Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-01 / 52. szám
a kiválasztás munkáját, azt meg fogja mutatni a közeljövő. Kelemen Béla dr. főispán, mint ellenőrző hatóság szintén jónak tartja a szegedi közigazgatást. A főispán úr tévedésben van. Ám, hogy a létező státushoz való ragaszkodást nem tartja sérthetetlen isteni parancsnak, hirdette a főispánt székfoglalója alkalmával és bebizonyította két ízben a főkapitány kinevezése alkalmával. Vájjon a polgárság a maga büszkén védett önkormányzati jogkörében a személyi lekötöttségtől kevésbbé tudná magát függetleníteni, mint a főispán ? Minden jel arra mutat, hogy a bizottsági tagok teljesíteni fogják kötelességüket. LESBEN. * A nemzet megint ítélt. Csakhogy a változatosság kedvéért most a horvát nemzet ítélt és az ítélete elsöpörte a magyar koalíció által kinevezett bánnak a pártját. Elsöpörte, mégpedig alaposan, mert a nagy horvát területen 3, mondd: három kormánypárti jelöltből lett képviselő, a többi kerületek pedig vagy ötven ellenzéki képviselőt küldtek Zágrábba. A nemzet tehát ítélt és ha a koalíció hasonlítani akar a Bismarck álláspontjához, hősi pózba vágja magát — mint 1905 január 26-ikán — és büszkén mutat rá a szabad nemzet szabad ítéletére. Csakhogy még be sem fejezték a horvát választásokat és a lapjaik máris telekiabálják a világot: Nem gilt! Nem gilt! A „nemzet ítélete“ tudniillik előttük csak akkor számít, ha nekik ad igazat. Ha leszavazza őket meg a politikáját, akkor kutyába se veszik.* ■ — Rémregénybe való dolog, hogy a koalíció a nemzeti vívmányok nélkül hajlandó belemenni a létszámemelésbe! Ezt Andrássy Gyula gróf mondotta tegnapelőtt a képviselőház folyosóján a függetlenségi forradalmároknak. És Andrássy megint ur volt és megint szellemes. Megmondta az igazat: azért volt ur. A létszámemelés pedig valóban izgatóan érdekes rémregény, ezért volt szellemes. A baj csak az, hogy a koalíciós atyafiak nagyon szívesen olvassák a rémregényeket . . . * A megye még mindig nem tanulta el eléggé a koalíciós erkölcsöket. Pénteken a megyei közgyűlés után a csongrádi kaszinó ebédet adott Kelemen Béla dr. főispán, Cicatricis Lajos alispán és Károlyi Imre gróf mágocsi földbirtokos, megyebizottsági tag tiszteletére. A lakomát béke-ebédnek keresztelték el és a megyei választások alatt hajbakapott pártokat vetették. Ez ugyan már eső után köpönyeg. Az országos koalíciós pártok előbb őrszemeket neveznek ki, etetnek és szájat tömnek, csak azután szavaztatnak. Nincs is ott a szavazásnál semmiféle dorozsmai baj . . . * A márciusi napoknak ebben a hónapban lesz a hatvanadik fordulója. Szegeden is, az országban is hirdetik, hogy különös fénynyel ünnepelik meg ezt az évfordulót, de az ünneplésnek lesz valami keserű mellékize. A márciusi férfiak harcos, tüzes magyarok voltak, kevés jelszót hangoztattak, de annál többet cselekedtek, ha kellett, a karddal is. A mai kormánypárt és az uralmon levő urak a márciusi eszmék örököseinek tartják magukat, de a fegyvert csak akkor veszik a kezekbe, mikor le kell rakni a császár lábai elé. Por. Levél. írta Balázsházy Jenő. Édes jó Istenkém, tudom, csodálkozol most, hogy ilyen kuszátt betűkkel irt levelet kapsz tőlem, holott hozzá vagy szokva szép, majdnem kaligrafikus vonásaimhoz. De meg kell ezt most az egyszer bocsájtanod jó Istenkém, mert ma oly fontos kérdezni valóm van, hogy nincs időm lassan írni. Sietnem kell, hogy még ma megkaphasd és felelhess nekem. — Hanem kérlek vigyázz, jól vigyázz, ha a a választ küldöd, mert van itt egy szemüveges úr, aki sokszor bejön és mindenféle képtelen kérdéseket intéz hozzám — ez képes arra, hogy elteszi a leveledet és nek adja át. Azt hiszed, a múltkorit ideadta? Dehogy! Letagadta! Azt mondta, hogy Te csak elolvasni szoktad a leveleket, de válaszolni nem szokásod. Ilyet! Mintha én nem tudnám, hogy ő dugta el az én levelemet. Tudod, olyan kiváncsi embert én még nem láttam. Bizonyosan most is szerette volna tudni, mit kérdeztem tőled s azért tette el. Rájöttem! Múltkor feljött értem, hogy menjek vele sétálni a kertbe, meg akarja mutatni az uj rózsafát. Mikor az ajtón kiléptünk, egy apáca tartott felénk, levéllel a kezében. No végre! — mondom én diadalmasan, — hát ugye mégis! Itt a felelet, kaptam választ! Azzal otthagytam őt, rohantam az apáca elé s kikaptam a kezéből a levelet, de mielőtt felbonthattam volna — képzeld — az a szemüveges megfogta a csuklómat és úgy szorította, hogy fájdalmamban kiejtettem a földre. Akkor ő lehajolt, a másik kezével fölvette és villámgyorsan a zsebébe gyűrte. Aztán a másik csuklómat is szorongatva, úgy nézett rám, jaj, olyan csúnyán és mereven, hogy én szerettem volna ráugrani és megharapni. De nem bírtam. Fogott. Nagyon erős ember. Csak akkkor eresztett el, amikor kínomban sírni kezdtem. Akkor meg már szelíden simogatta az arcomat és kért, hogy ne levelezzek többé, „hanem ha valamit akarok, kérdezzem tőle. Ő ad tanácsot is. No bizony! Megpróbáltam, de még egy okos feleletet sem tudott adni. Istenkém! nem akar senki a kérdésemre felelni úgy, ahogy én szeretném. Látom már, hogy nem akar. Miért? Dehát miért ? Már most csak hozzád van bizalmam, annak adok hitelt, amit Te fogsz írni, mert tudom, hogy az jó, az igaz s azért nagyon szépen kérlek, felelj nekem részletesen mielőbb. Hiszen Te mindent látsz, mindent tudsz . . . Hát először is mondd, édes jó Istenkém: miért nem szeret már engem a papa ? Az én jó, aranyos papuskám, aki mindig csak úgy hívott engem, hogy: „kicsi fehér virágom“, akivel olyan sokat játszottunk, kacagtunk együtt, aki mindig, mindig olyan volt mint egy nagy bohó gyerek, ha velem volt otthon s most lásd, egyszerre ok nélkül nem szeret, magamra hagyott, még a kis fehér angora cicámat is odaajándékozta, pedig tudja, hogy azt is milyen nagyon szeretem. Három hete lehet annak — bár nekem úgy tetszik olykor, hogy egy éve — a papával kocsiba ültünk és áthajtottunk Budára. Mikor kérdeztem tőle: hová megyünk papuskám? azt felelte az angyalföldre. — Az angyalföldre! ? Ott vannak az angyalok ? Oh milyen édes is vagy te papuskám, hogy megmutatod nekem őket. Régi, régi vágyam már: látni angyalokat! Majd kiugrottam a kocsiból örömömben s ezerfélét is kérdeztem a papától. Ha nem tudod jó Istenkém, a papa néha olyan furcsa. Ő nem is örült az én örömömnek, hanem úgy vettem észre — bántotta az. Mert aztán többet nem is nézett rám és akármit beszéltem hozzá, egyáltalán nem felelt. Összehúzta a szemöldökeit is. Még sohasem láttam ily komolynak, azért mikor nagysokára megálltunk ez előtt a nagy ház előtt, már nem is mertem tőle kérdezni, hogy kihez megyünk, meg hogy mikor látjuk meg az angyalokat, csak mentem mellette föl a lépcsőn. Ott összetalálkoztunk a szemüvegessel, aki meg akkor jött lefelé s azzal a kiállhatatlan kiváncsi tekintetével hol engem vizsgált, hol SZIEGED ÉS VIDÉKE. 1908 Ill/l Megvan a vásárpénztár! — A közgyűlés negyedik napja. — (Saját tudósítónktól.) Kétnapos, hosszú, de legkevésbbé sem szenvedélyes vita után a közgyűlés elfogadta a vágóhídon létesítendő hús- és vásárpénztár-társaság szerződését. A szerződést szombaton is Becsey Károly dr. támadta igen sokszor, majdnem mindegyik pontnál külön, de kevés eredménynyel. A szerződést a többség letárgyalta, elfogadta és a vásárpénztár hamarosan életbe is lép. * A közgyűlésen Lázár György dr. polgármester elnökölt. A jegyzőkönyvet Taschler Endre főjegyző, Balogh József és Rack Lipót dr. jegyzők vezették. A tárgyalások délután négytől hatig tartottak. Hús, vásár és pénztár. Bokor Pál ismertette folytatólag a húspénztár ügyét. Becsey Károly dr. az előzetes tárgyalások jegyzőkönyveiből igazolja, hogy a vásárpénztár-vállalat kizárólagos jogot fog kapni arra, hogy zsírföldogozó, szalámigyártó, hulladékértékesítő telepet létesítsen, másnak tehát a vágóhíd környékén ilyesmivel foglalkozni nem szabad. De még állatbiztosítással is csak neki szabad foglalkozni. A szegedi húsiparosoknak most van egy fejlődő hasonló szövetkezetük . . . Kormányos Benő dr.: A képviselő úr a jogtanácsosa! Becsey Károly dr : Igenis, az vagyok , éppen azért ismerem jól ezt a kérdést ! A vállalat a szegedi iparosok szövetkezetét tönkre fogja tenni. Most még lehet segíteni a dolgon, függeszszék föl a tárgyalást és fogalmaztassák meg újra a szakaszt, hogy pontonkint legyen fölsorolva, mire van a társaságnak kizárólagossági joga, mire nincs ? Kurucok és kupecek. Reiner Mór dr. elfogadásra ajánlotta a javaslatot, mert nem lát benne veszedelmet. Wimmer Fülöp csak akkor hajlandó elfogadni ilyen hosszú időre szóló szerződést, ha a város közönségének érdekét, anyagi Kovács-kávéház (A Ströbl-kávéház restaurálása.) Új, modern s fővárosi mintakényelemmel ellátotott kávéházzá alakul át a volt Ströbl-féle kávéház. Pazar, páratlan berendezés és világítás. A bel- és külföldi napi- és divatlapok óriási száma s a kiszolgálás mintaszerűsége a jobb igényekhez ■ , szokott közönség estel otthonos hajlékává avatják a KOVÁCS-KÁVÉHÁZAT, mely március hóban nyílik meg. — Állandóan hideg buffet.