Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-04 / 35. szám
ronthatnak mint építhetnek; a szegényebb sorsú sokaság jellemét, gondolkodását pedig legjobb szándékuk mellett sem ismerhető magasabb rendű politikusaink igenigen könnyen hibázhatnak, itt pedig annyival inkább, mivel e kényes és érdekes tárgy mellett majd semmit sem olvashatnak, ellenben a jacobinusok, radicálok, sz.simonisták egyre vágó rágalmait szüntelen hallják, a mirigyet ezen alakban hintő könyveket olvassák , s igy a legállhatatosabb lelkek is utoljára a sok mézes széditgetésektől megkábittatva, elfogulva, akaratuk ellen is irtják a polgárosodás, népnevelés, néptáplálás, mi több, a szabadság drága fáival gazdag kertet, melylyet inkább ápolniok kellene. Szóljanak hozzá tehát, kérem még egyszer, kik elég tehetséggel megáldvák; különben majd utóbb, ha legjobb (?) fordulást venne is e kérdés, a Pesti Hírlap bizonyosan magának tulajdonítaná. Okozza ezt b) a czéhek kérdésének, valamint sok más kérdéseknek felületes tárgyaltatása. Egyet meggondolnak, mást nem. A felforgató elvek fényes oldalát örömmel átkarolják, de hová vágnak, meg nem fontolják. Ennek következése, hogy a conservativek önmagokkal s indítványaikkal szüntelen következetlenségben élnek s a potencirozott radical—intelligentiától minden lépten legyezetnek. Ellenben a rontó párt magával, t. i. a gonoszkodásban mindig, tehát a czéhek üldözésében is, következetes, a mennyiben rontani igyekszik; mig a conservatív idétlenség, valamint egyéb jónak úgy a czéheknek védelmében is gyenge és következetlen; sőt mindig magát ostorozza és az ellenpártot segíti, nem mintha az igazság magával ellenkezhetnék, hanem mivel totum ex omni parte, matura ex quolibet defectu! *) Nem méltó oka van-e ugyanis az ellenpártnak szüntelen nevetni, kaczagni, mikor p. o. egy megye magát ugyancsak conservativnek tartja, de az ősiséget kiátkozza? a másik az ősiséget teljes erővel védi, de a czéheket utálja? a harmadik talán a czéheket valamelly alakban eltűrné, de az adót megajánlja? a negyedik az adóról hallani sem akar, sőt gyűlésében meg sem szabad mellette moccsanni, de a jobbágyokat megosztoztatja, a kis nemességet, védelméről nem is álmodva, irgalmatlanul pusztítja, a mágnások sajátját, a papság jószágát kaszakordéra adja? Valóságos maskara, melly felett a czivódás almáját odavető szeszélyes, csak épen a tárgy odadobásakor szóló, különben pedig a nagy hazafi burka alatt lappangó ellenség, magát igenigen jól mulathatja. Conservativjeink ezen felületessége, magokkali szüntelen ellenkezése tehát igen természetesen okozza a czéhek eltörlésének csaknem általános kivonatát. c) A szegény mesterembereknek gőgös lenézése, falatjoknak, gönczüknek, gyermekeik tisztességes nevelésének stb. irigylése. Hasztalan, emberek vagyunk! Igaz, hogy nem kellene ennek így lenni; nem kellene ezt valakiről fel is tenni; aki hízelkedni tudna, annak el kellene ezt hallgatni! Ámde, ha mégis így van, mit nyerünk a hízelgéssel, mit a hallgatással akkor, mikor polgári boldogságunk van koczkára téve?! Valami különös ópiumi édessége lehet ama nagy hatalom kitüntethetésének, hogy a megyei gyűléseken — hol s szegény polgárnak hallgatás a sorsa, és szerencséje, ha még hallgató lehet — a ezekekről lévén szó, valaki kimondhatja a „feszítsd meg“-et! és megmutathatja, mert ura a Burgernak! — Tisztelet a kiveendőknek , mert vannak igazi nemes keblek, e nyomorúságoktól tökéletesen mentek, de az embereket ismerő egyenes lélek soha sem fogja tagadni, hogy a czéhek ellen pattogó több ostorok csípéseiből, ha nem is irigység, de bizonyára még a lenézés mellett is fanyaron furdalódó vetélkedés kandikál ki. — Csuda-e azután, ha az illy emberek magok ellenére is a czéhek ellen szavaznak ? d) A conservatív résznek nálunk ki nem fejlettsége, s azért mindannak, mi őket közelebbről nem érdekli, könnyelmű és hideg kezelése. — Későn érő gyümölcs az ember! a jóra vajmi lassan tud kifejeleni. Jó vagy csak tűrhető conservativnak is lenni mindenesetre ezerszer nehezebb feladás, mint fáklyás zenével és becses képének árulásával megtisztelt radicalnak! Ennek pedig igen egyszerű oka van: könnyebb t. i. rontani, mint építeni; ölni, mint nevelni; elvenni, mint őrizni, tékozlani, mint szerezni. Azért sokkal jobb néven vehetnek reformereinktől, ha a „mindent halommá döntendünk“ „eredetiségeken nem kapkodva“ de mégis pusztítva helyett, olvashatnék tőlök: „még mi az idők vasfoga által ledőlt is alkotmányos hazánk épületéből és keresztényi jámborságunkból, azt is felépi— tendjük! — Olly jót fogunk előmutatni, mellynek példáját még a történetek tárházában senki nem olvasta!“ így már köszönetet szavazhatnánk nekik; de „döntendünk, pusztitni fogunk11 — ez szegény vitézség, gyalázatos kérkedés. Minthogy tehát a haza boldogításának nagy feladását megoldani a conservativek kötelessége, ez pedig mély tudományt, sok tanulást, elmélkedést, igaz jó akaró szivet, nagy éberséget, állhatatos küzdést feltételez : micsuda, ha a conservatív rész — melly nálunk még csak most kezdi imitt amott a mámort szeméből törülgetni — majdnem mindenütt kisebbségben marad, következésképen ha a czéhek ügyét sem képes pártolni? Mi csuda, ha megyéket látunk, mellyekben egy talpra esett conservatív követet fényes délben lámpással sem lehet találni? és mivel a szóvezetők többnyire csak a könnyebb oldalú „rontsunk bontsunk11 mesterséget űzik, mi csuda, ha a conservatiot óhajtó nemesség egész összege, kénytelen kelletlen választ olly követeket, kikről búteljes arcczal csak azt jósolja, hogy neki a vermet megássák?! — Nem kétlem, ki fog hazámban fejlődni a conservatív rész, a minthogy már is tízszer jobb lábon áll, mint három év előtt, ámde előbb saját kárán kell okulnia. — Akik saját vagyonukat, erszényüket, személyüket nem képesek eléggé a támadók ellen védelmezni, hogy várhassuk azoktól a munkásoknak, szegényeknek, árváknak, özvegyeknek, hogy követelhessük a czéhek védelmét? —Ezekhez sorolom utoljára e) Az itt ott nálunk is, habár kevés de mégis csak található democrata katholikus papokat, melly uraknak, mélyen tisztelt sorsosimnak, mégis csak kellene érteni, aristocraticus kormányformának hol fekszik gyökere? kellene érteniük, a morális társulatoknak, következésképen a czéheknek is kimondhatlan érdekét akár a polgári, akár az egyházi társaságra! Ámde akár a beteg németnek, akár ezeknek! — itt már minden hasztalan! — Azon csekély bántalom, mellyet talán nehány őket lenéző idétlen szakállas uracstól méltatlanul szenvedtek, ama szánakodásra méltó kis kirúgás, mellyet a maga tehetetlenségében ficzkándozó köznemes több ízben elkövet, s még nem tudom , büszke lenézés-e vagy kajánság, nem képes őket az aristocratiával kiengesztelni, és fájdalom! mikor magukat az egyház szolgáinak vallják, a democrata részvényeket, elég bolondul, aláírják! Ezektől tehát következetességgel a szegény *) El nem hallgathatom itt, mit Jarke Robespierreről irt czihkében megjegyez : „An Robespierre zeigt sich die grosse Wahrheit: dass im Laufe der Revolution, auf die Dauer, immer die consequenteste Partei den Sieg über die minder consequenle davonträgt, und dass schneller oder langsamer jeder Grundsat« alle seine Früchte trägt. Das ist aber das Gericht der Nemesis in der Geschichte, dass jede Thorheit und jeder Frevel sich selbst bestraft, denn die Zeit ist, wie einer der grössten Denker unsers Jahrhunderts sagte, der Grossrichter Gottes! Daraus erhellt, was von der Gesinnung und den Urtheil Derer zu halten sei, die, wie es vorläufig geschieht, die Prlncipien der Revolution lieben , und die terroristischen Folgerungen hassen, oder die schönen Tage der Revolution bedauern, die durch schlechte Menschen getrübt und in Leid und Trauer verwandelt wären.“ — Értsenek, kik csak habatolnak, s egyet akarnak, de mást nem.