Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-15 / 73. szám
585 -en lehet nevelt kanász, juhász, jobbágy, szántóvető, kalapos, kőmives, napszámos stb. és tehát kell a népet nevelni. No hát kezdjünk hozzá, rajta, rajta! mire van szükség? tanítókat, népnevelőket képzőintézetekre, tanítókat feltartó alapítványokra, oskolákra, kisdedovó, javító és hány meg hány intézetekre, mellyekben a szegények is neveltessenek. Hogyan létesiltessenek ezek? A tudományterjesztés állománya úgy is szent czélokra lévén fordita, ezeket már nem győzheti, és igy adakozások, ajánlások utján kell azokat felállitgatni. Ez ám a nagy munka, hoc opus hic labor. Próbáljon csak valaki bármilly népes teremben egy legjobb czélú aláírási ívet kibocsátani, nemde ha nyitvák az ajtók, kiszivárganak a „nevelést, csak nevelést!“ kiabálók szépen? És mi ennek oka? A szegénység. Inkább többen vagyunk mint kevesebben, kiknek csak egy forintocska aláírása, hát még megfizetése is, izzadalmas sintésbe kerül. Ha tehát szívvérünkhöz folyva a népnevelés eszmélye , anyagi dolgaink javítására van előbb szükség, hogy amaz előmozdíttathassék. Hogy ép, virgoncz legyen szellemünk, szükség a testnek jó erőben lennie. És ezen anyagi szükséget ne a mások igazai letapodásának, törvényes birtoka elvételének dísztelen romaiból pótoljuk, ne sürgessük szabadelvüleg (!) a Papi javak elvételét, mert az majd a herczegieket húzhatná maga után, bár túlzóink szeretnék, ha valahogy osztályra bocsáttatnának, hanem mozdítsuk elő a nemzeti ipart, csatornázzuk le a vizeket tömérdek tereinkről, nyissuk fel a kereskedés utait, adjunk keresetet és pénzszerzésmódot a népnek, igy örömest lehet kiki földmives, kereskedő, mesterember, így lesz pénzünk, igy adakozhatunk jó intézetekre, igy nem kell áhítnunk a máséra, ha renyhék nem leszünk, igy csak így foghatunk aztán a nevelés ügyéhez. Ezekhez még alkossunk előlegesen higgadt mérséklettel jó törvényeket, azaz, ki mint részesül a haszonban, úgy részesüljön a teherviselésben is; ne zárjunk el egy igaz ügyekezőt is a jutalomnyerés pályaterétől; ne születés, hanem érdem magasítson, így a földmivelő szülő ösztönt kapván, bizonyosan fogja életerős fiát gondosan neveltetni. — És mindezt, Felséges Fejedelmünk atyáskodásához engedelmes fiúi alázatossággal közelitendők, megnyerhetjük. És igy a Kelet népe dicső nézetéhez képest kedves lesz a haza s felvirágzand a népek és nemzetek bámulatára. Romzsa Mihály s.-pataki ó-hitű lelkész. Különfélék. II. (Vége.) Hol vadásztörvények léteznek, mellyek által a vadászat ideje a vadak nemei szerint meghatároztatik, ez mindig csak augustus és február közt öszpontosíttatik. Legyen tehát nálunk is a szabadban, — mert természetesen csak erről lehet itt szó — a vadászat akár mellynemű vadra tilos—je februártól fogva augustus 15-ig. A szabad vadászat iránt fenálló törvények által nevezett vadakat igen jól lehet ebben az időszakban vadászni, sőt czélirányosabban is; a szarvast p. o.,mellyel septber közepéig engedi lőni a törvény, tanácsos sem volna annak balértelmei szerint augustus előtt lőni, tudva lévén, hogy mig szarvairól a szőrös borítékot le nem veti, teste tele van métellyel (Engerling), melly miatt húsa egészségtelen és könnyen rothadásba menő. A szarvastehenet most is a törvény csak dec. végéig engedi lőni. Az őzek iránt megváltozott a praxis; Cseh- és Németországban, hol, mint tudatik, a vadászati mesterség legnagyobb polczán áll, mivel a sok vadnak eladása pénzt is hoz, azt mutatta a tapasztalás, hogy az őzbakok első vese által a kecskék nem hogy szaporodnának, hanem vagy meddők maradnak vagy elszegődnek máshova; ennek következtében néhány évek óta az hozatott be, és pedig nagy siikerrel, hogy az őzeket is csak ősszel kezdik lőni, a kecskéket a bakokkal elegyest, de minden esztendőben a határnak egy részét változtatva nyugalomban hagyván. — Ezen elv nálunk csak a tilosokra használható ugyan, de annyiban a szabadra is, hogy az őzek is, ha csak aug. 15-től febr. 1-ig lövetnek, természetessen szaporodni fognak. A nyulak iránt úgy is velem egyetértőleg ítélt a törvény, a repülő vadra nézve pedig, hogyan lehet azt előbb lőni, mint az aratás és kaszálás után, azaz augustusban? mert hol keresheti azokat a vadász mint a fiatal vágásokban, ahol egy pár éretlen foglyokért több növendék fácskákat letipor, vagy a szegény madárnak menedékhelyén, a gabonában, honnan ha kifut is tarlóra, ismét beveszi magát a szálas gabonába, és valljuk meg csak őszintén, ki lesz az a vadász nálunk, ki, kivált szabadban és ahol senki sincs közel, megállhatná, hogy vagy utána a gabonákba be ne menjen, vagy legalább a kutyát be ne eressze? — Máskép van a vizi *madarakkal. Igaz hogy a nádban kárt, annyit legalább mint a veteményekben, okozni nem lehet, de ki hiszi, hogy csendességben jön a vadász a vadakig földeken, réteken keresztül? és ha úgy volna is, ki nem tudja, hogy augustus előtt a vízi vad sem ép még? A tapasztalásra is hivatkozom ebben. Nézzük a sopron- és mosonmegyei Hanságot, szabad ott a vadászat, de mivel minden nemes lakótól távol esik, a Hanság birtoka csaknem mind Károly főherczegé, vagy herczeg Esterházyé; a vizi vadászat az oda való lakosoknak bérbe van adva, kik a közel lévő Bécsben szép kereskedést űznek azzal. Nézzük az ottani árendásokat, kik több puskást tartanak szolgálatukban, milly vigyázattal rendelik meg ők, millynemű vadat legyen szabad nékik lőni? Soha sem annak ép léte, ideje előtt; és ha némelly nemes urak vagy katonatisztek ollykor oda vetődnek is, és magyar divat szerint, időn kívül lőnek valamit, milly igen kikaczagtatnak! — „Hát — hallom mondatni — az erdei szalonkát ne legyen szabad húsvét körül lőni ?“ Nem, igazán nem, kivévén a magáéban. Hiszen épen akkor történik a legnagyobb kár mindennemű vad tenyésztésében, és mivel ez a fődolog, és nem a mulatság, a magáéban, és ne azon kívül, legyen szabad azt lőni. Ki nem tudja, hogy a birtok ura vagy urai, ha tetszik, ki is irthatják a vadat; de hol a justitia distributiva de meo et tuo, hol a jogok szentsége még valamit ér, ott csakugyan nem. Ha pedig törvény által szabadban a vadászat febr. jétől aug. 15-ig mindennemű vadra tilos leend, következései csak üdvösek lesznek mindenkire áldott honunkban. Szelíd éghajlatunk alatt annyi lesz mindenhol a vad, hogy őszkor gyakorlott szabad vadászat, kárt sehol sem fog lehelni már; akkor lesznek igazán hasznosak a tilosok és a szőlők a szabadra is; keresse fel akkor a szorgos vadász a vadakat, és ha jobban ért hozzá, lője el előbb mint a gazdasággal inkább elfoglalt szomszédja. Ekkor marad fen a törvények igazi értelme, marad épségben a nemesi praerogativa mások kára és a vadászok morális vesztegetése nélkül; de a mi többszöri mondásom szerint mindig a fődolog, akkor egy és talán a legnagyobbik oka meg fog szűnni a mezőőrségi törvények végrehajtása akadályainak, s bizonyára ezáltal inkább mint a mostani rendelkezés által, mellynek következtében a vadász is kijátszhatja a törvényt, és a földbirtokos is, az első azáltal, hogy az ugarakon keresvén a vadat, igazán mégis a vetéseken és rétekben lövi el; a másik azáltal, hogy agyonüti azon vadnemet is, melly kárt sem tehet. 586