Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-15 / 73. szám

585 -en lehet nevelt kanász, juhász, jobbágy, szántóvető, kalapos, kő­­mives, napszámos stb. és tehát kell a népet nevelni. No hát kezd­jünk hozzá, rajta, rajta! mire van szükség? tanítókat, népneve­lőket képzőintézetekre, tanítókat feltartó alapítványokra, oskolákra, kisdedovó, javító és hány meg hány intézetekre, mellyekben a szegények is neveltessenek. Hogyan létesiltessenek ezek? A tudo­mány­terjesztés állománya úgy is szent czélokra lévén fordita, ezeket már nem győzheti, és igy adakozások, ajánlások utján kell azokat felállitgatni. Ez ám a nagy munka, hoc opus hic labor. Pró­báljon csak valaki bármilly népes teremben egy legjobb czélú alá­írási ívet kibocsátani, nemde ha nyitvák az ajtók, kiszivárganak a „nevelést, csak nevelést!“ kiabálók szépen? És mi ennek oka? A szegénység. Inkább többen vagyunk mint kevesebben, kiknek csak egy forintocska aláírása, hát még megfizetése is, izzadalmas sintésbe kerül. Ha tehát szívvérünkhöz folyva a népnevelés eszmélye , anyagi dolgaink javítására van előbb szükség, hogy amaz előmozdíttat­­hassék. Hogy ép, virgoncz legyen szellemünk, szükség a testnek jó erőben lennie. És ezen anyagi szükséget ne a mások igazai leta­­podásának, törvényes birtoka elvételének dísztelen romaiból pó­toljuk, ne sürgessük szabadelvüleg (!) a Papi javak elvételét, mert az majd a herczegieket húzhatná maga után, bár túlzóink szeretnék, ha valahogy osztályra bocsáttatnának, hanem mozdítsuk elő a nemzeti ipart, csatornázzuk le a vizeket tömérdek tereinkről, nyissuk fel a kereskedés utait, adjunk keresetet és pénzszerzés­módot a népnek, igy örömest lehet kiki földmives, kereskedő, mesterember, így lesz pénzünk, igy adakozhatunk jó intézetekre, igy nem kell áhítnunk a máséra, ha renyhék nem leszünk, igy csak így foghatunk aztán a nevelés ügyéhez. Ezekhez még alkossunk előlegesen higgadt mérséklettel jó törvényeket, azaz, ki mint részesül a haszonban, úgy részesüljön a teherviselésben is; ne zárjunk el egy igaz ügyekezőt is a juta­lomnyerés pályaterétől; ne születés, hanem érdem magasítson, így a földmivelő szülő ösztönt kapván, bizonyosan fogja életerős fiát gondosan neveltetni. — És mindezt, Felséges Fejedelmünk atyás­­kodásához engedelmes fiúi alázatossággal közelitendők, megnyer­hetjük. És igy a Kelet népe dicső nézetéhez képest kedves lesz a haza s felvirágzand a népek és nemzetek bámulatára. Romzsa Mihály s.-pataki ó-hitű lelkész. Különfélék. II. (Vége.) Hol vadásztörvények léteznek, mellyek által a vadászat ideje a vadak nemei szerint meghatároztatik, ez mindig csak augustus és február közt öszpontosíttatik. Legyen tehát nálunk is a szabadban, — mert természetesen csak erről lehet itt szó — a vadászat akár mellynemű vadra tilos­­—je februártól fogva augustus 15-ig. A szabad vadászat iránt fenálló törvények által nevezett vadakat igen jól lehet ebben az időszakban vadászni, sőt czélirányosabban is; a szarvast p. o.,mellyel septber közepéig engedi lőni a törvény, tanácsos sem volna annak balértelmei szerint augustus előtt lőni, tudva lévén, hogy mig szarvairól a szőrös borítékot le nem veti, teste tele van métellyel (Engerling), melly miatt húsa egészség­telen és könnyen rothadásba menő. A szarvastehenet most is a törvény csak dec. végéig engedi lőni. Az őzek iránt megváltozott a praxis; Cseh- és Németországban, hol, mint tudatik, a vadászati mesterség legnagyobb polczán áll, mivel a sok vadnak eladása pénzt is hoz, azt mutatta a tapasztalás, hogy az őzbakok első vese által a kecskék nem hogy szaporodnának, hanem vagy meddők maradnak vagy elszegődnek máshova; ennek következtében né­hány évek óta az hozatott be, és pedig nagy siikerrel, hogy az őzeket is csak ősszel kezdik lőni, a kecskéket a bakokkal elegyest, de minden esztendőben a határnak egy részét változtatva nyuga­lomban hagyván. — Ezen elv nálunk csak a tilosokra használható ugyan, de annyiban a szabadra is, hogy az őzek is, ha csak aug. 15-től febr. 1-ig lövetnek, természetessen szaporodni fognak. A nyulak iránt úgy is velem egyet­értőleg ítélt a törvény, a re­pülő vadra nézve pedig, hogyan lehet azt előbb lőni, mint az aratás és kaszálás után, azaz augustusban? mert hol keresheti azo­kat a vadász mint a fiatal vágásokban, a­hol egy pár éretlen fog­lyokért több növendék fácskákat letipor, vagy a szegény madárnak menedék­helyén, a gabonában, honnan ha kifut is tarlóra, ismét be­veszi magát a szálas gabonába, és valljuk meg csak őszintén, ki lesz az a vadász nálunk, ki, kivált szabadban és a­hol senki sincs közel, megállhatná, hogy vagy utána a gab­onákba be ne men­jen, vagy legalább a kutyát be ne eressze? — Máskép van a vizi *­madarakkal. Igaz hogy a nádban kárt, annyit legalább mint a ve­­teményekben, okozni nem lehet, de ki hiszi, hogy csendességben jön a vadász a vadakig földeken, réteken keresztül? és ha úgy volna is, ki nem tudja, hogy augustus előtt a vízi vad sem ép még? A tapasztalásra is hivatkozom ebben. Nézzük a sopron- és mo­­sonmegyei Hanságot, szabad ott a vadászat, de mivel minden ne­mes lakótól távol esik, a Hanság birtoka csaknem mind Károly főherczegé, vagy herczeg Esterházyé; a vizi vadászat az oda való lakosoknak bérbe van adva, kik a közel lévő Bécsben szép keres­kedést űznek azzal. Nézzük az ottani árendásokat, kik több pus­kást tartanak szolgálatukban, milly vigyázattal rendelik meg ők, millynemű­ vadat legyen szabad nékik lőni? Soha sem annak ép léte, ideje előtt; és ha némelly nemes urak vagy katonatisztek ollykor oda vetődnek is, és magyar divat szerint, időn kívül lőnek valamit, milly igen kikaczagtatnak! — „Hát — hallom mondatni — az erdei szalonkát ne legyen szabad húsvét körül lőni ?“ Nem, igazán nem, kivévén a magáéban. Hiszen épen akkor történik a legnagyobb kár mindennemű vad tenyésztésében, és mivel ez a fődolog, és nem a mulatság, a magáéban, és ne azon kívül, le­gyen szabad azt lőni. Ki nem tudja, hogy a birtok ura vagy urai, ha tetszik, ki is irthatják a vadat; de hol a justitia distribu­­tiva de meo et tuo, hol a jogok szentsége még valamit ér, ott csak­ugyan nem. Ha pedig törvény által szabadban a vadászat febr. jétől aug. 15-ig mindennemű vadra tilos leend, következései csak üdvösek lesznek mindenkire áldott honunkban. Szelíd éghajlatunk alatt annyi lesz mindenhol a vad, hogy őszkor gyakorlott szabad vadászat, kárt sehol sem fog lehelni már; akkor lesznek igazán hasznosak a tilosok és a szőlők a szabadra is; keresse fel akkor a szorgos va­dász a vadakat, és ha jobban ért hozzá, lője el előbb mint a gaz­dasággal inkább elfoglalt szomszédja. Ekkor marad fen a törvények igazi értelme, marad épségben a nemesi praerogativa mások kára és a vadászok morális vesztegetése nélkül; de a mi többszöri mon­dásom szerint mindig a fődolog, akkor egy és talán a legna­­gyobbik oka meg fog szűnni a mezőőrségi törvények végrehajtása akadályainak, s bizonyára ezáltal inkább mint a mostani rendelke­zés által, mellynek következtében a vadász is kijátszhatja a tör­vényt, és a földbirtokos is, az első azáltal, hogy az ugarakon keresvén a vadat, igazán mégis a vetéseken és rétekben lövi el; a másik azáltal, hogy agyonüti azon vadnemet is, melly kárt sem tehet. 586

Next