Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-11-25 / 94. szám

1863. Ötödik évfolyam. Megj­elen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Buzatér, Mayer-ház. Kiad­óh­ivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden h­ázhozh­ordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt Félévre................................................................4 „ Évnegyedre......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre............................................6 frt — kr. Félévre ............................................3 „ — „ Évnegyedre............................................1 „ 60 „ 94-ik szám. Szerdán, nov. 25-én. Hird­etések­:­­ Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két­szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Bürger Zsig­­m­ond könyvkereskedéséhez cimezendők. Előfizetési föltételek: Egyes szám­ára H kr osztv. ért. Gazdasági egyleti közlöny. A csongrádmegyei gazdasági egy­let összes tagjai a f. hó 30-án reggeli 9 órakor, Szegeden, a kaszinó helyisé­gében tartandó tisztválasztó közgyűlésre ezennel meghivatnak. Szeged, november 15-én 1863. Bérczy Antal, alelnök. Széttekintés állapotaink fölött. IX. (Folytatás.) Ez alkalommal az előhozottak elveim ismertetéséül vannak megérintve célzatosan azon meggyőződés előkészítésére, hogy midőn az ügyvédi pályára irányzott tömeges törek­vés ellen szót emelek, ezt korántsem „Cicero pro domo sua“-féle igyekezettel teszem, há­borgatva netalán kenyéririgységi s koncféltési állati indulatoktól; — nemi — sőt ismétlem, kívánok legszabadabb versenyt; kövesse min­denki hajlamait, hivatását, s foglalkozzék olyan munkatéren, mi vágyainak leginkább megfelel, s győzzön ami jobb; de az ügyvédi pálya — igénytelen felfogásom szerint — többé nem azon tér, melyen aránytalanul nagy számmal, a hagyományos emlékek viszfénye s a mivelt állás tekintélyes rangjának meg­­felelőleg tiszteségesen, s a családtagok bizto­sítására szükséges alapszerzeményekre tehető bizonyos kilátással s az erény és becsület utait el nem hagyva, megélni lehessen; föl­téve természetesen azon esetet, ha az illető­ket családilag öröklött elégséges vagyon tar­talékul nem támogatja. Vannak és fognak lenni, különösen a fővárosban bizonyosan legtöbben, és más vidéki nagyobb kereske­delmi üzletű városokban elegen, s a hazai gazdag uradalmaknál szép számmal kivételek, s ezek sorait még a megyék és városoknál alkalmazni szokott tiszti ügyészek, úgy a kincs­tári vagy pénzügyi ügyészségek s kormány­széki ügynökök s kb­. Ügyigazgatósági sze­mélyzet is növelik és növelni fogják, hanem az arány nélkül emelkedő nagy számban ma­radnak, vannak és lesznek elegen, talán so­kan, kik mert az ügyvédi pályára küzdötték föl magukat, későn fogják, de annál érzéke­nyebben megbánni. A gyakorló ügyvédek száma 1847. év­ben Fényes Elek tudós hazánkfia szerint, 4123-ra rúgott, most is lehet ennyi, ha több nincs, és évenkint nagy számarányokkal nö­­velkedik. Pesten ez idő szerint 301, Budán 26 van naptárilag följegyezve, s hányan le­hetnek és vannak olyanok, kik a naptárba be nem jegyezvék? Szükséges és hasznos-e az ügyvédek tömeges szaporulata a hon, az ifjak s csalá­­daik érdekében, fentebb már ezen föltett kér­désre indokolva, noha átalánosságban, és ta­gadó értelemben jön felelet adva; de korszerű a kérdés, illő tehát ezt illustrálni. Magyar­­ország megszűnt lenni a prókátorok, jobban mondva ügyvédek hazája, pedig még a leg­nagyobb magyar ezen állítás ellenkezőjét hir­dető, az 1848. évi nagyszerű országos átala­kulás érvényen kívül helyezte a legnagyobb magyar ezen szeszélyes, de sok tekintetben találó elnevezését s értelmezését. Magyarországot az ügyvédek hazájává tevők az ősiségi viszonyok, az adományozási rendszer, vagy inkább az ebből eredő külön­féle jog- és igtatási perek, úgy a nagy so­­kaságú perorvoslatok s bírói parancsok s a perorvoslatok és végrehajtások folytán kelet­kezhető újabb és újabb fiók­perek, az ellent­­állási, betiltási és visszaütési jogok s a ne­­m­esi j­avak és személyek kiváltságos termé­szete s a szövevényes úrbéri viszonyok, per­rendtartási rendetlenségek, fogyatkozások, bí­rósági felelőtlenségek, fenhagyott vagy szo­kásba vett arbitriumok, melyek a per folya­mát éveken, tizedeken, sőt sokszor évszáza­dokon is keresztül lehetségesíték, a telek - könyvek hiánya, illetőleg nemléte, a zálog­viszonyok zűrzavarai, s az alakiságok tömér­dek sokasága stb. Az 1847/I­­XV. törvénycikk az ösiség eltörlését elvileg kimondván, és az ösiség tel­jes és tökéletes eltörlésének alapján, polgár törvénykönyvnek a miniszerium által leendő kidolgozását elrendelvén, s igy a legközelebb országgyűlésig az ősiségi viszonyokból eredő s még végitélés által be nem fejezett perek­nek folyamatát felfüggesztén, és az ilynemű pereknek megindítását, az 1832/c. XIV. t. c. eseteit kivéve, eltiltván — nagyszerű válto­zás jön a következés, annál inkább pedig, mert a IX. t. ez urbér és azt pótló szerződé­sek alapján addig gyakorlatban volt szolgála­tokat, robotot, dézmát és pénzbeli fizetéseket megszüntetvén, egyúttal a XI. t. c. a földes­úri törvényhatóság gyakorlását érvényen kí­vül helyezte, de sőt a XIII. t. c. a papi ti­zed megszüntetését is kimondotta stb. Az 1848. évi törvényhozás átalakította Magyarország köz- és magánjogi, és ezek ál­tal társadalmi viszonyait, vagy legalább a lényeges átalakulás alapköveit lerakta, s igy az ügyvédek jövedelemforrásai nevezetes apa­­dási tényezőket nyertek; s ha nem csalódom, felbomlott, vagy kevesebbet mondva bomlás­nak indult azon nagymérvű befolyás és ha­táskör, mi az 1848. év előtti ügyvédi pályá­hoz kötve volt; majdan pedig a bekövetke­zett országos válság után uralkodásra emel­kedett osztrák birodalmi törvényhozás , az 1852. évi nov. 29-iki cs. nyiltparancs által, az ősiséget nem csak elvileg, mint ezt a ma­gyar országgyűlés megkezdő, de teljesen meg­szüntetvén, s a magánjogi bonyolódott viszo­nyok csomóját úgyszólván Nagy Sándor mód­jára kísértvén megoldani, a kiindulási alapon a magyarhoni ügyvédi állás, tekintettel sok részben a bár elég hiányos, de az alakiságok és perfolyamok rövidítésére nézve, felváltva üdvös és nem épen becs nélküli perrendtartás­beli sarkalatos reformokra, úgy az ügyvédi rendtartás lealázó és nyomasztó szabályaira, — ismétlem — ez alapokon az ügyvédi állás volt fénykörét, és gazdag jövedelmet, korábbi, ki nem meríthetőnek látszó forrását elvesztő, s a bőségszarva kifogyható állapotra sülyed­­vén, csak történeti múlttá lön; s a bevételek dagadó folyamatját szűk, csekélymedrü s tar­talmú, s lassú folyású, sokszor ki is szárad­ható erek válták föl; egyes lehető kivételek, úgy tartom, észrevételeim alaposságát föl nem forgathatják. Ismerik e tisztes pálya értelmes férfiai igen jól ezen történetek és változások folya­mát, s alig hiszem, hogy e tekintetben rövi­den ecsetelt korrajzaim esetlenek, hamisak, és színezéseim túlzottak, kirívók legyenek. Azok kedvéért tehát csakis, kik e pá­lyára törekszenek, és azon családok érdeké­ben, melyek a körülmények ezen elégséges ismerete mellett, fiaikat s ifjú tagjaikat egy­kor az ügyvédek sorai közt szeretnék látni, megkísértem, mennyire e lapok gazdászata és köre megengedi, a párhuzamvonást az 1848. évig fenállott, s majd az osztrák tör­vényhozás alatt átváltozott, úgy a mostani ügyvédi állapotok között. Az ügyvéd Cicero szerint „est et debet esse vir bonus, et dicendi peritus“ , mire megjegyzi Kitonich, hogy ezen értelmezésben a „justus verax, honestus, omni virtute prae­­ditus, scientia, cloquentia“ szavak által kije­lentett fogalmak is megvannak; látni való te­hát, hogy az ügyvéd, kinek tulajdonságai az igazságosság, igaz becsületesség, teljes eré­nyesség, tudományosság és ékesen szólás esz­méi által körvonalaztatnak, az állam- és tár­sadalmi életben jelentékeny szerepvitelre van hivatva. Míg hazánkban a nemesi kiváltságok, adományozási rendszer, az ősiség-, zálog- és úrbéri viszonyok stb. fenállottak, azon sok­­szerű ágazatai­, foszlányaival a jog­ megkülön­böztetéseknek, melyek a magyar magánjogi viszonyok valóságos pókháló - rendszerét ké­pezték, nagy fontosságú tisztség volt, az ügy-: védség s feni­t tulajdonságok tehát, ezen pá­lya férfiainál sokszorosan megkivántattak, mert a magánjogi bonyodalmak a törvények oltalma alatt keletkeztek s az ösvényt, melyen haladva, ezeket megoldani lehete, s a perlekedések tömkelegutait a törvényhozás határozta meg, és a törvényhatóságokban, úgy a kir. udvar­nál (kúria) kifejlett ebbeli gyakorlatokat el­­nézte s nem akadályozta; s csakis az Ügyvéd volt azon tényező, kinek esze, törvény tudo­mánya, belátása, jártassága, az évszázados s igény alatt álló, de homályba burkolt jogok minőségeinek kifürkészése, földerítése, úgy a bebonyolított, többszöri birtok­változások föl­leplezése és tisztábahozatala, nemkülönben a nemzet viszontagságos évszázadaiban közbe­jött egyes hatalmasok, vagy a szent korona ügyvéde által a szokott címek alatt tett va­­gyon-elfoglalások gordiusi csomója megoldása, 8 ekkép minden kétes , zilált , összezavart jogesetekben, a támasztott követelések érvé­nyesítésére, miveltsége és szakismereteinél fogva, képesség- és hivatással s független rangos helyzeténél fogva pedig elegendő bá­torsággal birt. (Folytatása következik) Egry Sándor: Hazai mozgalmak. Szeged, nov. 24. —nyi. (Országos gazdasági egyesület. Régészet.) Az orsz. magyar gazdasági egye­sület igazgató választmányának utolsó ülésé­ből följegyezzük a következő nagyobb fontos­ságú tárgyakat. Az őszi közgyűlés ez évben januárra halasztatott, főleg azért, mert a hat évre választott igazgató testület hivatalosko­­dási ideje letelvén, a számadások pedig csak december végével szokván befejeztetni, hogy úgy ezek megvizsgálása, mint az új tisztikar választása egyszerre történhessék.­­ Midőn Erköly úr az augusztusi választmányi ülésnek, mint annak idejében mi is említettük, a Keszt­helyen fölállítani tervezett gazdasági taninté­zet érdekében ezen eljárásról jelentését be­adta, arra is fölhívta az egyesület figyelmét, hogy az intézet számára gr. Festetics Tasziló úr által 15 évre igen olcsó haszonbérbe oda ajánlott 200 holdnyi földbirtokot, egy száz és néhány holdnyi oly darab föld választja ketté, melyen e beékeltsége miatt sem az uradalom nem gazdálkodhatik célszerűen, sem az intézet nem használhatja a maga ekkér ketté választott területét oly jól, mintha egy tagban volna. Ennek folytán az egyesület föl­kérte a grófot, adná át az intézetnek a közbe eső földet is oly haszonbér mellett (holdan­­kint harmadfél forintért), mint a többi kétszáz holdat már átengedni szíveskedett. És a mű gróf nem csak egész készséggel teljesítette az egyesület ez óhajtását, sőt az egész áten­gedett földterületért fizetendő haszonbért a tan­intézet számára alapítványokra odaajándé­kozza. Miért az igazgató választmány a legbensőbb örömmel szavazott méltó köszö­netet. — Előszámláltattak az alföldi szü­­kölködök részére ekkoráig az egyesület­hez részint a lapszerkesztőségek és vidéki gazdasági egyesületek utján, részint közvet­lenül beküldött adakozások. A húszezer frtot meghaladó készpénz, koronkint beadva, a takarékpénztárban kamatoz a kiosztás idejéig. A gazdasági számvetést illetőleg kitűzött pá­lyakérdésre: „Alkalmazható-e, és mennyiben a kereskedelmi kettős számvitel a mezei gaz­dasági üzletre stb.?“ hat pályamunka érkez­vén , ezek közül jutalomra Seres Károlyé ítél­tetett érdemesnek. Dicséretre kettő lön mél­tatva, s ezek egyike szintén Seres Károlyé, a másik Farkas Remete Pálé. — A Somsich Pál ur által különösen sürgetett „Gazdasági kistükör“ már egybeállítottnak jelentetvén, mielőbbi kinyomatása elrendeltetett. E művet a vidéki gazdasági egyesületek is, tömeges megrendeléseik által támogatni hihetőleg el nem mulasztandják. — Radó János összes ha­gyatékának végrendeleti örökösévé a magyar gazdasági egyesületet nevezvén, jelentetett, hogy a hagyatékhoz tartozó diószegi pincék­ben 800 akónyi érmelléki bor is találtatott, mely borok ára 15,085 frtra becsültetett. A hazai műmaradványokra vonatkozólag a magyar tud. társaság archaeologiai bizott­mánya a magyar kir. helytartótanácshoz 1861. intézett föliratában, valamint 1862-ben elő­adott javaslatában nem csak conservatoroknak, hanem levelezőknek is kineveztetését ajánlotta oly célból, hogy a conservatorok, tekintélyük­­­nél és a tekintélyek által fölserkentett munka­­társak nagy számánál fogva, a levelezők pe­dig szakbeli tudományos és művészeti képes­ségük által, a nagy feladat teljesítésében egy­mást támogassák és mintegy kiegészítsék. Most az országos műmaradványok megismertetése és föntartása ügyében javaslat készíttetvén, ebben kifejeztetik, hogy miután a legbecsesb régi építmények már jelenleg is a papság felügyelete alatt állnak, a különféle hitvallások főpapjai, u. m. érsekek, püspökök, super­­intendensek legtermészetesebb és első sorban álló conservatorok; második sorban jönének a megyék és szab. kir. városok elöljárói, a főispánok és polgármesterek; harmadik sor­ban pedig az országos építészeti igazgatóság élén álló egyének. Ezen kívül az archeológiai bizottmány az országban ismert szakértők kö­zül néhányat levelezőkül név szerint ajánl a helyt, tanácsnak. Végre óhajtja, hogy az ügy élére egy „műemlékek országos felügyelője“ állíttassék. Befejezésül az előttünk fekvő ter­jedelmes javaslatból ide­igtatjuk még az áta­­lános költségvetést, mely következő: Utazá­sokra 1000 frt; ásatásokra 1500 frt; fölmé­résekre 2000 frt; az archaeologiai kézikönyv és káté kiadási költségei egyszer mindenkorra körülbelül 2000 frt. Mihez járulna még a fel­ügyelő és a mellé adandó netalán fogalmazói rangú segéd fizetése. Helybeli újdonságok. * (A szegedi szappané) Érdemesnek, sőt szükségesnek tartottuk, a „Budapesti keres­kedelmi és iparkamra“ ezidei jelentéséből át­venni a szappanra s különösen a szegedi szap­panra vonatkozó sorokat, melyeket az illetők figyelmébe nagyon ajánlunk. A kereskedelmi és iparkamra a szappant egyikének állítja azon terményeknek, melyek hazánk iparában valamint kereskedelmében szerepre vannak hivatva, de az érdemelt elismeréssel eddig még nem találkoztak. Dacára ezen termék elterjedése elé gördülő akadályoknak — igy szól a kamra jelentése — az évi termelés mintegy 8—10,000 m.-ra rúg. Mily kicsiny ezen összeg, mily parányi azon mennyiség­hez képest, mely ezen cikkből felhasználtat­hatnék , ha gyakorlottabb kezek között lenne, s különösen ha az ezen iparágba ütköző több hátrányok eltávolíttatnának, azt minden szak­értő átlátandja, ki azon előnyöket ismeri, me­lyekkel a szegedi szappan jó minősége s ol­csó ára mellett minden más szappan fölött kínálkozik. Ezen szappan készítésének és elemei: a szalonna, a fagygyu és disznózsír, melyek évszázadok óta legjobb anyagokul

Next