Századvég, Új folyam, 29. szám (2003)

SZÁZADVÉG-SZÖVEGELŐ - Kerekasztal-beszélgetés a népesedési helyzetről - Kamarás Ferenccel, Kiss Tamással, Spéder Zsolttal és Tóth Pál Péterrel Kapitány Balázs beszélgetett

SZÁ­ZAD VÉG KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A NÉPESEDÉSI HELYZETRŐL 123 népesség fokozatosan elöregedett. 1961-re már az úgynevezett teljes termé­kenységi arányszám is kettő alá süllyedt. Ez a szám azt mutatja, hogy ha az adott évi „szülési kedv" állandósulna, akkor egy nőnek az élete folya­mán átlagosan hány gyermeke születne. Ha ez a mutató nincs valamivel kettő felett, akkor a reprodukciós elégtelenség előbb-utóbb már a népesség­szám fogyásához vezet. Ez a demográfia egyik szabályszerűsége. A népes­ségszám fogyása azonban nem következett be egészen 1980-ig, amikor is az addigi tartalékok kifulladtak, és azóta folyamatosan csökken a népesség létszáma. A reprodukciós elégtelenség időtartamának hosszúsága és a né­pességcsökkenés tartóssága nemzetközi összehasonlításban is ritkaságnak számít. 1980 óta folyik a vita a demográfusok között, hogy milyen mértékben okozza a népességcsökkenést a reprodukció elégtelensége, és milyen mér­tékben a halandóság romlása. A hatvanas évek második fele óta ugyanis el­kezdett romlani a halandóság, ez pedig a termékenység csökkenése mellett felgyorsította, előre hozta a népességszám csökkenésének kezdetét. A hazai termékenység másik jellegzetessége az, hogy az elmúlt évtize­dekben született nemzedékek létszáma között nagyon erős az eltérés, a hullámzás. Egyrészt az ötvenes évek elején az úgynevezett Ratkó-kor­­szakban, aztán a hetvenes évek közepén bizonyos népesedési intézkedések hatására alakult ki jelentős születési hullám. A kilencvenes évek második felében sokan arra számítottak, hogy megint jön egy születésszám-emelke­­dés, mivel a hetvenes években született nagy létszámú nemzedékek ekkor­ra szülőképes korba lépnek, és a termékenység visszaesését valamilyen mértékben kompenzálni fogja ez a nagyobb létszám. De nem ez történt. Nem alakult ki semmiféle újabb hullám, éppen ellenkezőleg, a termékeny­ség és a születésszám a kilencvenes években gyakorlatilag folyamatosan csökkent. A fő problémát abban látom, hogy ez minőségileg más helyzetet teremtett, mint a termékenység korábbi csökkenése. Ugyanis csökkenhet a termékeny­ség egy bizonyos időszakig, és a reprodukciós szint alatt is maradhat­­ egy ideig. Csakhogy a legutóbbi évtized folyamán már annyira eltávolodott a népesség utánpótlásához szükséges szinttől, hogy nagyon kevés az esély ar­ra, hogy a jövőbeni reprodukció valamikor is biztosítva legyen. Újabban azt tapasztalom, hogy gyakorlatilag mintha le is mondott volna erről a célról társadalom. Most már nem beszélünk arról, hogy a reprodukciót biztosíta­ni kellene, olyan messzire távolodtunk el tőle, mintegy 40 százalékos a le­maradás. Felerősödtek azok a nézetek, hogy ezt nem is lehet célnak kitűz­ni, hanem inkább valamilyen külső segítséggel, elsősorban a vándorlással vagy valamilyen más megoldással, a halandóság javításával próbáljuk meg a népességszám csökkenését mérsékelni, befolyásolni.

Next