Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-09-21 / 75. szám
95. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. September 91. 38. Külön rendeletek a büntettek egyes nemeiről s azoknak büntetéséről. A büntető törvénykönyvi javaslat első részében, melly szól a bűntettekről és büntetésekről, a KK. és RR. által tett változtatásokkal. (Folytatás.) XXV. Fejezet. A hamis feladásról. 254. §. A ki mást valami bűntettért a felsőbbségnek tudva hamisan felad, büntettetni fog. 255. §. Tudva hamisan történtnek pedig akkor tekintetik a feladás, midőn a feladó még annyit sem volt képes bizonyítani, a miből valószínűleg kitetszenek, hogy azt, amit feladásban előadott, igaznak tartotta. 256. §. A közhatóságnak azon tisztviselői és szolgái, kik hivataluknál fogva kötelesek a bűnnyomozást teljesíteni, ha valakit hivatalból adnak fel, mint hamis feladók csak akkor vonathatnak büntetés alá, midőn ellenök bebizonyittatik, hogy tudták a vádlottnak büntelenségét, s boszúból, gyülölségből vagy más mellékes tekintetből tették a hamis feladást. 257. §. A hamis feladónak legnagyobb büntetése: a) Három hónapi fogság leend, ha feladása ollyan volt, mellynek bebizonyodása esetében a vádlott egy évnél súlyosabb rabságra nem ítéltetett volna. b) Egy évi rabság, ha feladása ollyan volt, mellynek bebizonyodása esetében a vádlott egy évi rabságnál súlyosabb, de öt évi rabságot meg nem haladó büntetésre ítéltethetett volna. c) Két évi rabság, ha feladása ollyan volt, mellynek bebizonyodása esetében a vádlott öt évi rabságnál is súlyosabb büntetésre elítéltethetett volna. d) Négy évi rabság, ha valakit felségsértésről vagy hűtlenségről tudva hamisan adott fel. 258. §. Ha azonban a feladó önként ismét visszavette feladását, mielőtt még az ellen, akit feladott, valamelly büntető eljárási lépés történt volna, a felebbi büntetéseknek csak egy negyedéig büntettethetik. 259. §. Ha pedig a feladó hamis feladásának támogatására tudva hamis tanukat vagy egyéb hamis bizonyítványokat is használt, a XXIV-dik s illetőleg a XXXV-ik fejezet rendelete szerint büntettetik. 260. §. Hamis feladásért csak a sértett félnek panaszára indíttathatik közkereset. Ha azonban a hamis feladás valamelly közhivatalban vagy közszolgálatban levő személynek hivatalbeli cselekvését vagy mulasztását tárgyazta, s a körülményekből kiviláglik, hogy a feladó boszúból, gyűlölségből vagy mellékes tekintetből tudva hamisan tette a feladást, azon köztörvényhatóság, mellynek tisztviselője vagy szolgája a hamis feladás által megsértetett, köteles leend felügyelni, hogy a hamis feladó az illető bíróság előtt közkereset alá vétessék, habár azt a megsértett egyének nem sürgetnék is. 261. §. A hamis feladó ellen indított büntető közkeresetben is törvény szabta büntetésen felül azon kár és szenvedés, melly a hamis feladás által a sértett félnek okoztatott, s a rágalomnak a 268-dik §. szerinti díja szintén meg fognak ítéltetni. 262. §. A hamis feladásnak azon eseteiben, mellyekre nézve csak magán panaszra indittathatik büntető közkereset, szabadságában áll a sértett félnek a büntető közkereset elmellőzésével, az okozott kár és szenvedés iránt, s a rágalomnak dija iránt magán keresetet indítani. XXVI. Fejezet. Az álnok gyanúsításról. 263. o. A ki más ellen szándékosan hamis bűnjeleket kohol, vagy valamelly bűnjeleket meghamisít olly czélzattal, hogy azáltal valakit büntető közkeresetbe keverjen, vagy a folyamatban levő bünkeresethez valaki ellen hamis bizonyítványokat szolgáltasson, büntettetni fog, s büntetése három évi rabságig terjedhet, s a beszámítás annál súlyosabb teend, minél nagyobb volt az alkalmatlanság, veszély vagy szenvedés, mellyet álnok gyanúsítása által valakinek okozott; sőt ha a koholt vagy hamisított bűnjelek következésében a vádlott tiz évi rabságnál súlyosabb büntetésre ítéltetett, az álnok gyanusitónak büntetése is tiz évi rabságig emeltethetik. 264. §. Ha azonban az álnok gyanúsítás felfedeztetett, mielőtt az által másnak veszély, szenvedés vagy alkalmatlanság okoztatott volna, az álnok gyanusítónak büntetése három hónapi fogságot meg nem haladhat. 265. §. Ha pedig az álnok gyanúsító maga felfedezte tettét, mielőtt az által másnak veszélyt, szenvedést vagy alkalmatlanságot okozott volna , büntetés alá nem vonatkotik. XXVII. Fejezet. A rágalomról, becsületsértésekről és a súlyosabb testi fájdalmat okozó erőszakos cselekvésekről. 266. §. A ki valamelly határozottan megnevezett bűntettet vagy erkölcstelenséget valakire reá fog, s azt vagy annak szemébe mondja, vagy távollétében ugyan, de mások előtt nyilvánosan és közbotránkozással beszéli, a mennyiben tette a XXV-dik fejezetnek súlyosabb büntetése alá nem esik, mint rágalmazó fog bűntetteim, s legnagyobb büntetése hatszáz forintig terjedhető pénzbeli büntetés leend. 267. §. Rágalmazónak azonban nem tekintetik, s büntetés alá nem vonatkotik, a ki szavainak valóságát bebizonyítja; sőt még az sem, ki azon bűntettre vagy erkölcstelenségre nézve, melylyet valaki ellen annak szemébe mondott, vagy mások előtt nyilvánosan elbeszélt, olly körülményeket képes bebizonyítani, melylyekből állításának valóságát méltán következtethette. —■ A ki pedig valamelly bűntettre vagy erkölcstelenségre nézve csak gyanúját mondotta ki valaki ellen, s azt mint valóságot nem állította, rágalomért csak akkor büntettetik, ha a körülményekből kiviláglik, hogy állított gyanújának épen semmi helyes oka nem volt, hanem azt egyenesen sértő szándékkal koholta. 268. §. Aki valakit anélkül, hogy valamelly bűntettet vagy erkölcstelenséget különösen megnevezne, olly általános kifejezésekkel, mellyek közvélemény szerint becsületsértőknek tekintetnek , szemben megtámad , vagy távollétében ugyan , de mások