Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-10-10 / 81. szám

Szent-Iványi Sándor. Dávid, Harleigh szolgája: Prepeliczay Károly. Jonathán,pásztorfia:Szarka Pista. t­örténethely: Lord Harleigh jószága,­­ elvonások közt a h. m. vásárhelyi dalárda dalokat énekel. A rendezőség fölhívja a szege­dieket hogy a nevezett napon a szomszéd Makót látogatásukkal megtisztelvén, a szent cél gyámolitásában résztvegyenek. * (A helybeli ügyvédi kar) egyik derék tagtársa Georgievits György, egyidei szüne­telés után, munkásságát újólag megkezdi s miként jelenti, irodáját e célra a palánki is­kola utcában levő Endrényi (előbb Ebner) féle házban nyitotta meg. * (A h.­m.-vásárhelyi ev. lelkész s fel­ügyelő urak, a presbyteriummal egyetértve, a temetőt birkalegelőnek adták ki. A kegyelet helyének ily profamsatiója — méltán — áta­­lános botránkozást szült. — Ezt írja a „Pesti Hírnök.“ Szeretnék ha a „Hírnök“­ hire az il­letők által minél előbb megcáfoltatnék.­­ (Tiszánkon egy uj vendég érkezett) Spirta úr „Achimedes“ nevű vontató­ gőzöse, árpával és zabbal terhelten. Innen hallomás szerint Körtvélyesre fog menni, ha a csekély vízállás nem akadályozza. (Elfogott bankjegy hamisító.) Kedden est­e a városház folyósóján egy darab papír találtatott, melyen irónnal körülbelül követke­ző sorok voltak jegyezve: „Erdélyi István makói származású, a cs. kir. báró Steininger tiz-ik számú ezredhez tartozó szabadságos katona, bankócsinálással foglalkozik; aki el­akarja fogni, megtalálja ma estve a hét vál­asztó fejedelemben , hol vacsoráini fog.“ — Az irat a kapitányi hivatalnak átadatván, ennek intézkedése folytán a hét fejedelemnél az illető egyént elfogták s a bankjegy hamisításához használt műszereket csakugyan találtak nála. * (Ismét tűz volt) múlt szerdán éjfélkor, a T . felsöváros palánki szélén. A Lenkei és Nyilas féle házak egymásbafolyó színjei égtek le. Gyors segély a tüzet csakhamar elnyomta. * (Új gőzmalom.) Úgy vagyunk értesít­­ve, hogy Kernweisz és Fodor helybeli lako­sok a felsövároson egy kisebbszerű gőzmal­mot akarnak építeni. Adakozások a tdz által károsultak részére. Hozzánk újólag beérkezett 25 fr. 50 fr. Ehhez járultak: Kovács Ferenc szeszgyártulajdonos 15 fr. A hídbérlők, névleg: Szabó Péter, Szabó Antal, Répás József, és Kormányos László adtak 5 frt. A kövezet vám­bérlők, névleg: Szabó Péter, Szabó Antal és Répás József 3 frt. Az iparos segédegyletben néhány iparos ifjú adakozása folytán begyült 2 frt. 50 kr. Ehhez járultak: Privary Pál 20, Régeni György 10, Körösy Gyula 30, Varga Sándor 10, Klonkay Nándor 10, Láng György 10, Grün Ferenc 10, Palótzi Antal 10, Varga István 10, Hanel Antal 10, Gera Antal 10, Nád­y Mátyás 10, Lapu Ferenc 10, Pásztor Dániel 10, Kresz Antal 50, Náder Alajos 10, Fodor István 10, Papp András 10 krral. Hozzánk ez ideig beérkezett 139 frt. s egy csomó viselt ruha. Mért nézel rám.... M­­ért nézel rám oly büszkén, szép leány, Midőn lefestem bő szerelmemet ? Azért talán, mert nem neveltetett Anyám bíbor s bársony közt engemet? S szolgasereg nem les parancsimért. Ne nézz rám oly büszkén, bájos leány! Szeretni a szegénynek is szabad! Ez az, mi a királylyal egyaránt A koldusnak szintén kért s üdvöt ad, Vagy a poklot ezer gyötrelmivel. Vagy azt hiszed, hogy én nem érlek el ? Úgy a szerelmet te nem ismered! Oh az, ha kell, az égig is fölér. S mit a bokor remegve rejteget ? A kis ibolyáért aláhajol. Bercsényi Béla: Valami a színházról. 1. Egy idő óta Szeged nem nélkülözi a színiélvezeteket. Öt társulat mutatta be itt magát egymásután különböző erőkkel. Nem hiányzott a jó, középszerű, de a silány sem. Tökéletest nem lehet kívánni vidéknek. Volt operánk , operetténk, láttunk vígjátékot és népszínművet. Csupán a legtöbbet nélkülöztük : a drámát, és hihetőleg még soká fogjuk nél­külözni. Mert valami hiányos drámai előadás , a­mi érintetlenül lágy , nem is jöhet számí­tás alá s egy vidéki színtársulat tökéletesebb drámai mű előadásához soha sem kezdhet anél­kül, hogy hibát ne kövessen el író és művé­szet ellen. Nagy okai vannak ennek, melyek közül elég egyet is fölhoznunk. Úgy hisszük nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy nincs egyetlen vidéki város Magyarországon, mely egy színtársulatot ál­landóan biztosítani tudna. A színtársulatok ide - tova vándorlása e mellett bizonyít. A téli idényt kivéve, valódi nyomorgás Thália vándor papjainak élete. A tél csak ad a koldusbot mellé kenye­ret is. Sok, csupa unalomból, nem tudván mivel eltölteni a hosszú estét, de betekint a színházba, de nyár idején csak kevés embert tud odavinni a lelki szükség. A színész pedig a kapáláshoz nem ért s nem tudja átaludni a nyarat. Ha télen át annyit szerezhetne magának, hogy midőn az újuló természetnek megjelennek szárnyas mű­vészei, s az ember a zárt falak közül ezek hallgatására siet, ő a pihenés óráit élvezve, tan­ulmányoknak szentelhetné idejét, ha éle­te nem volna örökös küzdelem és nyugtalan- s­ság; a vidéknek is lehetnének jeles drámai művészei , művésznői s lenne élvezhető drámája. Nagy része azoknak , kik e pályára szánták magukat könnyű vérrel túlteszi ma­gát annak minden kellemetlenségein s nem sokat gondolkodik sorsa fölött. Hiszi hogy arra van hivatva, hogy a közönséget szóra­koztassa. A mennyit a természet adott neki s a mennyit a színpadi gyakorlat útján szer­zett, annyit nyújt a közönségnek. Kész örökké a vidéki színpadokon sírni és nevetni, zúgolódás nélkül megeszi a száraz kenyeret s vigasztalja magát, hogy voltak már s lehetnek még jobb napjai is. Kevés van olyan, ki mélyebben érez és gondolkodik , s tehetséget tudva magában, kitartással párosult szorgalommal vágja ma­gát keresztül a kezdet nehézségein, pályáján egész lelkével csügg s a művészetért, mint nagyért, magasztosért, szenvedni tud s tán meghalni is kész. Ezt a vidék csak pályája kezdetén, te­hetsége első forrásában bírja; sokkal keve­sebb az ilyen, mintsem hogy a fővárosi szín­ház ne tudná egytől egyig hasznát venni. A hivatott tehetség tehát nem marad vidéken koplalni; siet vágyainak Mekkájába, s a vi­déki színpadokon csak tisztelt , kitüntetett ven­dégként mutatja újra magát. Valamely vidéki színpadon a jelen kö­rülmények közt élvezetes drámai előadás csak úgy volna némileg képzelhető , ha akad­na színigazgató, ki a szétszórt vidéki legjobb tehetségeket összpontosítaná s ha akadna kö­zönség, mely őket méltó pártolásban részesí­tené. Ez azonban csak a jámbor óhajtások sorába tartozik. Nem lehet tehát rész néven vennünk Latabártól, hogy repertoriéjából a dráma hi­ányzott, sőt miután az­ új operettek s a fran­cia szinműirodalom divatos újabb termékei­vel bővelkedett, érdemül róhatjuk föl neki, hogy nem tette ki biti kísérleteknek társulata erejét. Latabár mindenesetre egyike a legjobb vidéki színigazgatóknak, a társulatábani ren­dez­és igyekezetei s az előadások körüli pontosságot lehetlen el nem ismernünk. A tagok többnyire ifjak s van köztük egy pár figyelemre méltó szép tehetség, sőt a nők kö­zött van egy, ki a művésznő nevet is megérdemli Ez Hirtling Mari (Szigetiné) asszony. Hirtling M. sok tetszéssel játszik a könnyű újabb francia társalgási darabokban is, sőt vaudeville-k operette­kben is fogad el szerepeket, melyek többet ártanak művészi becsének, mint a mennyit nyer jól átgondolt játéka által az ilyes darab; azonban elősze­retete, tere, a dráma, már alakjánál fogva is erre bir legtöbb hivatással s benne a művé­szi érzet biztosságával játszik. A vidéki színésznők közül csak egyedül Szigetinét is­merjük, kinek szavallása kifogás alá nem es­het s csodáljuk hogy e mindenfelé köztet­széssel találkozott vidéki színésznő a nemzeti színház figyelmét mindeddig elkerülte. A jelen sziniidény alatt hiányozván a dráma — mert a Zsirai Róza jutalmára elő­adott „Menekültek“ annak igen gyarló — Szigetinének alig volt alkalma kitűnni. Min­denesetre oly helyzetbe kell jutnia, hogy tö­kéletesen kifejthesse szép szinitehetségét, s mi ismételve ajánljuk neki, hogy a nemzeti színháznál szerencsét kisérteni ne késsék. .. Vegyes hírek. — (A „Dráva“ nevű gőzhajó kapitánya) Auracher, sept. 30-án a Száván, épen mi­dőn egy szerb parton levő malom előtt el­hajózott , egy dereglyén álló szerbtől a jobb lába fején keresztül lövetett, s most Zimony­­ban fekszik. A tettes elfogatott. * (Az udvari kancellária hivatalnokainak szaporíttatása.) A „N. N.“ hiteles kútfőből értesül, hogy a magyar kir. udv. kancelláriá­nál a hét osztály kilencre szaporíttatik. A két uj osztályhoz két titkár, négy fogalmazó és négy fogalmazó gyakornok, már ki vannak nevezve. A két hiányzó előadó­t Felsége visszatérte után neveztetik ki. A magyar kir. helytartótanácsnál pedig négy főosztály egy-­­ egy üdv. tanácsossal, mint osztályfőnökkel alakíttatnék, s ezenkívül még négy titkár és­­ tizenkét fogalmazó neveztetnének ki. Ez utób­­­biak előterjesztésével a magyar kir. helytartó van megbízva ; a kinevezést, valamint a tit­kárét a magyar kir. udv. kancellária eszközli. A 4 udv.­­tanácsost az udv. cancellár előter­jesztésére Ő Felsége nevezi ki. * (Uj adók.) A cs. k. pénzügyminiszter a f. é. dec. végével lejárandó közigazgatás­i év államgazdaságában fölmerülő 16 milió forint deficit födezésére három rendkívüli adó behozatalát kívánja. Ezen adók nevei: sze­mélyesadó, fényű­zési­ adó és osztály­adó. A személyes­ adót fizeti mindenki, a­ki túl van 16 ik évén. Terjed 25 krtól 1 írtig. A fénye­ezési­ adót fizeti, a ki cselédet, kocsit, vagy lovat tart. Az osztály­adót, fizeti, a kinek évi jövedelme 600 írtra vagy többre rúg. Az új személyes­ adót a magyar korona tartományain nem terjesztik ki, e helyett azonban érvény­ben marad az 1850-ben behozott személyes kereset-adó, Erdélyben pedig az 1850- és 1854-ben megállapított hasonnemű­ adók. * (Két jogi lyceum) újjá szervezését és jogi akadémiává változását említi a „P. Hír­nök“ bécsi levele. Egyik az egri kath., másik az eperjesi protestáns lyceum. Újjá­szervezése mindkettőnek ismert tény ugyan, útj azonban, hogy nevezetesen az egrinél a köztiszteleti érsek fáradozásai folytán, a birói államvizsgálati bizottság felállítása megengedtetett, elnökéül Földváry János, Heves-Szolnok­ megye főispáni helyettese neveztetvén ki. Ugyan e kedvezés érte a tiszai ev. ág. egyház­kerület eperjesi főiskoláját, melynél a birói államvizsgálati bizottság elnökéül Krey Miksa udv. tanácsos és az eperjesi első biróságu kir. váltótörvény­szék elnöke neveztetett ki. JT Ferenc Károly Jhy.) el­l­nsége -tunu frtot ajándékozott a magyarországi szükölkö­­dök segélésére. * (14 bécsi nemzeti bank,) mint pesti háztulajdonos a József téren levő háza után, 1000 frtot ajándékozott az alföldi szükölködök javára. (Gróf Teleky Miksa Erdélyből), az al­földi szükölködök javára 500 o. é. frtot ado­mányozott. * (Kunszt József kalocsai érsek­i excját) — mint a „P. H.“ bécsi levelezője hallja — Császár ö­rsge, ötven éves papsága jubilaeu­­mának alkalmából, kitűnő egyházi működése elismeréseid, a Szent István-rend nagy kereszt­jével, díjelengedés mellett feldíszíteni mél­­tóztatott. * (Házmán, egykori budai lakos) és birtokos, ki a 49-es évek óta külföldön él, a „P. L.“ szerint, a hazájába való kíin­­telen visszatérésre engedélyt kapott. Házmán, mint tudva van, Budaváros jegyzője s 48-ban az országgyűlésen képviselője volt; később állami altitkárrá lett, 1849 ben külföldre me­nekült s azóta fölváltva New-Yorkban, Paris­ban stb. tartózkodott. Házmán egyúttal lefog­lalt vagyonát is visszakapja. * (A reichsrath felsőházába) kinevezett erdélyi tagok, hír szerint: Fogarassy, gróf Bé­­­dy, gr. Nemes, Schaguna, Popp, Böhm­statten, báró Rosen­feld, báró Bruckenthal, Binder. * (Bényei István, a budai népszínház tagja), f. hó 10-ikén vezeti oltárhoz Harmath Emmát, ugyanazon színház kedvelt operette­­énekesnőjét. * Szabó és Philippovics­ dráma- és opera-társasága Miskolczon bevégezvén elő­adásait, Eperjesre rándult, hol néhány előadást tart még, mielőtt Kassát, mint téli állomását elfoglalná. * (Hamis bankjegyek) készítésével fog­lalkozó öt egyént fogtak el a múlt napokban Tordán. * (Hartleben K.­­4.) 1802 óta fennálló könyvkereskedését, a közelebb elhunyt tulaj­donos végrendelete folytán, ennek unokaöcs­­cse és 14 év óta érdemes segédei Eremiássy V., Röber A. és Starke Á. urak vették át „Hartleben és társai“ cég alatt. A kiadói üz­let Hartleben Adolf ur egyedüli tulajdonává vált és személyes vezetése alatt fogja irodal­munkat gazdagítani. (Kivégzés.) Baján múlt hó 25-ikén egy jómódú cipészt végeztek ki; bűne az volt, hogy megfojtotta feleségét. * (Dietrichsteint már elfogták) a budai vízivárosi 141. szám alatti házban. 1200 fon­­sterlinget találtak nála. A budavárosi tszék a „P. Lt.“ szerint elhatározta, hogy a vád­lottat’ további eljárásra a bécsi orszá­tszék­­nek szolgáltatja át, minthogy e tszék még 1857-ben nyomoztatta sikkasztás és csalás miatt. * (A bankóhamisítások megakadályozá­sára) a pénzügyminisztériumhoz javaslatot oly, *aol,y Ön a tulajdonosok titka marad, igen célszerű lesz. E javaslat uj ban­­kópapir bemutatásából áll, mely halványpi­ros, de ha megnedvesíttetik, sötét vörös lesz s a mint megszárad, ismét előbbi szinti. Ha a bankók ily papírra nyomatnak, mindenki könnyen meggyőződhetik, váljon igazak-e, vagy hamisítottak. * (Az 1866-ra kitűzött bécsi iparkiállí­tás­ alighanem füstbe megy s az apró projec­tumok sorából a dugába dőlt tervek óriási le­véltárába vándorol. E gyanúra, a több irány­adó körben történt elégedetlenségi nyilatkoza­tokon kívül, még a miniszteri előszobában igen otthonos „Botschafternek“ közleménye is ad jogot, melynek folytán sem a józsefvárosi glacis-n — a katonai szemletéren — sem másutt építendő kiállítási palotáról egyelőre szó sincs. * (Miksa főherceg és a mexikói küldött­ség.) E hó elsején érkezett a mexikói előkelő küldöttség Triesztbe, melynek feladata volt, hogy a mexikóiak hódolatát Miksa fölignek megvigye. Egyelőre csak a küldöttség elnöke Don Guttorrez ment Miramareba, hogy a tisz­telgésre engedélyt nyerjen. Az elfogadás 3-án délben ment véghez. A fölig­ nem volt egyen­ruhában, a bemutatásnak nem volt hivatalos­­ jelleme. Ezután a főhercegnőnél történt meg a bemutatás. Esti hétkor nagy ebéd volt, mely­ben a meghívott küldöttségen kívül csak a főlig­ udvara vett részt. Később udvari hangverseny következett, az olasz dalmű­énekesek közremű­ködése mellett. Miksa főherceg válaszában csak­nem teljesen visszautasítja az ajánlatot. A föl­tételek közül néhánynak teljesítése a mexikói nép kezében van; más föltételeket csak Anglia és Franciaország tölthet be. Kim­ondatik, hogy a mexikói „előkelők gyülekezetének“ szavazata elégtelen. E gyülekezet voturaa csak a főváros kívánatét fejezi ki, s koránsem tekinthető az össszes nép nyilatkozatának sál. * (A német szövetségi tanács)­oki.­l­én elhatározta, hogy a dán király, mint Holstein- Lauenburg hercege ellen, szövetségi executio indíttassák, 6,000 szász és hannoverai kül­dessék azon hercegségbe, s 50,000 osztrák és porosz álljon készen azon esetre, ha a dán király erőszakkal akarna a szövetségi had­erőnek ellenszegülni. Más részről bizonyos, h­ogy ezen erőszakos ellenszegülés be fog kö­vetkezni. A dán miniszterelnök a koppenhá­gai reichszatbban már azt is kimondta, hogy megtámadás esetében Dánia nem egyedül ál­lami ki a harcmezőre. * (Egy magyar levelező következő lap­­statistikát közöl:) Párisban magában 2200 napi- és hetilap, folyóirat, élces, tudományos, gazdászati, és mindenféle szaklap jelenik meg. Csupán a nép számára szerkesztett s szárvon­­kint 1 sous-ért vehető lapok száma meghaladja a 350-et. — A „Siécle“ legkiterjedtebb : 52 ezer előfizetője van; „Moniteur“-nak 46,000; „La Patrie“-nak 43,000; „La France“ nak 38,000; „Journal des Débats“ 32,000. * (Berlinből írják, hogy közelebb igen előkelő orosz hölgy volt a porosz királynál látogatáson, és örömét fejezte ki, hogy a ki­rályt oly egészségesnek látja. „Igen jól érzem magam — felelt a király, s a mellette álló Bismarkra mutatva, így folytatá: „S­em ott van orvosom, kinek ezt köszönhetem!“ — E nyilatkozat is bizonyítja, hogy mennyire csa­lódnak azok, kik azt hiszik, hogy a Bis­­mark-miniszterium legfölebb csak a porosz kamrák összeültéig áll fenn. Egyveleg. * (Medve história.) Az indre-sogui ke­rületben Trönningen mellett, a Lem erdeiben egy férfin medvevadászatra indul. Amint vagy egy óráig az erdőbe halad, egy fiatal macz­­kó akad eléje, mely ott magában sétálgatott. A fiatal medvét magához csalogatja s minden további okoskodás nélkül úgy fültövön lövi, hogy felborul. A vadász épen azon van, hogy újból töltsön, midőn ezen, a vadász figyelmét különösen a medvevadászatnál szükséglő fog­lalkozásban , haragos nyögés szakítja meg, mielőtt még a csőbe ejthette volna golyóját. A kis maczkó anyja tudniillik — a medve­anyák mindig kölykeik közelében vannak — magzatjának holttestét megtalálta, megnyalo­gatta, szagolgatta , s miután meg is hemper­­gette, föltámasztó erőlködéseinek hiú voltá­­ráról megyőződik s most a tettest keresvén, körülnéz. Éles, bár sötét pillantás után a gyilkost észrevenni, s hátulsó lábaira állva, halálos ölelésre kész első lábakkal s tátott szájjal feléje rohanni, egy másodperc műve volt. A vadász e veszedelmes helyzetben mit tehetett egyebet, eleinte futásnak eredt. A mi Jakabunk — ez hősünk neve — néhány ha­talmas szökés után fölkapaszkodik a fára ég, mint ez csak halálos szorongásaiban tőle ki­telt, eléggé gyorsan.„ Egyelőre bátorságban

Next