Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-04 / 36. szám

Megj­elen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési feltételek: Szerkesztési iroda : Egyháztér, 367. sz. K­iadóh­ivata­l : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................8 frt Félévre ... 4 „ Évnegyedre ...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................6 frt — kr. Félévre ....................... 3 „ — „ Évnegyedre......................................1­9­60 „ Egyes szám ára & kr osztr. ért. Hirdetések­: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvke­reskedéséhez cimezendők. Szeged városának kereskedelmi forgalma. ni. Folytatjuk a Szegedre behozatni és innen kivitetni szokott nevezetesebb cikkek elősoro­­lását. A gyékényponyva azon cikk egyike, melyeknek valódi hazája Szeged és vidéke. Helyben ugyan nem sok készül, de annál több a fél órányira fekvő Tápén, melynek egész lakossága gyékényponyva készítéssel fog­lalatoskodik. Az itteni készítmények legnagyobb része, a környékbeli fogyasztáson kívül, Hor­vátország és a tengerpart felé, egy kis rész Pest felé is vitetik. Azonban sem a készített, sem az elszállított gyékényponyvák összes súlyát nem sikerült kisütni, de a tápéi készí­tők előadása szerint csupán ott évenként leg­alább 200,000 darab készül, sőt dő nádter­méskor jóval több. Finom kosarak részben itt készülnek,­­ a hozzájuk való fűzfavesszők a Maros part­járól kerülnek ;közönséges kosokat a bán­sági Marosvidékekről és Csanádr megyéből éven­kint néhány ezer mázsányit hoznak. A finom díszkosarak egy kis része a kereskedések számára Bajor- és Csehországból is jó, mi azonban nem igen tesz többet 200 mázsánál. Ez utóbbiak, valamint az itt készültek is, ré­szint helyben, részint a szomszéd helyeken jutnak vásárra. .Megjegyzendő, hogy a hely­beli kosarasok nagyon díszes műveket készí­tenek, melyek a külföldieket egészen nélkü­­­lözhetőkké teszik. A helybeli szükségletre való kádár­munka kemény fából itt készül, s a hozzá­való donga és fenék, melynek mennyisége évenkint 3—4000 mázsára mehet, leginkább Tótországból hozatik. A puha fából készült kádármunkát Lippa és felső Marosvidékéről szállítják ide. De ez utóbbinak súlyát nem lehet meghatározni, mivel azt ottani keres­kedők hozzák a helybeli vásárokra, s a rész­­letenkint el nem adottat itt vagy lerakják, vagy tömegesen eladják. A viaszt Szeged leginkább Békés, Csanád, Bács megyékből és a bánságból kapja, és a szükséglet helybeli fogyasztásra s üzér­kedésre 2000-2.500 mázsára tehető. A nyers­anyagot többnyire itt dolgozzák föl, valamint helyben és a szomszéd helyeken el is kel. Az öntött fagygyú-gyertya nagy részben Erdélyből kerül, honnan igen szép árú szokott érkezni. Miután azonban a hely­beli gyertyakészítők saját készítményüket valamivel olcsóbban adhatják, e szállítmányok utóbbi időben némileg csökkentek, úgy hogy most nem igen tesznek többet 3—400 má­zsánál. Annál inkább növekedik évről évre a fagygyán (Stearin) gyertya-fogyasztás, me­lyekből legalább 3000 mázsa hozatik ide, leginkább Bécsből, de a mennyiségnek egy része ismét tovaszállíttatik. Gyufagyár helyben csak egy van, mely azonkívül, hogy a helybeli szükségletet ellátja, vidékre is szolgáltat mintegy 100 mázsát. E helyett azonban a kereskedések­ben néhány 100 mázsa pesti és bécsi is meg­fordul. A cukor­behozatal 10—12.000 mázsára megy, és Gratzból, Bécsből, Csehországból és felső magyarországi cukortisztitó gyárakból kerül. Innen a kivitel a behozat mennyiség­nek mintegy felét teszi. Kávé 4—5000 mázsa hozatik leginkább Trieszt felöl, a kisebb rész Hamburgból. A szomszéd megyékbe való kivitel nem megy többre 1500 mázsánál. Gyógyszerek és vegyészeti cik­kek helybeli fogyasztásra 800 mázsa körül s ezek részint Triesztből, részint nyugotról Bécsen keresztül érkeznek. Higany alig hozatik több 10 mázsánál, glaubersó pedig 30 mázsa, és ezekre Pes­ten történik megrendelés. A keményítő­hozatal, leginkább Arad­ról 3000 mázsára megy, s ennek egy har­mada szomszéd helyekre vitetik. (E cikkből helyben is meglehetős mennyiség készül, és ennek számára rendszeresen űzve Szegeden szép jövő nyílnék. Néhány év előtt H. M.­­Vásárhelyen létezett egy keményítőgyár, mely­ből Pestre és Bécsbe meglehetős mennyiséget szállítottak.­ Papiros, könyvek, képek mintegy 800 mázsa mennyiségben érkeznek, és pedig nagyobb részint Lipcse, Berlin, Prága, Bécs és Pest városokból. Ezek nagyobb részben itt kelnek el, s kisebb mennyiségben Cson­­grád, Csanád és Torontál megyékbe vitetnek. Olaj. A behozatal 4—5000 mázsa, jó pedig Triesztből és Bécsből, egy kis mennyi­ség azonban az itteni vidékről is kerül. Ásványvizeket 1500—2000 ládával hoznak, mi, egy ládát egy mázsának véve, ugyanannyi mázsát tesz. Érkeznek pedig leginkább a felső Tisza vidékéről. Ezenkívül a szomszéd helyek számára is átmegy Sze­geden 1000—12000 mázsa. Enyv a felső tájakról hozatik, s nem igen tesz többet 100 mázsánál. Olajmag, nevezetesen repce kedvező évben 50— 60,000 mérő jö forgalomba. Ezt az egész vidék részint vizen, részint tengelyen Szegedre szállítja, hol azt bécsi, trieszti és prágai kereskedők vásárolják. Szeszgyár helyben csak egy van, s ez sem gyártott egy év óta semmit. Ellen­ben törkölypálinka kedvező években 1200 — 1300 akó főzetik, melynek egy része itt fogy el, a többi részint közel vidékre, részint Pestre vitetik. Azonkívül érkezik évenkint néhány ezer akó szilvapálinka leginkább Slavoniából és Arad megyéből is. Ebből 1000 mázsán felül a közel vidéken kerül kereskedésbe. Festék és festékanyag, melyekkel az itteni nagy festőgyár jelentékeny üzletet tesz, és pedig nemcsak a közel környéken, hanem távolabb vidékeken is, több ezer má­­zsányi jó forgalomba, s nagyobb részint kül­földről származik. Lennel és kenderrel Szegedet leg­inkább Bács vármegye látja el, s innen tovább is szállíttatik Csongrád, Békés, Bihar vár­megyébe, sőt Pestre is. A behozatal és ki­vitel 3—4000 mázsára megy. A hüvelyes vetemények nagyobb részben Bács megyéből és a bánság alsó vi­dékeiről kerülnek, egy részt Csanád megye is szolgáltat. Hoznak belőlök egyre-másra 8—10,000 mázsát, de ennek nagy része Tót-, Horvátországba s Pestre, Bécsbe, Triesztbe is vitetik. A gubacs az itteni üzletekben nem bir forgalommal, s néhány száz mázsa csupán helybeli fogyasztásra hozatik. Cser itt leginkább stájerországi hasz­náltaik , mely a Tiszán érkezik, s a feldol­gozott mennyiség 2000 mázsára tehető. Komlót mintegy 100 mázsát használ föl a helybeli sörház. Némelyek szedik ugyan nyereségre a vidékről is a komlót, de ez alig érdemel említést. Fa, szén, tégla, mész. A kőszén kitűnő cikket képez a helybeli kereskedésben, és noha e tüzelőanyag a magas szállítási költség következtében, még mindig drága, évről évre mind inkább keresettebb, és miután a kőszén használatára való kemencék örven­detesen szaporodnak, a fogyasztás is mindig növekszik. A két nagy gőzmalom, a többi tűzzel dolgozó foglalkozás, valamint a közön­séges fűtés legalább 100.000 mázsát föltéte­lez. De e mennyiség még kétannyira emel­kednék , ha a kőszén olcsóbb áron lenne kapható. Említeni is alig szükséges, hogy Mohácsról legkönnyebben volna szállítható. Legkedveltebb a pécsi kőszén, mivel az a gőzgépeket s átalában a vasrészeket kevésbé rongálja, s e mellett jutányosabb is az ora­­vicainál. Cserépzsindely évenkint legalább 2.000.000 darab készül, s ezek nagy része a Maroson szállíttatik tova, egy kis részt a Tiszán is visznek lefelé. Kitűnő tulajdon­ságuk biztosságul szolgál arra, hogy a közle­kedési eszközök fejlődésével nagyobb keletnek is örvendenének. Téglát, mintegy 2.500.000 darabot ké­szítenek, de ez nagyobbára helyben használ­­tatik föl, csak kis rész vizetik Horgosra és Dorozsmára. A két rendbeli tégla­ égetésére leginkább nyár és fűzfa, alig egy nyolcadrész keményfa használtatik. Úgy hogy a szükséglet nem igen megy többre 3000 ölnél. Mész 50—60,000 mázsa termeltetik, melynek nagy részét a szomszéd vidék fo­gyasztja el; a hozzá való mészkövet a Duna vidékéről hozzák. Az égetésnél 1000—1200 öl fát fogyasztanak. A faragott fával és zsindelylyel való kereskedést leginkább a Tiszán űzik. Az alföldi vasút e cikknek is utat nyitna Bács megyébe, miután azt innen olcsóbban kaphatnák, mint Bezdánból. Ugyanez után a tüzelő fát a Duna vidé­kéről, melytől egészen el vagyunk különítve, olcsóbban kaphatnak. Most egy öl fa ide szállítása hajón 2 frt 50 kr—3 frtba kerül, mi a fát nálunk tetemesen drágítja. Szeged szükséglete fölmegy 10—15,000 ölre, nem számítva azt, mi nyár- és fűzfából helyben és a közel falukról kerül. Eddig terjednek a kimutatásnak adatai. Jövő cikkünkben e tárgyra még egyszer visszatérve, nem mulasztjuk el néhány észre­vételünket megtenni. —br— Hazai mozgalmak. Szeged, 1864. május 3. —nyi. Dohánykivitel. Erdélyi vasút és a dunai fejedelemségek vasúti hálózata. A bu­dapesti kereskedelmi és iparkamra a pénz­ügyi ministériumhoz a magyarországi dohány kivitele tárgyában ápril 20. intézeti fölterjesz­tésében előadja, hogy e kivitelnek több rend­beli akadály áll útjában. Mely akadályok gyors elhárítása okvetetlenül megkivántatik, hogy e kivitel valamint a dohánytermesztésre, úgy a kereskedésre nézve is előnyös legyen. Ilyen akadály a kivitelre szánt dohánylevelek beváltásának határideje, mely akkor jár le, midőn a kincstár számára való beváltás kez­dődik. E rendszabálynál fogva a termesztő kénytelen a dohányt vagy mielőtt tökéletesen kiszáradt volna, vagy ellenben, ha nagyon száraz, locsolás segélyével is csomózni, mi­által jóságából igen sokat veszt, mi egy­felöl a termesztőre már magában is káros, más­felöl pedig a hazai termesztmény hitelét kül­földön csökkenti. Kívánatos ennélfogva, hogy minkét rendbeli beváltásra nézve ugyanazon határ­idő tűzessék ki. Továbbá ily meg­változtatandó rendszabály a következő : „Min­den évi áprilistól kezdve a magán raktárak­ban levő dohány csak bálokban hivatalos zárlat mellett tartathatik. Valamint minden évi septemberben, úgy a beszállításkor a le­rakott dohány letartóztatik.“ E pont az em­lített kamara nézete szerint nem annyira a kereskedőre, mint a termesztőre vonatkozik, miután más helyen ugyanerről mondatik, hogy a következő évi áprilison túl nem szabad raktárában a dohányt tartani, minélfogva ez idő közben, ha kereskedésre nincs feljogosít­va, tartozik azt szabadalmazott kereskedőnek átadni, midőn a dohánynak természetesen bálokban kell lennie. De az áprilisi leltáro­zás emennél már csak azért is lehetetlen, mivel a bálozáshoz több hónapra van szük­sége, s a forrás után a dohányt még osztá­lyozni is kénytelen. Magában a kormány­­rendeletben pedig ki van mondva, hogy a forrás május végével végződik, azelőtt tehát lehetetlen hálózni, anélkül, hogy elromlanék. Végre a dohánykivitel még megkívánja, hogy az erre való engedély egy évnél hosszabb időre adassák meg, mi egyes esetekben meg is történt, midőn öt évi engedély adatott. Az erdélyi vasútra nézve, bécsi tudósítá­sok szerint, az arad-szebeni vonal kiépítését már csaknem befejezett ténynek tartottuk. Nem tudjuk, nem fog-e ez ügynek kedvezőbb irányt adni a dunai fejedelemségek ország­gyűlésének legközelebb adott vasúti engedélye, mely önkényt kezet nyújt azon erdélyi vasúti tervnek, mely Brassót tűzte ki végpontul. Az oláhországi megszavazott vasúthálózat fővonala ugyanis a „P. N.“ szerint Orsovától Buka­­resten át Brailáig és Foksányig nyúlik, utóbbi pont képezvén a csatlakozást Moldvával. És a vonal az Erdély déli határvonalát képező havasokkal párhuzamosan vágja hosszában egész Oláhországot, de ama határszéltől jó messze esik, kivéve a két végpontot, Orsovát és Foksányt, melyek mindketteje közel van a magyar korona területének határaihoz.­­ Ennélfogva az oláh vasutakkal való csatla­kozás csak e két végponton célszerű, sőt lehetséges, mert a törvénycikkben ki van mondva, hogy a kijelölt oláh vonalakon kívül az ország semminemű parallel vonalra nem ad engedélyt. Az Orsovánál való csatlakozás annyiban céltalan, hogy a csatlakozó vonalon Erdély merőben érintetlenül maradna általa. Csak a Brassó felé kiviendő vasút találná nagyon közel a határhoz az oláh vasútat. Minden másutt, péld­­a Verestoronynál kiveze­­tendőnek, messze be kell nyúlnia az oláh területbe, hogy csatlakozhassák. Ennek épí­tése pedig, mint parallel vonalé, ki van zárva az oláh vasútak engedélyi törvényében. A munkálatok, mint olvassuk, legfölebb 5 hónap múlva elkezdetnek s 8 év alatt egészen el kell készülnek. E vasútak építésének engedélye Ward W. K. és Bartlett T. angolok által ké­pezendő társulatnak adatott meg. Az állam a befektetett tökének 60 % jövedelmét biz­tosítja, 200—215 ezer frank befektetési tökét számítván egy kilométerre. Ezekből láthatni, hogy az arab szeben-verestoronyi combinatio számításában nevezetes csorba történt s Bécs­­ben bizonyosan meglepetést okozott a buka­­resti kamra határozata. Helybeli újdonságok. * Május elseje az idén egy cseppet sem volt kellemetes. Hideg szél társaságában köszöntött be hozzánk, mely megrontotta a hajnali sétát a népkertbe, melynek kopasz fái alatt nem sok élvezetet talál még az em­ber s szétfújta a vendéglősi vérmes reménye­ket, mert bár kora reggel sokan siettek át, a hideg miatt többnyire csakhamar visszatér­tek. Ideát sem várt rájuk valami kellemes meglepetés. Itt a háziúr kopogtatott be, boldog tavaszi ünneplést kívánván, ami egy­szersmind figyelmeztetésül szolgál, hogy ez a

Next