kell őszintén vallanunk, hogy ezen általányosokká lett vélemények, mellyeket egyik a másiknak megfontolás nélkül utána regél s hisz, mégis a tapasztalás által hiúknak bizonyulnak be. Jelenleg Magyarországból semmi más bornemek nem vitetnek Ausztriába s Bécsbe, mint a legnemesb csemegeborok, tokaji, ménesi, nehéz ugynevezet pecsenyeborok, mint soproni, ruszti, neszmélyi, somlai, vagy pedig készített borok, mint a pesgő, melylyek magasabb áruknál fogva a bevitelvámot megbirják. Ezek vámmentesség mellett is alig hozatnának oda kisebb mennyiségben, minthogy az európai szárazföldi magas ranguak ínye mindinkább a franczia borok felé hajolt, s ha ez ízlés megváltoznék s a magyar borok bevitelét a francziák ellenében nevelné, akkor hiszen csak kívánatos volna, ha e nagyobb elkelés inkább a szövetséges testvérbornak, mint vidéki országnak javára esnék. De minden esetre e nemű borok bevitele, minthogy azok csak fényűzési czikkely, nem lenne nagy tekintetű vagy státusgazdasági fontosságú, s e boroknak netalán megengedett bevitel-szaporítása teljes vámmentességnél sem fogna az örökös tartományok bortermesztésének lényegesen ártani. De mikint áll a dolog a többi közönséges asztali borokkal, mellyek a mostani magas bevitelvámok által egyenesen az öröktartományi bevitelből kirekesztve látszanak? Mikép, ha már most meg fogna mutathatni, hogy ezen borok sem árthatnának az örök tartományi bortermesztésnek még teljes vámmentesség mellett sem? — Szemügyre vévén ugyanis a Magyarország és az örökös tartományok közti azon vonalt, mellynek hosszában bor termesztetik, t. i. Luttenberg és Csáktornyából egész Gödiig és Ilolicsig, meg fogunk győződni, hogy ugyanazon évtermésü borok ugyanazon áron kelnek a vonalon innen is túl is, sőt hogy a magyar oldalon néha még nehány garassal drágábbak, mi több, hogy a morvalapályból (Marchfeld) még Sasvár, Holics és Sz. János magyar vidékeire is szálíttatik. A ki csak némüleg megbarátkozott is a mezei gazdasággal s a jó bor termesztésére szükséges éghajlati s földszini befolyásokkal, e tényt nem igyekezendik némelly földjeink azon balhiedelmével gyengíteni akarni, melly abban kérkedik, hogy egyedül Magyarország termeszt iható bort, s hogy minden mi honunk kívül terem, csak többet kevesebbet káposztalé. Szomszéd tartományokban, hol a tőkékkel beültetett térek gyakran csak fél órányira, néha csak ezer lépésnyire feküsznek egymástól, az éghajlati viszonyok nem lehetnek olly különbözők, hogy ugyanazon befolyást ne gyakoroljanak a szőlő termékeire; emberekre hatnak ugyan politikai határvonalak, különböző erkölcsöket s szokásokat ruházván reájok, de a változatlan, örökké bölcs törvények szerint működő természetre nincs befolyásuk. — Ha tehát már jelenleg, midőn az öröktartományi magas bevitel vám tilalomhoz hasonló, s ezért magyar bor nem is megy Ausztriába, a határszélen mégis egyforma a bor ára, nincs ok, miért lenne Magyarországban olcsóbb a bor a vámvonalak eltörlése által, s miért vitetnék akkor nagyobb mennyiségben az örökös tartományokba. Az öröktartományi termesztőnek megmaradna mindig azon elsőbbség, közelebb lenni mindazon országokhoz — Galicziát kivéve — mellyekbe nagyobb mennyiségű bor szálíttatik, felső Ausztriához, felső Stájerhez, Cseh- s részint Morvaországhoz, s igy kisebb fuvarköltséggel szánthatni. Hogy e viszony nem mindenkor ugyanaz volt, hanem csak a legújabb idő eredménye, tagadhatlan; de legyen ez bár az örök tartományok rendkívüli bortermesztése, legyen a tizszerte növekedett s kifinomitott sörfőzés és pályinkaégetés, s az ezáltal csökkent boreladhatás által előidézve, elég hogy az eredmény valóban létezik, s a bor leginkább Ausztriában — némelly bécsi hegytermékek kivételével, mellyekhez a bécsi emésztő közönség izlete annyira szokott, hogy soha rólok le nem mond, úgy szinte az ausztriai borok azon nemesebb nemeinek, mellyek még Galincziában is asztali borokkint jobban kedveltetnek s drágábban adatnak el, mint az odaszálított közönséges hegyaljai boraink — olly olcsó hogy magyar csekélyebb borok eláradásáról, mellyek sok helyütt ugyanazon, némellyeken még magasb áron is kelnek, s ezen felül még hosszabb távolságra szálitandók, álmodni sem lehet. Nem kívánatos e tehát ezen sorompónak lerogyása, melly épen ezen annyira rettegtetett árczikkelyre nézve az egyik félnek nem ártana a viszonyok e megváltozása által, a másikban pedig szüntelen azon hiedelmet fentartja, hogy ez fölemelkedhetésének egyedüli nyomasztó akadálya? — Általmenvén most egy másik, felette fontos magyarországi kivitelczikkelyre, a gabnaneműekre, tagadni nem lehet,hogy ezeknek bevitele egy olcsóbb országból valamelly drágább termesztő országba, ez utóbbinak lényeges rövidséget okoz földművelői viszonyai tekintetében. Az angol gabnatörvény feletti hosszas és folyvást tartó viadal tanúsítja legalább, hogy e nézetben számosan osztoznak*). A gabonától igen mérsékelt vám szedetik, melly még azonfelül, a tapasztalás tanúsága szerint, még a legszigorúbb határőri felvigyázás mellett sem fizettetik meg egészen; mert mikép magyaráztathatnék máskép, hogy a Mosony és Fischamend piaczok gabonaára alig különbözik e beviteli vám mennyiségében, s igy, ha fel nem teszük, hogy a fuvarozó határlakosok, kik e tiz mérföldnyi szállítást teszik, s a kereskedőktől a fuvarbért a bevitelvám díjjal egyetemben kapják, igy olcsóbban boldogulnak, egyenesen csodát kellene hinnünk, hogy t. i. a búzának szárnya nőtt s igy fuvarmentve Mosonytól Fischamendbe repült. Nem tagadható tehát, hogy a gabonabevitel Magyarországból már most is az örök tartományok földbirtokosainak s szántó vetőinek teteme« *) Czélirányosnak véltem gr. Lamberg olly tanulságos „Még egy Terra incognita“ munkájából a legnevezetesb magyar nyers termékek ott találtató kis beviteli tabellácskáját ez értekezés végéhez csattam.