Szeged és Vidéke, 1904. június (3. évfolyam, 185-208. szám)
1904-06-01 / 185. szám
az egész tér zsúfolva volt emberekkel. A sűrűn robogó, Bánffy-zászlókkal és felírásokkal ékesített kocsik a párt Tisza-szállóbeli főhadiszállására szünet nélkül szállították a választókat, akiket aztán átkísértek a választás színhelyére. A Bánffy-párt sátrában ujjongó lelkesedéssel fogadtak minden újabban érkező választót és ahogy a tömeg által nyitott utón végighaladtak, kitörő éljennel üdvözölték őket. A lelkesedésnek eme zajos megnyilatkozásai a Rónay-párt utolsó reménysugarait is elhomályosították, mintha a politikai elvtelenség, a lelkiismeret szavát elnémító érzés gyászindulója harsant volna föl az az éljenrivalgásban ; a lelkesedés zaja, amelynek állandó tanyája volt a Bánffy-párt, lelkileg is teljesen leverte a Rónay-pártnak az urnák körül lézengő vezető embereit. Egyenként szökdöstek el a szavazás színhelyéről. Mint Hock János mondta találó hasonlattal a nemzeti ünnep előestéjén tartott beszédében : „Mint patkányok elszöknek, menekülnek a sülyedő hajóról“. Mindjobban megfogyott a Rónayék érdekképviselete az urna körül s mint a szavazatok arányában, a szavazás színhelyén is a Bánffy-párt uralta a választás külső képét is. Fél hat órakor ez volt a szavazatok aránya, Bánffy tehát nagy többséggel vezetett. A szavazatok arányát hatalmas papírlapokon tudatták a Tisza-szállóban tolongó hívekkel és a számarányok kedvezőségével nőtt a lelkesedés. A Bánffy-párt azonban ennek daczára nem bizakodott el, hanem egyre fokozódó kitartással munkált a sikernek minél teljesebbé és dicsőségesebbé tétele érdekében. Csupa örömhírt hoztak mindenfelől. Még ezidőtájt is voltak a Bánffypártnak vasutas-szavazói s egyéb tisztviselői is szép számmal, holott a Rónay-párt már ekkor mindenféle választók dolgában csaknem teljesen kimerült. Legnagyobb érdeklődés tárgya a Becsejpárt magatartása volt, amelyről kedvező hírek terjedtek el. A függetlenségi választók egy része az ipartestületben, más része a Boldogasszony-sugárúti Nyáry-féle vendéglőben, törzse pedig a Pávában tanyázott, várva a helyzet kialakulását. Ez időben a Becseyre leszavazott választók száma negyvenhét volt, a függetlenségi eszme többi hívei részben már leszavaztak Bánffyra, részben veszteg maradtak és hajlandóságuk az volt, hogy Bánffyt segítsék diadalra. A függetlenségi párti tanyákon veszteglő választók részéről ekkor küldöttség ment Becsey Károlyhoz, tudakolva, hogy visszalép-e (mert ennek is pozitív formája híte keringett), vagy ha nem lép vissza, milyen magatartást tanúsítsanak ? Becsey Károly dr. hazafias lélekkel jelentette ki a választóknak, hogy szabad kezet enged nekik: szavazhatnak ő reá is, Bánffy Dezsőre is tetszésük szerint, csak a kormánypárti Rónay Jenőre ne szavazzanak. Ez a nobilis kijelentés úgy az érdekelt függetlenségi választóknál, mint a Bánffy-párton nagy lelkesedést keltett. A függetlenségi eszméknek még le nem szavazott hívei most már hazafias lelkük sugallatára hallgatva, kis csoportokban vonultak föl az urnához és arczukon a boldogító lelki öröm kifejezésével, hogy igaz testvér-ügyet támogatnak, leadták a szavazatukat Bánffy Dezsőre. Büszke önérzettel, emelt hangon mondták ki a választási elnökök kérdésére a Bánffy Dezső nevet, ami különben általánosságban is jellemezte a Bánffy-párt szavazatait. A bánffysták valamennyien emelt fővel, habozás nélkül, az emberi hangnak szinte imponáló kifejezésével hangoztatták illusztris vezérük nevét, míg a Rónay-névnek nem akadt hangos hordozója. f Halkan, suttogva mondták be a Rónay-választók az urna előtt jelöltjük nevét, mintha röstelték volna, hogy egy Bánffyval szemben anyagi kényszerből, vagy lelki gyöngeségből a nyugalmazott torontáli főispán jelentéktelen, súlytalan politikai egyénisége mellett foglalnak állást. A Bánffy-párt sátrában a lelkesedés nőttön-nőtt, nem múlt el öt perc, hogy újabb választókat ne hoztak volna és a dicsőséges győzelem kilátásai egyre kedvezőbben tűntek szembe. Fél 7 órakor, mikor már a szavazók igen gyéren jelentkeztek, a számarány a következő volt: Minthogy 7 órától fél 8-ig összesen 20 szavazó voksolt csupán le s a választási elnök hangos fölszólítására sem jelentkeztek percekig választók. Lázár György dr. választási elnök pontban fél 8 órakor kitűzte a zárórát, amely fél 9 órakor ért véget. A záróra kitűzése alkalmával a szavazatok aránya ez volt. Bánffy 889 Rónay 740 Becsey 49 Vagyis ekkor Bánffy Dezső bárónak száz abszolút szavazattöbbsége volt. A záróra alatt Bánffyra 44, Rónayra 28, Becsey dr.-ra egy választó szavazott le. Bánffy-párt részéről a párt vezetősége és néhány tisztviselő ez időben a Tiszaszállóbeli főhadiszállásról óriási tömeg kíséretében, muzsikaszó mellett vonultak föl az urnához. Érdekes, hogy a Rónay-párt részéről a záróra alatt Kállay Albert főispán és Lázár György dr. választási elnök is leszavaztak. Kevéssel a záróra lejárta előtt megnyitották a közönségnek a választási területet és a Széchenyi-teret hirtelen beláthatatlan emberáradat öntötte el, amely ujjongott a lelkesedéstől és átérezve a nagy történelmi pillanatot, rázendített a Himnuszra. A lelkesedést a czigányzenekarok is fokozták, amelyek indulókat és hazafias dalokat húztak. Húszezerre becsülték a téren tolongó emberáradatot, amely a záróra lejárta után türelmetlenül, egyre hangosabban követelte az eredmény kihirdetését. A választási elnökség és tisztviselőség ezalatt fölvonult a városháza tanácstermébe, ott összegezték a szavazatokat, amelyek szerint a végleges eredmény a következő: Leadatott összesen 1751 szavazat; ebből kapott Bánffy Dezső báró 933, Rónay 768, Becsey pedig 50 szavazatot, amiből nyilvánvaló volt, hogy Bánffy Dezső bárót Szeged város első választókerülete országgyűlési képviselőjévé 115 általános szavazattöbbséggel megválasztották. A befejező munkálatok több mint félórás munkát vettek igénybe, mialatt a közönség folyton Bánffyt s a városháza emeleti ablakaiban megjelent Vegman Ferencz dr.-t és Balassa Ármin dr.-t éltette. 9 óra 15 perckor megjelent az erkélyen Lázár György dr. választási elnök, akit riadó éljenzéssel fogadtak s aki a következő szavakat intézte az egybegyűltekhez: — A szegedi I. választókerület képviselőválasztása befejeztetvén, annak eredményét a következőkben hirdetem ki: Leadatott összesen 1751 szavazat. Ebből Becsey Károly dr.-ra esett 50 szavazat, Rónay Jenőre 768, Bánffy Dezső báróra pedig 933 szavazat esett. Ennélfogva Bánffy Dezső bárót 115 általános szótöbbséggel Szeged város első választókerülete megválasztott országgyűlési képviselőjének jelentem ki. (Riadó, percekig tartó éljenzés és taps.) Most, hogy a választás befejezést nyert, a polgárságnak a választás folyamán tanúsított bár lelkes, de politikai érettségre valló magatartásáért köszönetet mondok és ezzel a választási aktust befejezettnek jelentem ki azzal a kiáltással, hogy: „Éljen a haza!“ A mámorban úszó tömeg a választási elnök szavai után még nem akart szétoszlani, hanem hallani kívánta Wogman Ferencz dr.-t is, aki ugyancsak az erkélyről tartott rövid lelkesítő beszédet, arra kérve a polgárokat, hogy politikai jogaik gyakorlása után most már csöndben oszoljanak szét és vonuljanak föl a „Szeged“ állomáshoz, amelyen éjféli 12 óra 17 perckor fog megérkezni Budapestről Bánffy Dezső báró. A hatalmas néptömeg egetverő éljenzésben és tapsban tört ki, majd szétoszlott és nagyobb csoportokban járta be a várost, folytonosan Bánffy Dezsőt éljenezve. A Tisza-szálló elé több ezer ember vonult, ahol Lengyel Zoltán dr. rövid beszédet intézett az egybegyűlt lelkes hívekhez. Kijelentette, hogy őt alaptalanul vádolják meg azzal, mintha forradalmár volna. Egész erejével a függetlenségi eszmék kivívására törekszik. Éljenzés hangzott föl a népszerű képviselő szavai után, majd hangos kirczagás és taps követte azt a találó megjegyzését, hogy 1879-ben a Tisza nyelte el Szegedet, most pedig Bánffy Dezső nyelte el a Tiszát. közönség nagy része azután fél 12 óráig még a Tiszában tanyázott, ahol az emberek vígan ettek s ittak és a nagy nap diadalának örömmámorában úsztak. Mint érdekességet jegyezzük föl, hogy mikor a Becsey Károly dr. visszalépéséről pozitív formában keringő hír bejárta a Kassingadót esti 6-kor, az ott időző és Bánffy mellett korteskedő úri hölgyek hatalmas csokrot küldtek föl Becsey Károlynak, ezzel biztosítván őt hazafias együttérzésükről. Az is érdekes, hogy a Rónay-párt tegnap még annyira biztosra vette a diadalát, hogy a párt korfeusai a Kassban 300 terítékű halvacsorát rendeltek. S miután ma este nem várt bukásuk teljesen elvette a halpaprikástól étvágyukat, hogy a választásból Kass Jánosnak se legyen anyagi kára, a jóféle halpaprikást a győzelmes Bánffy-párt választói költötték el. Az est mámoros hangulatának egyik kiemelkedő mozzanata, hogy a Tisza-szálló előtt egybesereglő tömeg hitét véve annak, hogy a Bánffy-párt egyik vezére, Balassa Ármin dr. lakásán időzik, hatalmas csoportokban, lobogók alatt vonult föl a Szeged és Vidéke szerkesztőjének ablakai alá és riadó éljenzéssel köszöntötte Balassát, aki az ablakban megjelenve, fogadta a tömeg tüntető üdvözlését. Az egybegyűltek hallani kivánták Balassa dr.-t, aki erre tüzes beszédben lelkesítette a tömeget. Bánffy 835 Rónay 707 Becsey 49 Bánffy 855 Rónay 722 Becsey 49 Hét órakor ez volt a szavazatok aránya . Bánffy 878 Rónay 724 Becsey 49 SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1904. szerda, június 1.