Századvég, 2023. június (3. évfolyam, 2. szám)

ROMSICS GERGELY A külpolitikai realizmus és a liberális nacionalizmus összefonódó hagyományai a késő dualizmus Magyarországán

. ÉVFOLYAM • 2. SZÁM cv 112 ROMSICS GERGELY és a református egyházak értelmiségi képviselői ekkoriban szintén a fegy­veres konfliktusok elkerülhetetlenségét, ciklikus visszatérését emelték ki.27 Angyal Dávid markánsan katolikus szempontú okfejtésével párhu­zamosan Lencz Géza, a debreceni Hittudományi Akadémia későbbi rekto­ra szintén hangsúlyozta a világpolitika tökéletlenségét és ebből fakadó konfliktusosságát. Mint háborút igazoló előadásában kifejtette, „folytonos hullámzás képezi [...] az emberiség életét; az uralomra jutott visszaél hatal­mával s az emberiség előhaladása új eszmék diadalra jutását, velük együtt új vezetőket követel. A népek eme versenye kizárja, hogy valaha a háború végleg megszűnjék.”28 A maga érdekeit őrző és ezen megfontolásból a kettős birodalommal szemben lojális Magyarország külpolitikai alapvetésének, egyben a világ­­háborús helytállás gondolatának gyökerei tehát a 19. századi reálpolitikai hagyomány hazai alakváltozataiig nyúltak vissza. Ez a tradíció egyszerre magyarázta a nemzetközi politikát és igazolta a magyar hatalmi-birodalmi ambíciókat. Az establishment „baloldala”, így korábban Jókai Mór, utóbb Apponyi Albert és a nemzetközi jog egyes professzorai ugyan megenge­dőbbek voltak a világpolitika apránkénti megváltoztathatóságával szem­ben, de ezt a kisebbséget leszámítva a dualizmus utolsó éveinek politikai vezető rétegei elfogadták ezt az alapvetően szkeptikus rendszerértelme­zést. A világháború okait ennek megfelelően már 1914-15-ben a nemzet­közi rendszert destabilizáló mélyebb jelenségekben, elsősorban a vezető hatalmak vetélkedésében és a hatalmi politikának a nemzetiségi elvvel végbement összekapcsolódásában látták, megelőlegezve ezzel a modern nemzetközi politikatudománynak az első világháborúra vonatkozó számos megfigyelését.29 27 Angyal 1914, 30-41. 28 Lencz 1916, 14-15. 29 Vermes 2001, 250.

Next