Állami Klauzál gimnázium, Szeged, 1900
I. Az erkölcsös nevelésről. Egyedül az igazat, jót és szépet megvalósító erkölcsösség teremthet szép életet, mely észt és szívet megnyugtat, boldogít. Az erkölcsösséget a boldogság alapjául felállítva kimutatni azt, hogy ennek kell az élet mindhárom korszakában a család, iskola és az öntökéletesedésnek alapjául szolgálnia ; kimutatni az ily nevelésnek lehetőségét s miként való elérhetését képezi a jelen értekezés feladatát. Az igaz, jó és szép eszméjét megvalósító öntökéletesedés a bölcsészet és az ember végrendeltetése. A görög bölcsek ebben helyezték az ember végczélját s velők egyetértve az újkor bölcsei ma is ezt ismerik el az emberi élet legfőbb feladatának. A görög bölcsek haladásunk kiinduló pontjául az önismeretet és önuralkodást állították fel s ekkér az Istenhez való közeledést tartották az emberiség czéljának. Önmaguk vizsgálása vezette őket e helyes útra. Nem láttak, nem hallottak senkitől példát. Nem volt akkor még az emberiségnek üdvözítő példányképe, aki megtanította volna arra, mi az ember valódi földi rendeltetése, a valódi boldogságot mégis az erénybe helyezték, és az an a való törekvést főkötelességévé tették az embernek. Sokrates etnikai főtörvényei: az Isten félelme, lelkibátorság, igazságosság és mértékletesség oly alaperények, amelyeknél fenségesebbeket csak az Üdvözítő tanított. Mennyivel könnyebb nekünk most az Istenhez közelednünk, akiknek az Istenember egész életével megmutatta, hogy csak az erényes élet tehet boldoggá! Az igazi szép és nemes élet tehát csak az erény követésében állhat. Mi az erényes élet ? Kölcsey így fejti meg fiának : „Egész éltedet meghatározott elv szerint intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván, s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad: ezt hívják erénynek. “