Szeged és Vidéke, 1908. augusztus (7. évfolyam, 176-199. szám)
1908-08-01 / 176. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., augusztus 1. sznuikior. POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam, 176. (2077.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal szerkesztőség és nyomda 84. TELEFON: Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Szegeden. Postai küldéssel: Egész évre . Negyedévre . Egy hónapra. 18 korona. 4.50 - 1.50 . Egész évre . Negyedévre. Egy hónapra EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR 24 korona. 6 . 2 . A vacsorapolitikusok. (bj.) Érdekesebb jelenetet aligha látott valaki, mint azt, azmikor Tisza Lajos gróf szobrának leleplezésekor egymás mellett ült egy szegedi ebédnél Bánffy Dezső báró, Khuen-Héderváry Károly gróf és Tisza István gróf, a három volt miniszterelnök. Akkor három politikát képviseltek ők hárman : Bánffy a kisebbség függetlenségi törekvését, Tisza a parlamentáris többség föltétlen hatalmát, Khuen az uralkodóházzal való politikai együttműködést tartotta a nemzet jövendőjére a legelőnyösebbnek. A bukott, a granicsár és a részeg kappan ültek együtt a szegedi ebédnél, egymáshoz alig szólva, feszesen, haragosan. Tisza és Héderváry sohasem szerették egymást, Bánffy mindkettővel régi ellentétben állott. Politikája mindháromnak mindenkor egy volt: hatvanhetes, szabadelvű és békés. Csak taktikájuk volt különböző, harcmódjukra nézvést állottak szemben, cselekvési törekvéseik voltak mindenkor ellentétek. Bánffy kereste a hatvanhetes politikának a néphez való közelebbvitelét, Tisza kereste, hogy a nemzetet miként lehet közelebb vinni az uralkodóhoz, Héderváry azon törekedett, hogy a királyt közelebb hozza a nemzet. Céljuk egy volt : erős nemzet és hatalmas uralkodó, törekvésük közös volt: a szabadelvű kormányzás, politikai elvük ugyanaz volt: a tiszta hatvanhetes alap. Ugye az egyéniségük különbözősége, Héderváry cinizmusa, Bánffy ravaszkodása és Tisza erélye olyan ellentétek, amelyek lehetetlenné tették számukra az együttműködést. Tisza és Héderváry látszólag megtalálták egymást, de Bánffyval nem tudtak egyesülni. Most aztán hire jár, hogy Tisza és Bánffy kibékülnek. Megint együtt vacsoráztak valamelyik városligeti vendéglőben. Tisza marhahúst evett angolosan, Bánffy csirkehúst magyarosan. Aztán bizonyára politizáltak is, sőt szidták a kormányt is, majd megvacsorázván, dolgukat végezve kezet fogtak és hazamentek. így folyt le a nagy találkozás hiteles tudósítások szerint. Hogy azonban politikai szempontból mi a jelentősége ennek a találkozásnak, azt csak az a bizonyos jövendő fogja eldönteni, amelynek titkait eddigelé csak Andrássy Gyula gróf őrzi. Hogy Bánffy és Tisza egyesülnek-e, vagy sem, az kérdés, ellenben nem kérdés, hogy megalakul-e valamilyen néven a liberális párt. Persze, hogy megalakul. A történelmi fejlődés teszi természetessé, hogy a legközelebbi jövőben a liberálizmus és a klerikalizmus küzd meg egymással, hogy aztán a győztesé legyen a harc és a küzdelem a szocializmussal szemben. A liberálizmusnak és a klerikálizmusnak nagy elintézendő kérdései vannak egymással s igazán nem lesz ez a küzdelem érdek nélkül való. A klerikálizmusnak olyan vezérei vannak, mint Apponyi, Zichy és Rakovszky, kell tehát, hogy a liberális politikának olyan erősségei, mint Bánffy, Tisza és Andrássy egyesüljenek s egymással szövetkezve, védelmezzék meg a szabadelvűséget és a demokráciát. Nincsen szomorúbb jelenség, mint az a várakozás, amellyel a magyar polgárság, a középosztály sok iparosa, kereskedője és tatárnőve várja a maga politikai vezérét. Ez a vezér azonban nem jelentkezik s azért várja mindenki feszült kíváncsisággal, hogy Tisza mikor hagyja el geszti magányát, hogy Bánffy mikor lép ki a Bimbó utca elhagyottságából s hogy Andrássy mikor szabadul meg a koalíció béklyóiból. Tisza és Bánffy most találkoztak és vacsoráztak, Andrássy pedig kijelentette, hogy senki kedvéért és semmiféle fúzióért nem hagyja el a hatvanhetes alapot. — ezek a hírek a vigasztalói most a polgárságnak, amelyet a koalíció kisemmizett a politikai hatalomból, erőből és cselekvésből. Egyelőre azonban a polgárság várhat. Politikai tények még nincsenek, csak éppen jelenségek vannak. A jelenségek pedig olyanok, hogy Bánffy és Tisza vacsoráznak, Andrássy üdül, a magyar polgársággal pedig nem törődik senki, csak éppen az úristen, aki mindenkire vigyáz és aki a nemzet jobb jövendőjét is szívén hordja. EGTES SZÁMÁRA GELLÉR. A NYÁRI POLITIKA. — Elnökválság készül. — Bánffy és Tisza kibékültek ? — A nyári minisztertanács. — (Saját tudósítónktól.) A nyári politikai szünetben érdekes események alakulnak ki. Ha vakációznak is a politikusok s a nagy nyilvánosság előtt nem szerepelnek is, nagyban folynak az előkészületek az őszi kampányra. A csöndben s a nyilvánosság féltékeny kizárásával végbemenő alakulások között legérdekesebb az, hogy Justh Gyula, a képviselőház elnöke lemondani készül állásáról. Nem kevésbbé érdekes az a hír, amely Bánffy és Tisza kibéküléséről s új liberális párt alakulásáról szól. Nagy a várakozás a kormány augusztus 4-én összeülő konferenciája iránt, amelyen az új adótörvény s az új szesztörvény végrehajtási utasításainak előkészítésével foglalkoznak. Ezekről az eseményekről szól a következő budapesti tudósítás: Az elnökválsás. A kormány köreiben meglepetést keltett, hogy Justh Gyula képviselőházi elnök csütörtökön megérkezett Budapestre és gondoskodott arról is, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen arról, hogy Kossuth Ferencnél látogatást kíván tenni. Annál is inkább váratlan az elnöknek ez a vizitje, mert Justh csak két héttel ezelőtt volt Budapesten, ahova Davosból beteg fia mellől érkezett, de akkoriban egy újságírónak, aki véletlenül találkozott vele, kereken megtiltotta, hogy a megérkezéséről írjon. — Nem állok többet szóba magával, ha kiír, — mondta neki. Azóta egy és más történt a politikában. Közrekerült a hír, hogy a létszámemelés előkészítése erősen folyik a katonai minisztériumokban, az általános választói jogot borító lepel is mind áttetszőbbé kezd válni, de kétségtelen a kormánynak az a törekvése is, hogy a függetlenségi pártot kivetkőztesse a negyvennyolcas elvekből és fúzió címén valami szürke és program nélkül való egységes kormánypártot akar gyártani a koalíció pártjaiból. Ez tette sürgőssé Justh Gyulának, hogy Budapestre jöjjön s a leghitelesebb helyről, Kossuth Ferenctől szerezzen megnyugtatást a szállongó hírek dolgában. A látogatás pénteken délben történik meg s a magyar politikai életre szenzációs következménye lehet. Inkább ellenzékbe megyek ! Justh Gyula a képviselőház utolsó ülésén már célozott arra, hogy kedvét vesztette a más politikai viszonyoktól. Az igazán szabadelvű érzésű politikus egy hozzá intézett kérdésre így válaszolt: — Mit tudom, mi lehet önnel ? Még az is kérdés, én leszek-e az elnök ? De kijelentette azt is, hogy nem képzelhet el olyan fúziót, amely az önálló bankkérdésben határozott és szilárd állásfoglalással ne kötné le magát. — Inkább ellenzékbe megyek, ha egyedül lennék is, — mondta Justh. Az elnöknek aggodalmai vannak az általános választói jog tervezete ellen is, ame-